Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-67

306 Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1935 november 29-én, pénteken. ban tartott albérlőt és 18 orvos háromszobásban. 17 főbérlő lakásában nem volt villany, kétszázéban nem volt gáz, nem volt vízvezetek és 105 olyan orvos volt, akinek (Lakásában nem volt klozet. (Rassay Károly: Ezeket nem védték! Itt nem volt védett! Ez nem gerince a nemzetnek!) Méltóztattak hallani a kérdést, hogy hánynak van telefonja. Ugyebár, a telefon, hozzátartozik az orvosi hivatáshoz? Éneikül hogyan kapja meg" a beteg gyorsan a maga orvosát? Ez nem luxus, éppen úgy, mint ahogy az automobil sem luxus. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Bródy Ernő: Kérek negyedóra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatik a 15 perc meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Tessék folytatni. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Méltóztassék még megengedni, hogy feleljek arra a kérdésre, hány betege volt 1930 május 12—18-ika között, vagyis egy hét alatt; ezt az adatot is fel akarták venni, 1028-nak egyáltalában nem volt -betege, — ez dönti el a kérdést. 1028-nak egyáltalában nem volt sem fekvő-, sem magánbetege, sem semmiféle betege. Méltóztatnak látni ezekből az adatokból, milyen képet mutat a budapesti orvosi kar. Az előbb mondottam, ihogy itt van az összeállítás a vidék orvosairól is. (Esztergályos János: A vidéki orvos helyzete még szörnyűbb!) Magyarországnak 1931-ben 8343 orvosa volt, ebből Budapestnek volt 3642 orvosa. Most méltóztassék megnézni a hullámzásokat a vidéken. Ab au j tornamegyében volt 36 orvos, BácsBodrogban 48, Baja városában 39, Baranyamegyében 88, Pécsett 163 orvos és így tovább, tehát meg lehet állapítani, hogy a törvényhatósági városokban és a megyei városokban is még vannak orvosok, de ha megnézem, hogyan vagyunk a vidéken az orvosokkal, akkor ebben a tekintetben a legnagyobb szomorúsággal találkozunk. A fővonal mentén fekvő falvakban nincsenek orvosok. Vannak betegek, akik elvéreznek, akik tönkremennek azért, mert nem tudják őket kellő időben megfelelő helyre szállítani. (Fábián Béla: így van, ez igaz! Ez volna a valódi faj védelem!) Mi van pl. Pest vármegyében? Pest vármegyében van kórház Budapesten és van kórház Újpesten, azt hiszem, a többi helyeken nincsen kórház. En azon az állásponton vagyok, hogy ha egészségesek vagyunk, akkor itt verekedhetünk egymással, és akár ki is kaparhatjuk egymás szemét.^ Lehetnek világnézeti harcok közöttünk, egymásnakmehetünk és kivehetjük egymás veséjét, nem lesz abból nagy haj, ( Derültség. — Györki Imre: Legalább így az orvosoknak munkát is adunk.) viszont a betegágynál megszűnik minden világnézeti különbség. En nem lehetek kíváncsi, ha valaki beteg, arra, hogy milyen vallású, milyen foglalkozású ez nem érdekel. A legnagyobb ellenségem is lehet, de ha beteg, akkor nekem csak a szívem dobog érte és azt kívánom, hogy meggyógyuljon, akárhol lakik, akármilyen a felekezete, akármilyen a foglalkozása és a világnézete, nem érdekel, nem is vagyok kíváncsi rá. De nekünk lehetőséget kell nyújtanunk arra, amit már beszédem elején mondottam, hogy ebben az országban minden beteg meggyógyulhasson. Annak nem szabad megtörténnie, hogy Valaki orvoshiány vagy a kórház hiánya miatt itt ne gyógyuljon meg. Mit látunk a gyakorlatban az egész betegbiztosítás terén? Látjuk, hogy az meg van tömve olyan emberekkel, akik nem odavalók, viszont vannak olyan emberek, akik odavalók és azok nincsenek benne. A mezőgazdasági munkásság nincs benne a betegségi biztosításban, (Ügy min! Ügy van! balfelöl.) 3'5 millió mezőgazdasági munkás nincs benne a betegségi biztosításban. Ellenben az igazgató urak és olyanok, akik tudják fizetni az orvost, benne vannak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hát így nem lehet ezt az ügyet rendbebozni. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Kérem, igen t. Képviselőiház, nehogy azt méltóztassék gondolni, hogy a mezőgazdasági munkásoknak a betegségi biztosításba való bevételére vonatkozó kívánságom mai keletű. Én már 1907-ben is tagja voltam a képviselőháznak és amikor beterjesztették a betegsegélyzési törvényjavaslatot, volt egy barátom és képviselőtársam, aki azt mondta, hogy csak bizonyos feltételekkel fogadja el a törvényjavaslatot. Én akkor felállottam, hogy én feltételek nélkül is elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) mert mikor látom, hogy az ország érdeklődik a szociális kérdések iránt, akkor én nem fűzök ehhez feltételeket. Már 1907-iben Rakovszky István, a képviselőház egykori nagynevű elnöke, adott he határozati javaslatot aziránt, hogy a mezőgazdasági munkásokat is foglalják bele a betegbiztosítás keretébe. Ez azonban azóta sem történt meg. (Rassay Károly: Az átkos kapitalista rendszer!) 3-5 millió mezőgazdasági munkásról van szó, ennyi embernek az egészségügye nincsen megoldva. Ezek kimaradtak a betegbiztosító pénztárból. De nem lehet egészséges egy olyan betegbiztosító intézmény, amelyben nincsenek benne azok. akik odavalók, ellenben bent vannak olyanok, akik nem valók oda. Ez a dolog lényege. (Esztergályos János: Állástalan fiatal orvosok ezrei élhetnének meg, akik itt nyomorognak, koplalnak, lerongyolódnak.) Az ilyen pénztár, mondom, nem lehet egészséges. Ezt a pénztárat tehát egészségessé kell tenni, még pedig úgy, hogy ott az orvosok ellássák a maguk dolgát, a betegek megkapják a magák kezelését és egészségessé kell tenni úgy, hogy a szabad orvosválasztást meg kell nyitni s be kell vinni a pénztárba azokat, akik odavalók és ki kell venni onnan azokat, akik nem oda valók. Mert hiába mondanak itt az én t. barátaim frázisokat, nemzetvédelemről. profilaktikus eljárásokról, hiába mondanak itt olyan métermázsás frázisokat, amilyeneket legújabban hallok és amelyektől majdnem elszédülök, amikor azokat hallom. (Derültség. — Fábián Béla: Béldi Béla tegnap olyan mondatokat mondott, hogy ember legyen, aki megértse.) Hiába mond,ják mindezt; itt cselekedni kell. Ennek a törvényhozásnak az a kötelessége és feladata, hogy kimutassa rokonszenvét és megbecsülését a magyar orvostársadalom iránt. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a magyar orvosi társadalom, ez a lerongyolt, nyomorban sínylődő szellemi proletariátus apostolokat rejt magában, úgy a kiválóságai, mint a napszámosai között. (Ügy van! Ügy van! balfelől) egy jó orvosban három kellék kell, hogy megtestesüljön: tudás, lélekjelenlét — amely a döntő pillanatban határozni tud s amely sokszor művészetté emelkedik — és felelősségérzet. Ez a három kvalitás kell minden orvosnak, a magyar orvosnak épp úgy, mint minden más orvosnak. De hogy ez a három kvalitás éljen és kifejlődjék benne, ah-