Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-67
Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1935. évi november hó 29-én, pénteken, Sztranyavszky Sándor és Kornis Gyula elnöklete, alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Elnök bemutatja Matolcsy Mátyás levelét, amelyben a társadalompolitikai bizottsági tagságáról lemond. — Az orvosi rendtartásról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Bródy Ernő, Schandl Károly, Györki Imre, vitéz Kozma Miklós belügyminiszter, vitéz Benárd Ágost. — Személyes kérdésben felszólalt : Eckhardt Tibor. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen volt: vitéz Kozma Miklós. (Az ülés kezdődött délután i óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom, A jegyzőkönyv vezetésére Huszár Mihály, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére vitéz Kenyeres János, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Veres Zoltán jegyző urat kérem fel. Bemutatom Matolcsy Mátyás képviselő úr levelét, amelyben a társadalompolitikai bizottsági tagságáról lemond. A lemondást a Ház tudomásul veszi. Az így megüresedett tagsági hely betöltése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Napirendünk sezrint következik az orvosi rendtartásról szóló törvényjavaslat (írom. 107, 115.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Bródy Ernő képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kért és kapott. Bródy Ernő képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő. T. Ház! Amikor az orvosi kamarákról szóló javaslat kapcsán itt a közegészségügy kérdései szóba kerülnek, akkor önkéntelenül felmerül a kérdés, vájjon a közegészségügyi kérdések nagy komplexumában ez volt-e a legégetőbb, a legsürgősebb probléma, amelyet meg kell oldani. Ez természetesen nem akar szemrehányás lenni a mélyen t. belügyminiszter úrral szemben, aki már egy kész javaslatot talált, melyet átformált azután, de azt hiszem, maga a belügyminiszter úr velem együtt fogja azt mondani, hogy Magyarországon a közegészségügyi kérdések annyira eminensek, nemzetvédelmi szempontból annyira fontosak és a jövő szempontjából annyira imminensek, hogy ezekkel feltétlenül foglalkozni kell. Ha csak arra gondolok, hogy milyen hiány van orvosokban a vidéken és milyen túlzsúfoltság van Budapesten, ha szervezetileg, intézményileg nézem magánaké a közegészségügynek a kérdését és nézem a jövő KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. szempontjából, akkor ki kell jelentenem és meg kell állapítanom azt, hogy úgy a közegészségügyi és szociális kérdésekben, mint általában, legalább is a hatásköröket meg kell állapítani. Ma ugyanis össze van zavarva az államnak, a törvényhatóságoknak és a községeknek a hatásköre, úgyhogy ebből takarékossági szempontból nagy bajok származnak, mert parallel haladnak a dolgok. Az nem volna baj, ha mindenki csinálná a magáét, csak az a baj, hogy rendszerint a másik csinálja azt, ami nem is az ő dolga volna. En a magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy az államnak és a belügyi kormányzatnak ismernie kell az egész kérdéskomplexust, he kell osztania és el kell határolnia a dolgokat. Tudnia kell mindenkinek, hogy mi a feladata, mi a hatásköre, honnan vannak anyagi forrásai, mert végre is a közönség szempontjából majdnem mindegy, hogy milyen címeken fizet, ellenben a közönség érdeke és joga az, hogy tudja, hogy ha egy címen fizet, akkor más címen ne kelljen azt beváltania. Ebből a szempontból is azt mondom, hogy a közegészségügyi kérdést a maga komplexusában is meg kell oldani. Maga a közegészségügy rendezése most lesz hatvan esztendős. Itt van előttem az 1876-os törvény, amely 1876-ban elintézte a kérdést. Ha az ember megnézi ezt az 1876-os törvényt, akkor látja, hogy abban az időben mire gondolt a törvényhozás. Abban az időben sok elméleti kérdés merült fel, amelyeket azóta már az élet sokszorosan túlhaladott. Ha végigszaladok ennek a régi törvénynek a paragrafusain, akkor látom, hogy abban az időben mindenre gondoltak. Az 1. § megmondja, hogy a közegészségügy vezetése az állami igazgatás köréhez tartozik. Megmondja azután a törvény, hogy a lakóhelyek légkörének tisztántartása tekintetéből csatornázni, lecsapolni kell, növényzetet kell ültetni. Megmondja, hogy a hatóság (Györki Imre: A zsúfolt lakásokról is rendelkezik!) számos egyéneknek szűkebb lakásokban való összezsúfolását megakadályozza. Megmondja, hogy a közegészségügyileg veszélyessé vált lakóhelyek azonnali kiürítése hatóságilag elrendelendő. Ezzel kapcsolatban le44
