Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-67

308 Az országgyűlés képviselőházának 67. nem úgy szervezték meg, mint más hasonló ankétet, hogy t. i. azon a fővárosi kiválóságok előadásokat tartanak és hozzászólnak más kiválóságok, hanem oda elmentek a falvakból; a tanyavilágból azok az drvosok is, akik a helyi ismereteknek leginkább birtokában vannak. Jöttek orvosok a Dunántúlról, az Alföldről és az apró falvakból éppen úgy, mint a tanyavilágból s elmondották tapasztalataikat. Tapasztalataik nyomán^ azután a kitűnő fővárosi orvosvezetőkkel és adminisztratív^ vezetőkkel együtt megállapodtak a teendőkben. Azt hiszem, t. képviselőtársaim is hozzájárulnak ahhoz, amit mondok, hogy & falu egészségügyének rendezése szempontjából hálás köszönettel tartozunk mindannyiuknak; mind a vezetőknek: Darányi Gyulának és Johann Bélának, mind pedig azoknak a névtelen községi és körorvosoknak (Helyeslés) és tanyai orvosoknak, akik napi áldozatos munkájukat megszakítva feljöttek ide és feltárták előttünk a falu egészségügyének nemcsak a viszonyait, hanem egyúttal azokat az utakat és módokat is, ahogyan a falu egészségügyi helyzetén változtatni kell. T, Ház! A magyar gazdasági élet úttörő apostola és a magyar gazdasági szakoktatásnak is apostola, Tessedik Sámuel, szarvasi evangélikus pap, aki az első gazdasági szakiskolát alkotta, azt mondta, hogy (olvassa): »A javaslásoknak mindenkor a helybeli kornyülállásokból kell származniok és " azokat a földmíves szükségletéhez keli alkalmazni.« Ezért volt helyes, hogy a falust orvosokat és a tanyai orvosokat is felhívták ide Budapestre és hogy azok számoltak he a »környülállásokról« s azok tették meg a javaslatokat. Nagyon helyesen jegyezte meg Johann Béla, akkor még professzor, a Közegészségügyi Intézet igazgatója, hogy ha népünk egészségügyével kívánunk foglalkozni, akkor a közeljövőiben a falu- és a tanyavilág egészségügye megváltoztatásának revíziójának kell szentelnünk úgyszólván minden tevékenységünket. Mi az indoka ennek az állításnak ? Jóm! a háború előtt az a ténymegállapítás^ forgott a közvéleményben, hogy az igazi egészség a falun van. A városban a gyárkémények füstje, a rossz levegő, a rossz lakás, a higiénia hiánya mind-mind a fertőző és egyéb betegségeknek a forrása. Falun azonban a friss levegő, a mezőgazdasággal való foglalkozás, a kitűnő ivóvíz és azután a gazdasági jólét mind az egészségnek a forrása. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy most teljesen megfordult a dolog. A város dicséretére legyen »mondva és (különösen a fővárosnak tartozunk elismeréssel, hogy a legutóbbi évtizedben, de meg az azelőtti években^ is az ipari szociálpolitika révén, de a r fővárosi igazgatás révén is az egész közegészségügy nagyban megváltozott a fővárosban, igaz, hogy a többi nagyvárosokban is. A higiénikus berendezkedések, az orvosi szolgála^ megszervezése, a szociális biztosítás és a kórházépítések folytán nagyon megváltozott a főváros és általában a városok egészségügye. Ennek ellenkezőjét^ kell megállapítanunk a faluról. A falut az utóbbi években meglepte a világválsággal kapcsolatos agrárkrízis. Teljesen helytálló az. a megállapítás, hogy az egészségügynek két pillére van; az anyagi jólét és a műveltség. Az anyagi jólét tekintetében a gazdasági konjunktúráknak vagy dekonjunktúráknak van a legnagyobb befolyáülése 1935 november 29-én, pénteken. suk. Kétségtelen, hogy ezeket pótolhatja, javíthatja, fokozhatja a helyes gadaságpolitika. Ebben a vitában erre nem térhetek ki, de meg kell állapítano'm!, hogy erre is szükség van, mert híiszen boldogult Vass József mondotta erről a helyről nagyon helyesen: a legkitűnőbb sociálpolitika a jó gadaságpolitika.. A másik pillér a műveltség, amiről bővebben kell beszélnem és amire törekszik a mostani belügyi kormányzat is. Darányi Ignác volt földmívelésügyi miniszter, aki legnagyobb földmívelésügyi minisztere volt Magyarországnak, azt mondotta, hogy egy (miniszter akkor végzi a leghelyesebben a kormányzati teendőket, amikor jól választja meg munkatársait. Amikor ez az adottság megvan, akkor én azzal a reménnyel és bizalommal beszélek ezekről a dolgokról, hogy ezek keresztül is vihetők. TTgy van, ahogy ezen az ankéten megállapították: a falu igényeihez mérten és az ország teherbíró képességéhez .mérten kell elindulni. Sajnos, nem nyúlhatunk a nagy, művelt nyugati országok pénzügyi lehetőségei alapján nagyobb modern berendezésekhez. El kell azonban indulnunk, mert megvannak a lehetőségek a falusi állapotok megváltoztatására azokon a nyomokon, amelyeken voltaképpen elindultunk. v Szó volt a vitában arról, hogy államosítsuk^ a közegészségügyet vagy sem. A magam részéről nem tudnék ebben a pillanatban erre a kérdésre határozott választ adni, azt azonban meg kell állapítanom, hogy a közegészségügyi igazgatás úgy, ahogyan most meg van szervezve,^ nem maradhat fenn. Megmondom, hogy miiért. En a községi körorvosnak, de különösen a járásorvosnak közigazgatási tekintetben nagyobb hatáskört adnék. Hogy ezt megtehessük, elsősorban változtatni kell az egyetemi képzésen. Az orvosoknak módot adnék, hogy egy kollégium révén közigazgatási jogot is tanuljanak, hogy amikor kimegy az orvos a községbe» vagy a _ járásba, tisztában legyen a közigazgatási joggal. Ennek pótlására 1932-ben gondolom az Országos Közegészségügyi Intézet kezdeményezésére orvosi, még pedig nem is tisztiorvosi, hanem orvosi továbbképző tanfolyam létesült, azonkívül a tisztiorvosi tanfolyamok is pótolják ezt akkor, amikor az orvos praxisban van. Egészen más lenne azonban a helyzet, ha már az egyetemen megszereznék azokat az ismereteket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az orvos belekapcsolódjék a közigazgatásba. Ezért mégegyszer hangsúlyozom, > hogy jogász létemre nagyobb hatáskört biztosítanék a közigazgatásban tevékenykedő orvosok részére. Amikor a falusi közegészségügyről beszélek, meg kell állapítanom, hogy az egyke nagy veszedelem az országban. Amikor az egyke és egyéb gyermekhalandóságot okozó születési bajok, járványok és betegségek folytán most már lecsúsztunk oda, hogy 25 ezrelékkel szaporodik csak az ország lakosága, amikor a szomszéd országokban, amelyek a mi területünkre tendálnak, ez az arányszám sokkal nagyobb, akkor aggállyal kell néznünk a jövőbe és igazat kell adnom a falu-egészségügyi ankét azon orvosprofesszorának, aki azt mondotta, hogyha ez így megy tovább, 200 esztendő múlva megölnek benünket. Ha lehet is vitatkozni a malthusianisták nézete alapján azon, hogy az egyke ellen hogyan kell védekezni, én leszö; gézem, hogy a magam részéről a gazdasági