Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-66

Az országgyűlés képviselőházának 66, % szakértők kihallgatása volt és végül kisült, hogy a feljelentésnek semmi alapja nem volt, mire az illető feljelentő hatóság előtti rágalmazás miatt a dolgot megúszta pár pengős büntetéssel, esetleg pár napi elzárással. Az orvosi praxis nemcsak egy esztergapadon folyt müvelet vagy fizikai munka, hanem bizalmi kérdés és etikai kérdés is. Szabad-e kitenni orvosokat, — és különösen nagynevű orvosok ellen tesznek ilyen feljelentéseket — hogy végigjárják ezt a kálváriát, hogy ilyen inzultusoknak legyenek kitéve? A javaslat az ilyen meghurcoltatások ellen semmiféle védelmet nem ad. Megtörténik, hogy kórházban vagy sebészeti klinikán meghal egy gyermek, mondjuk például skarlátban. Feljelentik az orvost, mire hasonló eljárás folyik. Vagy pedig nem sikerült egy agyműtét, — a beteg hozzátartozója legalább is így gondolja — meghalt a beteg, nem az operáció következtében, hanem azért, mert nagyon súlyos volt az eset, mire azután feljelentik az orvost különböző címeken. (Esztergályos János: Napirenden van! — Zaj.) Tisztelettel kérem, mi fog történni, ha egy vagy esetleg több feljelentő a feljelentések tömegével fogja elárasztani a bíróságokat, ha csak egy ember — például — összes nagynevű orvosaink ellen feljelentést tesz és azt valami úton-módon valószínűsíti. Hiszen az orvos a betegével szemben ki van szolgáltatva; ahol ketten vannak a rendelőben vagy a vizsgálószobában, annyi vádnak van kitéve s Olyan nehezen védekezhetik, hogy könnyen előfordulhatnak az ilyen esetek. Ad abszurdum hozom fel, amit mondtam, hogy például Budapesten vagy általában az országban összes jónevű orvosaink ellen feljelentést adhatnak be, és ezek nagy hányada ellen büntetőbírósági eljárásokat fognak folytatni. Kérdezem: mi lesz akkor? Ezek nem lehetnek kamarai tagok mindaddig, amíg ezeket az eljárásokat el nem intézik? Végig kell nekik járniok ezt a kálváriát, (Cseh-Szombathy László: A javaslat szerint nem gyakorolhatják jogaikat!) amíg bebizonyosodik, hogy ártatlanul hurcolták meg őket? Ezek a javaslat legsúlyosabb hibái. Ezek nem politikai és nem jogi kifogások a javaslattal szemben. Ezeket az Orvosszövetség is nagyon sok fórumon és sok módon próbálta kivétetni ebből a javaslatból, illetőleg a megfelelő megoldást abba bevinni. Ezzel szemben hoztunk most egy törvényjavaslatot, amely különböző kerületi kamarákat állít fel és megállapítja a tagsági díjak mértékét. De menjünk tovább, t. Képviselőház! Ha a tagsági díj hátraléka miatt kizárnak egy orvost, úgy, hogy nem gyakorolhatja praxisát, tisztelettel kérem, miből fogja a hátralékát megfizetni? Hiszen eltiltják a praxistól, nem adják meg neki a kereseti lehetőséget. Ez tényleg az ügyvédnyomor enyhítését fogja maga után vonni, mert az orvosok nagy részét^ rákényszerítik arra, hogy a kezelési költségek behajtása céljából pereskedjék betegével. A 25. §-nál t. képviselőtársam említette, hogy ha pazarlás miatt gondnokság alá helyeznek valakit, az sem lehet kamarai tag. Ha végignézünk a nagy orvosokon, az orvos-zseniken, eme kamarai díj alapján azoknak 80%-a nem lehetne tagja az orvosi kamarának, mert azt mondja ez a törvényjavaslat, hogy aki életmódjával vagy eljárásával az orvosi hivatást, avagy az orvosi kar tekintélyét sérti, nem lehet kamarai tag. Ehhez mellékelni kellene êse 1935 november 28-án, csütörtökön. 