Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-67

304 Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1935 november 29-én, pénteken. vost!) Nehogy valami nagy irigység támadjon az állásokat betöltők rendkívüli helyzete iránt, mindjárt feltárom a kötött rendszer hátrányait is. Ezeket a hátrányokat rögtön méltóztatik látni, ha majd szembeállítom egymással azt, hogy mibe kerülnek az orvosok és mennyit tesz ki az adminisztráció költsége. Majd meg méltóztatik hallani, hogy milyen számok jönnek ki a kötött rendszer adminisztrációjánál az összes kiadásokat beleértve. Csak az 1930-as évről való adatok. Itt vannak ia statisztikai közlemények és mindenre van »Beleg«-em. (Derültség.) A posta segélyegylete költött adminisztrációra 9.9, a Mabi. 10.9, az Oti. 15.5 százalékot. Tehát az Oti. költött legtöbbet adminisztrációra. De az orvosoknál az Oti, kezdi legalól. Az Oti 11-2, a Mabi 11-5%-ot költött orvosokra,— az összes kiadásokhoz és bevételekhez arányítva fejezem ki az orvosokra költött öszszeget — a Máv. intézménye 17-5, a postáé pedig 18-2%-ot. Nézzünk meg most egy olyan intézményt, — a Fővárosi Alkalmazottak Segítő Alapját — amely a szabad orvosválasztás alapján áll. Ugyanakkor, amikor méltóztattak hallani, hogy mit ad az orvosoknak az Oti., — mint mondottam 11-2%-ot — ugyanakkor a Fővárosi Alkalmazotak Segítő Alapja 29-1%-ot adott az orvosoknak. Még világosabban: az azonoscélú intézmények adataiból nyert eredmények szerint ugyanazért a munkáért az Oti.orvos kapott 77 pengőt, a Mabi.-orvos 97 pengőt, a posta orvosa 100 pengőt, a Máv. orvosa 124 pengőt, a fővárosi segítő alap orvosa pedig 366 pengőt. Ez tehát óriási különbség. Méltóztassék megengedni, hogy röviden foglalkozzam ennek a székesfővárosi segítőalapnak a számadásaival és megvilágítsam ezt az egész kérdést. 1928-ban a főváros törvényhatósági bizottsága alkotta meg a Székesfővárosi Alkalmazottak Segítő alapját, amelynek körülbelül 15.000 tagja van, a családtagokkal együtt pedig körülbelül 30.000 tagot számlál. Az orvosellátás kérdése a szabad orvosválasztás elve alapján a háziorvosi rendszerrel van megoldva. A kezelőorvos a tagok által befizetett és a székesfőváros részéről ugyanilyen összeget kitevő ossz járuléknak a 20% -át kapja tiszteletdíjul, a szakorvosi kezelés pedig ugyan-, csak a szabad orvosválasztás alapján történik. A tagok a szakorvost, az alap központi orvosának engedélye alapján vehetik igénybe. Az engedélyezett kezelés költségeire a tagok és a család tagjai visszatérítés címén segélyben vészesülnek. Más a helyzet a gyógyszerellátás terén, és pedig a következő: a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök igénybevételénél a tagok a szolgáltatás árának 20%-át fizetik, míg a többi 80%-ot az alap téríti meg. Kórházi ápolást ezidőszerint a. székesfőváros kórházaiban közös kórteremben nyújt az alap. Jogában van minden tagnak bármely nyilvános jellegű kórházat vagy szanatóriumot-igénybe venni és ez esetben a tag a székesfőváros kórházaiban megállapított közös kórtermi díjak erejéig minden kedvezményt és visszatérítést igénybe vehet. A betegszállítás az önkéntes mentőegyesülettel kötött szerződés alapján történik. T. Ház! A most bemutatott adatokkal és számokkal azt akarom bizonyítani, hogy a szabad orvosválasztás elve alapján igenis lehetséges egy intézményt fenntartani. A Székesfővárosi Alkalmazottak Segítő Alapja ezt meg is teszi, és pedig a tagoknak is és az orvosoknak is