Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-67
Az országgyűlés képviselőházának 67. ü dapesten. Figyelmen kívül hagyja azonban úgy az előadó úr, mint pedig maga a törvényjavaslat indokolása is azt, hogy ez a Budapestre megállapított 259-es arányszám tulajdonképpen nem olyan feltűnő, hogy elviselhetetlen volna. Méltóztassék figyelembe venni és összehasonlítást tenni az országban levő kórházak, szanatóriumok és egyéb gyógyintézetek férőhelyeinek számai között és a Budapesten levő szanatóriumok és kórházak férőhelyeinek száma között. Méltóztassék figyelembe venni, hogy ebben a városban, az ország fővárosában tömörült a lakosság tekintélyes része, itt van kiépítve a társadalombiztosítás, amely természetszerűleg magával hozza az ott biztosított tagok (gyógykezelését, míg faluhelyen ilyen nincs, mint ahogy utaltam lis erre. Méltóztassék még figyelembe venni, hogy az Oti., a Mabi., a .köztisztviselők részére >az Otba., a vasutasfoiztosító, a postás, a dohánygyári és a fővárosi segítőalap mind itt van központosítva. Ha ezeket mind figyelembe vessizük, akkor helytelen megállapításnak látszik az, amit mondanak, hogy Budapesten túlsók az orvosi. Ez természetes állapot, mert ilyen adottságok mellett igenis úgy kell lenni, hogy az arányszám egészen más legyen, mint az ország más vidékein. De tovább megyék, t. Képviselőház. Lehet-e akár a fővárosra vonatkozólag is orvosi túlzsúfoltságról beszélni akkor, amikor a főváros által kimutatott hiteles statisztikai adatok szerint az iskolába járó 92.000 fővárosi diák közül — .iskolaorvosok állapították meg — körülbelül 50.000, tehát az iskolás gyermekek 60%-a beteg, gyógykezelésre szorul? Lehet orvosi, túlzsúfoltságról beszélni a fővárosban, amikor ezek a fővárosi statisztikai adatok azt igazolják, hogy az 50.000 beteg közül rendkívül sokan szívbajban, gyógykezelésre szoruló jnirigybántalmakban szenvednek, gyenge ellenállóképességű szervezetnek, idegbajok pusztítják őket? Rettenetes azoknak a gyermekeknek száma, — erre egyébként utalt Schandl igen t. képviselőtársam is — akik fogápolásra szorulnak, akiknek fogai tehát ma már általánosan elfogadott egészségügyi követelménynek megfelelően gyógyításra és javításra isaorulnaik. Ismét tovább megyek. Utalok megint csak az egészségügyi kiállítás adataira. Ha jól emlékszem, az egészségügyi (kiállítás feltüntette azt is, hogy körülbelül 600.000 nemibeteg van az országban gondozás nélkül; feltünteti, hogy 900.000 a tuberkulotikus betegek száma ebben az országban és ott volt .a gyönyörű figyelmeztetés, hogy ezek a tuberkulotikusok ne az utcára köpjenek, hanem a zsebkendőbe (Farkas István: Hánynak nincs még zsebkendője sem!) es lehetőleg ne alapítsanak családot. T. Képviselőház! Hol van akkor a túlzsúfoltság az 'Orvosokban, amikor ilyen állapotok vannak, amikor ennyi lehetőség van a segítésre ebben az országban? Ellenkezőleg: azt kell mondanom, hogy még a 9000 orvos sem elégséges ezeknek az állapotoknak a megjavítására, hanem még egy újabb, a mainál sokkal nagyobb orvosi generációt kell kibocsátani, — természetesen a íkellő gazdasági • feltételek biztosítása mellett — hogy a mai egészségügyi állapotokon segítsenek. Megint csak tovább megyek. Ajánlom az igen t. belügyminiszter úr figyelmébe a következő adatokat. A vidéken levő tífuszbetegeknek 66%-át otthon ápolják és csak 34% kerül kórháza, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ezt én állapítottam meg!) Igen, ezek közegészségügyi adatok, ése 1935 november 29-én, pénteken. 