293 egy illemkódexet is. Ez olyan tág meghatározás, amely igen tág lehetőségét adja annak, hogy az orvos ne lehessen a kamara tagja, vagy kizárják onnan, mert érre hivatkozva mindenkibe bele lehet kötni. Hogy mást ne említsek, Mecsnikov, a híres tudós, ennek a javaslatnak alapján nem lehetett volna kamarai tag, sőt a leukocytákat sem fedezhette volna fel, mert kizárták volna. Tisztán és kizárólag selyemzsinórnak tekinthető az, ami ebben a rendelkezésben van. Kérdem, hogy előbb miért nem írják körül, hogy mit neveznek tulajdonképpen életmódnak. Hogy milyen rendelőt tartson? Ez az egy mondat, ahogyan itt van, csak arra jó, hogy lehetőséget adjon arra, hogy az orvost szekírozni lehessen, hogy ki lehessen tenni a vexaturának, és hogy a gyakorlattól eltilthassák. Ezek mind olyan rendelkezések, amelyek egyáltalában nem elégíthetik ki az orvostársadalmat, éppen ezért a törvényhozást sem elégítheti ki ez a javaslat. Általában az egész törvényjavaslatnak az a mottója, hogy: kötelességed ez és ez, ezt és ezt kell csinálnod! A 38. § azt mondja, hogy az orvos büntetőjogi és magánjogi felelősségére nézve az általános jogszabályok irányadók. Szóval mindenért, ami az operációs műtétnél vagy a műtétek következtében történik, az orvos a felelős. Aki operációt látott már vagy maga is operált, az tudja, hogy egy operációnál ott segédkezik a műtőszemélyzet, amelynek tagjait asszisztenseknek nevezik. Az Oti-nál külön takarítónőket neveztek ki műtősnőkké és ezek statisztálnak az operációknál, (vitéz Benárd Ágost: Azokat nevezik ki, akik évek óta gyakorlatot szereztek!) Ez, t. kéyviselőtársam, sajnos, így van. Ezek végzik a sterilizálásokat, azokat a műveleteket, amelyek a legfontosabbak egy operációnál. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Ha az ilyen rosszul sterilizál, (Zaj.) vagy pedig a különböző orvosi műszerekét nem tartja tisztán, ezért — az a helyzet e rendelet következtében — az orvost vonják felelősségre. Erről az orvos tehet? Az orvos hatályosabb védelme érdekében arról kellett volna gondoskodni, hogy a biztosító pénztárakat és a különféle ilyen intézeteket kényszerítsék arra, hogy ilyen esetek elő ne forduljanak. Ehelyett inkább arra törekedjenek ezek az intézmények, hogy a náluk alkalmazott orvosok dotációja jobb legyen. Az igen t. belügyminiszter úr azt mondta, hogy napi kétórai .munkáért 120 pengőt kapnak havonta az orvosok. Ez városi viszonylatban rendben van, de tisztelettel kérdem, vidéken meg van-e fizetve az az orvos, aki néiha esőben, hóban, fagyban, a legrosszabb időiben, 15, 20 vagy 30 kilométert kénytelen kocsizni, mert egy pénztári betegét, aki ilyen messze lakik, fel kell keresnie? Különösen a vidéki pénztári orvosok olyan minimálisan vannak megfizetve, ihogy ez egyáltalán nem nevezhető fizetésnek. De tovább megyek: kórházi, klinikai gyakorlatban résztvevő orvosok ingyen dolgoznak, egy karjeár fizetést nem kapnak. Tudok olyan esetet iis, amikor valaki nyolc évig f is ingyen dolgozik. Amikor az orvoskérdésről beszélünk és azon szabályozunk valamit, ebben a rendelkezésben elsősorban a létminimumot kellene szabályoznunk és azután beszélhetünk orvosi etikáról, azután írhatjuk elő, hogy mit szabad tennie az orvosnak, mi a joga és a kötelessége. Egy további rendelkezés azt mondja, hogy az orvosi kamarai tagdíj megállapítása az orvos tevékenységéből származó keresete alapján