Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-67

Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1935 november 29-én, pénteken. 309 helyzet alakulását rendkívül fontosnak tartom (lia s say Károly: Ügy van!) a morális emelkedés javulásán kívül az egykeirányzat megváltoztatására, de hozzáteszem ehhez, hogy még fontosabbnak tartom, hogy azok, akik megszülettek, meg is maradjanak és pedig ne csak maradjanak, hanem egészségesek, erősek maradjanak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebből az utóbbi szempontból ismét két részre osztom a teendőket. Rendkívül fontosnak tartom a betegek gyógyítását; karitatív szempontból, emberbaráti szempontból is fel kell karolni a nyomorékokat, a gyógyíthatatlanokat; a nemzetvédelem szempontjából azonban van egy még fontosabb teendőnk: megelőzni ezeket a betegségeket és én a belügyi kormányzat orvosállamtitkárjának felfogását helyeslem, aki azt mondotta, hogy úgyszólván minden erőnket a prevencióra kell fordítanunk. Az, hogy ebből az országból erős ország lesz-e, — hogy visszatérjek az arisztotelészi tételre — az attól függ. hogy a megszületettek testileg erősek lesznek-e, mert lelkileg is akkor lesznek erősek (Eckhardt Tibor: Ehhez mindenekelőtt kenyérre van szükség.) Ha a falu helyzetét ebből a szempontból nézem, amint beszédem elején megállapítottam, egy szomorú körülmény, amely sok tekintetben a mi hibánkon kívül érte a magyar mezőgazdaságot, a világválság rendkívül súlyos helyzetbe hozta a falut. A mezőgazdasági dekonjunktúra, amely az összes európai agrárországokban, de a nem agrárországokban is megvan, a falu gazdasági helyzetét nagyon megrontotta. Vannak azonban olyan körülmények is, a gazdasági helyzeten kívül általunk már régóta szemlélhető bajok, amelyeket évek óta javítani kellett volna. Az elemeket hozom fel, amelyek a falu egészségügyének hihetetlenül ártanak. It van az iható víz kérdése. Az Orszáigos Közegészségügyi Intézet ankétet rendezett, 20,000 kutat vizsgáltatott meg és ezeknek 70%-ában egészségtelen víz van. Az Országos Közegészségügyi Intézet dicséretére legyen mondva, a maga budgetjének keretében iparkodik segíteni a bajon, úgy hogy legalább egy olyan kút legyen a faluban, amelyből iható vizet kaphatnak. Vannak községeink, amelyekben évente visszatér a tífusz azért, mert a kutak romlott vizet tartalmaznak. A másik körülmény a por, különösen, mióta a gépkocsiforgalom elterjedt. Amikor a falun keresztülmegy egy gépkocsi, a szerencsétlen gyermekeket, de a felnőtteket is arra kárhoztatja odalenn a falun, hogy a port igyák. Már pár esztendővel ezelőtt szóvátettem, hogy különösen ott, ahol nagyobb a gépkocsiforgalom, valamiképpen gondoskodjunk az olajjal való portalanításról. Etekintetben kétségtelen haladást jelent, hogy beton- és aszfaltutak létesülnek, ahol ez a veszedelem már nem olyan súlyos. T. Ház! Most rá kell térnem még egy olyan kérdésre, amely nem tisztán az orvos hatáskörébe tartozik, hanem az orvossal együtt másoknak is közre kell működniök, hogy ez a rendkívül szomorú állapot megszűnjék. A falusi nép táplálkozása részben attól függ, hogy mennyi élelmiszer áll rendelkezésre, dé meg kell állapítanom azt is, hogy a tájékozatlanság folytán, ha vannak is megfelelő nyersanyagok, ha azok rendelkezésre is állanak, a néptáplálkozás nálunk nem megfelelő, mert — nem szoktam hízelegni senkinek és megmondtam kint a falvakban is — a mi falusi gazdasszonyaink nem mind tudnak jól főzni. (Esztergályos János: Különösen ha csak tökmag áll rendelkezésükre! — Boczonádi Szabó Imre: Vagy gerstli! — Esztergályos János: Vagy az sem. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő Urak. Schandl Károly: A háború előtti időkben a földmívelésügyi miniszter úr nagyon helyesen háztartási tanfolyamokat rendezett százával. Ezeken a háztartási vándortanfolyamokon a legegyszerűbb igényeknek megfelelő főzés ismereteit terjesztették. Ügy értesültem, hogy a földmívelésügyí minisztérium újból megkezdte ezeket a vándortanfolyamokat, de az Országos Közegészségügyi Intézet a védőnők útján is terjeszti a főzés módozatait, amelyekkel azután az egyoldalú táplálkozás helyébe többoldalú táplálkozás léphet a falun, különösen olyan háztartásokban, ahol ennek a lehetősége meg is van. A néptáplálkozáson kívül Tarányi Gyula professzor a falu ankétjén megemlítette, hogy a mi építkezési módszerünk nem teszi lehetővé a közegészségügyi intézkedéseknek olyan meghonosítását, mint egyes nyugati országokban. Ezen azonban nehezen lehet segíteni. Amint mondja, a tanyavilág egyik előnye az, hogy a járványok nem terjednek olyan könnyen, mert távol vannak egymástól a házak, az iskolában azonban a gyerekek találkoznak. Palvainkon az udvarokkal és a kerttel különálló egészet képez minden tűzhely és így nagy kiterjedésűek a falvak, nem úgy, mint a német, francia, vagy belga falvak, ahol összeépülnek a házak, úgyhogy kisterjedelemről van szó és így akár az utcarendezést, akár a csatornázást, de minden egyéb más berendezkedést olcsóbban lehet eszközölni. Ez azonban népünknek olyan ősi szokása, hogy ezen nehezen fogunk változtathatni. Ezért alkalmazkodni kell Tessedik szerint a mostani formákhoz és igazat adok a professzor úrnak abban, hogy a falvaink részére az egészséges építkezés módszereiről mintákat kell bemutatni, ahogy az a falusi kislakások építkezésénél már meg is történt. T. Ház! Kendkívüli haladást jelent az, hogy a zsupfedeles házak helyébe ma már cserépzsindelyes és padlózott házak épülnek azoknak a kisembereknek a számára, akik a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet útján jutottak ehhez hozzá. Végtére 55.000 házról van szó, amennyi eddig felépült. Ez nem kis dolog, de tovább kell menni ezen az úton és el kell érni azt, hogy falusi házainknak zömét egészséges elvek szerint építsék fel. T. Ház! Az előttem szólott képviselő úr beszélt arról, hogy az orvosok hogy vannak elhelyezkedve a fővárosban, a vidéki városokban és a falvakban. Kétségtelen, hogy a majdnem 9000 orvosból csak közel 900 orvos van a falvaikban. Ezt azonban megérthetjük, ha közelről figyeljük meg a községi orvosok helyzetét, aminek ismeretében én mindenkor a legnagyobb elismeréssel, a legnagyobb tisztelettel beszélek a falusi orvosokról. A falu orvosai óriási munkát végeznek nagy lelkierővel és meglehetős áldozatkészséggel és örömmel állapítom meg, hogy míg a háború előtt a falvakban a pap és a tanító végezte a szociális munkát, addig a háború utáni időkben ezekhez járult még két hivatás képviselője: a jegyző és az orvos. A községi orvos a jegyzővel, a pappal és a tanítóval a falu napszámosai, a falu apostolai, ezeknek faelyze45*