317 En nem is akarok szembekerülni a miniszter úrral, örülök,^ hogy a miniszter úr ezeket az adatokat megállapította és ellentét csak ott van közöttünk, hogy a miniszter úr a konzekvenciákat, nem vonja le és nem teszi meg az intézkedéseket arra, hogy ezeken az állapotokon segítsenek, (vitéz Benárd Ágoston: Györki pedig rögtön segítene, ez a különbség — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Ez a különbség! — Egy hang a szélsőbaloldalon: A helyett, hogy az ezerholdasokon segítenek, inkább ezeken az állapotokon segítenének! — vitéz Benárd Ágoston: A maguk segítségével rögtön segítene! — Buchinger Manó: Eá tetszett hibázni!) De tovább folytatom. A diftériás betegek közül 82 százalékot otthon ápolnak és csak 18 százalék kerül kórházba, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: A diftéria megszűnt népbetegség lenni!) Rá fogok, térni erre is, t. miniszter úr. — A skarlátban szenvedők közül 70 százalékot otthon kezelnek és csak 30 százalék kerül kőházba, (vitéz Benárd Ágoston: Nem is olyan veszedelmes a skarlát; megkapásához külön hajlandóság kell!) Végtelenül csodálkozom azon, hogy ezt egy orvos mondja. (vitéz Benárd Ágoston: Éppen azért mondja, mert ért hozzá! — Esztergályos János: A szülők véleménye más!) Az orvosok legtöbbjének a véleménye is más, (Farkas István: Csak egy kis 'bacillus kell a megkapásához!) és ha képviselőtársam nem látná azt a rettenetes pusztítást, amelyet a skarlátban^ szenvedő gyermekek között látunk és kíváncsi erre, akkor az adatok rendelkezésére állanak, (vitéz Benárd Ágoston: A családban ápoltak gyógyulnak jobban, mint a kórházban ápoltak!) Ez legfeljebb csak azt mutatja, hogy a kórházi ápolás rossz, nem pedig azt, hogy az otthoni ápolás jó. De faluhelyen az izolálás lehetősége nagyon kevés. Az igen t. miniszter úr nagyon helyesen állapította meg, hogy a diftéria megszűnt népbetegség lenni. En láttam azokat a gyönyörű adatokat, amelyeket a Közegészségügyi Intézet e tekintetben feldolgozott és amelyekből valóban meg kell állapítani, hogy azokban a, vármegyékben, amelyekben a kötelező diftériaol'tást behozták az iskolásgyermekek között, valóban csaknem teljesen megszűnt a diftéria. Éppen, mert ilyen eredményeket látunk, azért tartanám szükségesnek, hogy, amint annak idején elrendelték a himlőoltás kötelezővé tételét, úgy most is az egész» országra kiterjedőleg rendeljék el a kötelező dl f téri aortásokat, mert hiszen a himlő ellen való oltás után a halálozás majdnem a semmivel egyenlő, míg a dif tériánál a halálozás még mindig elég nagy. (vitéz Benárd Ágoston: Nem bírja meg az emberi szervezet a sok idegen fehérjét és szérumot! Laikus beszéd!) Külön ki kell térnem a tífuszos betegek állapotára és gyógykezelésére, mert azt kell mondanom, hogy ma már valósággal speciális magyar betegségnek kell tekintenünk a tífuszt. Ez elsősorban az ivóvíz kérdésével van kapkaposolatban. Egy olyan nagy városban, mint Debrecen, ebben a 120.000 lakosú városban-ezt az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlom — évről-évre visszatérnek a járványos tífuszmegbetegedések és a hatóság teljesen tehetetlenül áll ezzel a betegséggel szemben, legfeljebb azt .az intézkedést teszik meg, amelyet most az őszi hónapokban tettek, hogy azokat a szerencsétlen embereket kényszeroltással kényszerítik a tífusz ellen való védekezésre, ellen46*