általános megelégedésére. Sajnos, nem mondhatom ugyanezt a betegsegélyző pénztárak intézményéről. (Farkas István: Ott mindent megesz a bürokrácia!) Itt van előttem a lapoknak és a szakközleményeknek egész lé; giója, a szaklapoknak és maguknak a pénztári orvosoknak egész vitája, az az igen éles polémia, amelyet magával a vezérigazgatóval folytattak, amelyben nem én vettem részt, aki ellenzéki képviselő vagyok, hanem — méltóztassék a címet megnézni — a cikk Bakács György dr. riportja, »Havi 100 pengős orvoskulik«, ez a címe, (Fábián Béla: Ötvenpengősök is vannak!) egy másiknak pedig ez a címe: »Falanszter-orvos, falanszter-beteg, falanszter-intézmény«; hasonló címen és hasonló módon tárgyalnak erről a dologról. A kérdés lényege a következő: Az Oti orvosai dolgoznak egy órától két és fél óráig terjedő munkaidőben és pedig most lecsökkentett fizetéssel. Az Oti orvosai azt mondják, hogy ez alatt a rövid idő alatt nem bírják elvégezni a megfelelő anyagot. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Viszont méltóztassék elolvasni a mai lapokban egy közleményt a kereskedelmi alkalmazottak gyűléséről, ahol panaszkodik az egyik alkalmazott, mondván, hogy az alkalmazottak nem akarnak elmenni az Oti-hoz, mert ott napokon keresztül kell ácsoregniok, amíg az orvos elé kerülnek (Br. Berg Miksa: Ez a szomorú! Ázsiai állapotok!) és gyanúba veszik őket, hogy hol töltik idejüket, hogy sétálnak, mialatt pedig várniok kell arra, hogy sorra kerüljenek. Ez a helyzet a rendeléseknél. (Rassay Károly: Mindenki tudja ezt, akinek házi alkalmazottja van! Ott ugyanez a helyzet!) De vannak körzeti orvosok is. A körzeti orvosokhoz jönnek a beteglátogatók, az orvosoknak viszont el kell menniök a betegeket látogatni. Egy óra van nekik kiszabva és egy órához van szabva a fizetésük. Kimutatták, hogy a budapesti körzeti orvosoknak egy család elátása évi 2 pengő 50 fillért hoz. Amikor itt vannak ezek az irigyelt állások 100—150 vagy maximum 200 pengő fizetéssel, — ahol az előmenetel ki van zárva, nincs előmenetel — amikor ezeknek az orvosoknak nincs kollektív szerződésük, de éjjel-nappali munkájuk van és amikor nincs meg az orvosnak a lelkiismereti meggyőződése, hogy a beteggel szemben helyesen járt-e el: engedelmet kérek, itt sem a beteg nincs megelégedve, sem az orvos, tehát senki sincs megelégedve, talán csak az adminisztráció. De azt sem hiszem, hogy az meg volna elégedve, hiszen ott is érző emberek ülnek, és nem hiszem, hogy valami nagy Öröm volna ott is, ha ezek az események a tudomásukra jutnának. (Br. Berg Miksa: Azok is menjenek vidékre, mint a belügyminiszter úr!) Azt mondottam, hogy nem tartom a dolgot könnyű kérdésnek. De a székesfővárosi segítőalappal már igazoltam, hogy mi itt a helyzet. Ha most azt nézzük, hogy külföldön mi a helyzet, láthatjuk, hogy a legtöbb országban szabad az orvosválasztás. Ausztriában, ebben a szomszéd államban, legutóbb vezették be és ha a miniszterelnök úr most ott van, ő közvetlenül is meggyőződést szerezhet erről. (Derültség. — Egy hang jobbfelől: Van más dolga is!) De ez köztudomású dolog. Akárhova nézek, Ausztriában, Angliában, Svájcban, Norvégiában. Japánban, Dániában, Franciaországban, mindenütt szabad orvosválasztás van különféle variációkban, tehát minden országban megtörtént az, hogy az orvosokat nem osztották kétfelé, állásban lévő és állástalan orvosokra, hanem az orvosok elhelyezkedtek a szabad orvosválasztás eszközével a betegbiztosítás keretében.