Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-67

Az országgyűlés képviselőházának 67. ü En tehát a jelenlegi helyzetből való kibon­takozás egyik módjául a szabad orvosválasz­tást, jelölöm meg. Nagyon kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, hogy ezt a kínos és ne­héz kérdést, amely annyi súrlódásra és annyi félreértésre ad alkalmat, azzal a lelkiismeretes­séggel vegye kezébe, amely végül ás eredménye­sen és mindenki megelégedésére oldhatja meg ezt a kérdést. Mert én, mondom, ezeket a pénz­tári, orvosokat nem úgy állítom be, hogy izgas­sam azokat, akiknek nincsen állásuk, hogy: nézzétek, vannak itt boldog, szerencsés halan­dók ilyen állapotban. En nem tartom emberi sorshoz méltónak azt a helyzetet, amelyben ők mind anyagilag, mind erkölcsileg és szellemileg vannak. Milyen lelkiállapota lehet egy orvos­nak, aki nem fejtheti ki rendesen tevékenysé­gét, aki azzal az érzéssel megy el munkája he­lyéről, hogy az idő rövidsége miatt nem jutha­tott ahhoz, hogy rendesen végezze el a dolgát. En az orvosok között apostolokat ismerek, aki­ket folyton kínoz ez a lelkiállapot, mint min­den rendes embert, aki valamivel, amit kezébe vesz, nemcsak 'abban a pillanatban foglalkozik, hanem azt magával viszi, gondolatban azután is foglalkozik vele. Az orvost kínozza az a gondo­lat, hogy mi lesz a betegével, hogyan fog az felgyógyulni, mit tud annak érdekében tenni, de ezeknél az intézményeknél nincsen ideje annak az orvosnak még arra sem, hogy körül­nézzen, .megszámlálja a betegeket és megfelelő módon segítsen rajtuk. Azt hiszem, ez nem megfelelő állapot. Igen t. Képviselőház! Miután beszéltem ezekről a betegpénztári orvosokról, most mél­tóztassék megengedni, hogy beszéljek azokról, akik még betegpénztári orvosok sem lehettek, azokról, akikre mint pacientura Budapesten a lakosságnak csak 20%-a esik, azokról, akik tel­jesen osak diplomájukra utalva őgyelegnék és várják sorsuk jobbrafordultát. (Rassay Károly: Az ifjúság!) Igenis beszélni akarok az ifjúság­ról, amelyért valamennyiünknek mindent el kell követnünk. Mint már beszédem során mon­dottam is, minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy ezeknek az ifjaknak lehetőleg helyet tud­junk adni. Hiszen van hely, nem igaz az orvosi túlprodukció! (Ügy van! balfelöl.) Csak az a baj, hogy az orvosi hivatást lej aratták, az or­vosi hivatás diminuálva van, az orvosig fizetés • a proletársorban levőik jövedelmének színvona­lára süllyedt. (Halljak! Halljuk bal felől) Volt egy idő, amikor ebben a képviselőházban arról beszéltünk, hogy a proletárok is polgárok le­gyenek, de megfordult ez a helyzet, (Farkas István: Meg bizony!) most a polgárok is prole­társorba süllyedtek le. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van a kezemben egy 1930-ból származó statisztikai felvétel a budapesti orvosokról. 1930-ban kérdőíveket adtak a budapesti orvo­soknak, amelyekben nagyon érdekesek maguk a kérdések is. 1930 május 12. és 18. között ren­dezték ezt az adatgyűjtést. Akkor Budapesten körülbelül 3600 orvos volt, széjelküldték tehát ezeket az íveket ennek a 3600 orvosnak és azok közül 2697 töltötte ki a kérdőlapot. Még a ne­vüket sem kellett bemondaniok, hanem oda­mentek az ívekért a Statisztikai Hivatal em­berei és a név nélkül kitöltött íveket vissza­vitték, vagy pedig az orvosok maguk adták fel borítékban a postára. A kérdések is érdeke­sek a számláló lapon. Többek között ilyen kér­dések vannak: Van-e állandó jellegű alkalma­zása és hol? Milyen címen lakik a lakásban? Hány helyiségből áll a lakása 1 ? Van-e lakásá­ré 1985 november 29-én, pénteken. 305 ban víz-, gáz-, villanyvezetéki Hány szoba van albérletbe kiadva? Hányan laknak a lakásban a számlálólap kitöltőjével együtt? Vezet-e ön­álló háztartást 1 ? Hány órát rendel naponta magánbetegeknek? Hány napig volt szabad­ságon? Van-e telefonja? Járat-e napilapot vagy folyóiratot? Hányszor vett részt orvosi továbbképzőtanfolyamon? (Esztergályos Já­nos: Hányszor eszik naponta?) Hány betege volt 1930 május 12-től 18-ig bezárólag? Hány fekvőbeteg és hány járóbeteg? Ennek a statisztikai adatgyűjtésnek adatait dr. Melly József egyetemi magántanár »A bu­dapesti orvosok szociális és gazdasági viszo­nyai« címen feldolgozta egy kitűnő munkában. Nincs módom arra, hogy ennek a munkának minden részletét idehozzam a képviselőház elé, de méltóztassék megengedni, hogy ezekből a statisztikai adatokból néhány nagyon érde­kes részletet megismertessek a t. Házzal. (Hall­juk! Halljuk! balfelől. — Fábián Béla: Hadd tudja az ország, hogy néznek ki az orvosok!) 3510 orvos közül 2697 töltötte ki a kérdő­ívet, ez körülbelül 76%, ebből tehát az összes viszonyokra lehet következtetni. Ezeknek 57-6%-a, tehát mondjuk 60%-a negyven éven aluli volt. Ezek közül 45% a világháború után végzett. Ez az adat tehát a korra enged követ­keztetni. Arra a kérdésre, hogy vezet-e önálló ház­tartást, 2697 orvos közül 43% nemmel felelt. A 43%-ból 17% volt nős. Melly kikereste a há­ború előtti adatokat és kiderült, hogy amíg — mint méltóztatott hallani — 43% nem vezet háztartást, addig a háború előtt csak 20% nem vezetett. (Fábián Béla: Ja, akkor még arany­fogantyus botja volt az orvosnak a régi világ­ban!) Ez a különbség a háború előtti és a há­ború utáni viláig között. Arra a kérdésre, hogy volt-e alkalmazva, 53'4 százalék nemmel felelt, 2697 közül 1303-nak volt egy fixuma, 271-nek volt két fixuma, 39­nek három fixuma és nem is érdemes számolni a többi fixumosokat. Nézzük a lakásviszonyokat, hogy hogyan laktak ezek az orvosok? Tudvalevő, ugyebár, hogy az orvosi létminimum szerint keíl egy rendelőszoba, kell egy várószoba, kellene egy nős embernek egy hálószoba és egy lakószoba. Ez volna a minimum. Méltóztassék meghall­gatni, hogyan laktak ezek a budapesti orvosok, akik a kérdőlapokon megadták a választ. Fő­bérlő a száz százalékból volt 60 százalék, fő­bérlő családtagja 16'8 százalék, albérlő 7 szá­zalék, albérlő csaldtagja 0*3 százalék, intézeti tag 7"7 százalék. Egyszobás lakásban lakott 2 százalék, köztük nősek. Kétszobás lakásban lakott 13 százalék, köztük 8 százalék nős. Há­romszobás lakásban lakott 28"4 százalék, köz­tük nős 25*7 százalék. Azaz maximum három­szobás lakásban, de köztük egy- és kétszobás lakásokban is lakott a budapesti 2697 orvos közül 44 százalék, majdnem fele. Engedelmet kérek, ebből az egy adatból is méltóztatnak látni, hogy milyen szociális viszonyok közt él­nek a budapesti orvosok. (B. B'erg Miksa: Hol rendeltek?) Hol rendeltek? Egyszobás la­kásban, köztük egy csomó nős. (Fábián Béla: Az asszony elmegy sétálni, amíg a férfi ren­del. — Zaj.) 1886 főbérlő tartott 158 albérlőt. 90 orvos tartott egyszobás lakásban albérlőt, azt az egy szobát kellett neki megosztania. (Esztergályos János: Hihetetlen, megdöb­bentő!) Kérem, itt van! Itt vannak a kércSÖ­lapok és a beérkezett válaszok. (Esztergályos János: Megdöbbentő!) 45 orvos kétszobás lakás-

Next

/
Thumbnails
Contents