Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-66

286 Az országgyűlés képviselőházának 66. De ezenkívül legyen szabad rámutatnom az összeférhetlenség szabályozására, amely a 35. Vban foglaltatik és amely szerintem biztosítéka a jövőben az. orvosi rend jövedelme helyesebb eloszlásának. Eleinte a javaslat úgy szólt, hogy ezekben a kérdésekben a kamara autonóm szerve végérvényesen dönt. Ezt az előadó úr is így ismertette tévesen; azért tévesen, mert később már a bizottsági tárgyalások során ez a szakasz akként módosult, hogy ezekben az összeférhetlenségi ügyekben is fellebbvitelnek van helye a közigazgatási bírósághoz, éppen úgy, mint minden fegyelmi ügyben. A 35. § kimondja azt, hogy az orvos nem folytathat olyan foglalkozást, amelytől törvény vagy más jogszabály eltiltja, vagy amely hivatásának lelkiismeretes gyakorlásában tartósan gátolja, avagy az orvosi hivatás tekintélyét sérti. Ez a szabályozás elméletileg ' tökéletes, a gyakorlat fogja majd megmutatni, hogy milyen eredménye lesz. Mindenesetre azt az eredményt várom és remélem ettől a szabályozástól, hogy az állás- és jövedelemhalmozások is meg fognak szűnni az orvosi renden belül, ezáltal tehát a kisebb orvosok is megfelelő exisztenciához, megélhetéshez fognak jutni, minden bizonnyal könnyebben, mint ahogyan ma juthatnak. Igen fontos és éppen a kenyér szempontjából is jelentős rendelkezése a törvényjavaslatnak a 39. §, amely az orvosi díjazásról szól. Nagyjelentőségű rendelkezése ennek a szakasznak az, hogy az autonóm szervezet, az orvosi kamara által megállapítandó díjszabás az irányadó, éspedig annyira irányadó, hogy ennél kevesebbet még a bíróság sem állapíthat meg egy orvos részére. Ez a törvényjavaslatnak szintén olyan intézkedése, amely az ügyvédi rendtartásban nem található meg, amely tehát még kedvezőbb helyzetet teremt az orvosok részére, mint amilyenben ma például az ügyvédek vannak. Végül igen fontosnak tartom ugyancsak a kenyér szempontjából a rendtartás egész ötödik fejezetét, amely a büntető rendelkezések között elsősorban egy egészen sui generis deliktumot statuál az 51. §-han, amikor azt mondja, hogy aki az orvosi gyakorlatra jogosultságot színlel s ezzel mást tévedésbe ejt, stb., az ilyen személy vétséget követ el, tehát a nélkül, hogy a csalási szándék és a károkozás fennforogna, ezt rendkívül súlyosan bünteti, s még a kísérlet is büntetendő. Az 52. $ a kuruzslást vétséggé nyilvánítja és sokkal szigorúbban üldözi, mint ahogy eddig üldözték. A fogtechnikus-kérdéssel kapcsolatban majd leszek bátor ezzel még én is külön foglalkozni. Végül van ennek a fejezetnek még egy fontos rendelkezése, amely szerint a címhasználat még akkor is, ha az illető nem követi el az 51. §-ban foglalt vétséget, mint kihágás, súlyosan büntettetik. Ezek a szempontok tehát nagymértékben védik az orvosi társadalmat a kuruzslókkal szemben, s természetesen ezzel is az orvosi rend kenyerét szaporítják. Én tehát úgy látom, hogy ez a rendtartási javaslat nem megrendszabályozásra, nem politikumnak a rendtartásba való becsempészésére törekszik és semmiesetre sem okoz semmi tekintetben sem kárt az orvosi rendnek, hanem nagymértékben és igen jelentősen viszi előbbre az orvosi rend helyzetét. Ezt a javaslatot tehát éppen ezekből az általános szempontokból mindenkinek örömmel kell üdvözölnie, nem pedig feleslegeülése 1935 november 28-án, csütörtökön. sen és mesterségesen is esetleg kifogásokat támasztani ellene. Az ügyvédi rendtartással sokan próbálták összehasonlítani már az orvosi rendtartás szőnyegen levő javaslatát. Én csak röviden leszögezni kívánom azt, hogy itt például abszolúte runes szó zárt létszámról, abszolúte nincs szó kaucióról, mint ahogy az új tervezetben ezek kontempláltattak, — igaz, hogy a nyomor az orvosi renden belül nem is olyan nagy, mint az ügyvédségnél, ahol valóban óriási túlprodukció van (Dinnyés Lajos: Merész állítás!) — es mint már említettem, felvételi, fegyelmi, választási kérdésekben a kerületi kamara választmányától mindenkor a közigazgatási bírósághoz lehet fordulni jogorvoslatért. A csúcsszervezet, amelyet Dulin igen t képviselőtársam szóba hozott, az új rendtartási szervezetben is bennefoglaltatik. A fegyelmi kérdésekkel és ezzel a csúcsszervezettel még külön is óhajtok néhány szóban foglalkozni. Soltész igen t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy már a fegyelmi eljárás megindítása is akadálya az orvosi kamarába való felvételnek. Ez nem egészen így áll: csak a fegyelmi eljárásnak már a kamara autonóm szerve által történt elrendelése akadálya a felvételnek. Ebben pedig semmi aggályosat sem látok, mert hiszen ha már az a kamarai fegyelmi bíróság súlyos, nyomatékos gyanút lát fennforogni és elrendeli a fegyelmi eljárás lefolytatását, akkor ott már egy bizonyos hatósági intézkedés is történt, ennélfogva egyáltalán nem aggályos, ha akkor már ez tényleg befolyással lesz az orvosi gyakorlat folytatására. Ugyancsak Soltész igen t. képviselőtársam rámutatott a 41. § b) pontjára. Azt is kifogásolta, hogy a fegyelmi vétségek között szerepel elsősorban annak ügye, aki hivatásbeli kötelességét szándékosan, gondatlanul súlyosan megszegi és — a b) pont alatt — ha életmódjával vagy eljárásával az orvosi hivatás, vagy az orvosi kar tekintélyét sérti. Ez pontosan így van benne a mai is fennálló ügyvédi rendtartásban és ez nagyon helyes intézkedés. Itt is helyes lesz, (Dinnyés Lajos: Az ügyvédeknél nincs sem Oti., sem Mabi.!) mert általánosságban azután maga a kari autonómia szabja meg ennek gyakorlati határait és ha tényleg olyan kirívó az eset, az fegyelmileg feltétlenül megtorlandó. Konkretizálni ezt a tekintély- és hivatássértést nem lehet és ha jobban konkretizálva volna, ez már hiba is volna. Egyben koncedálom, hogy Soltész t. képviselőtársamnak igaza van, amiben nekem is azonos a véleményem az övével és ez a 43. §-ba foglalt az a rendelkezés, hogy elévülésnek helye nincsen akkor, ha a fegyelmi vétség oly súlyos, hogy az orvosi gyakorlattól való eltiltás közérdekből szükségesnek mutatkozik. Én is azon a véleményen vagyok, hogy minden bűncselekménynek egy bizonyos idő után el kell évülnie, tehát még közérdekből sem lehet fenntartani a bűncselekménynek szankcióit egy bizonyos hosszabb idő eltelte után. Ami a csúcstervezetet illeti, az új ügyvédi rendtartási tervezetben is ugyanilyen csúcsszervezet kontempláltatott. Ebben azért nem látok egyáltalában sérelmet, mert hiszen a csúcsszervezet semmi más, mint a kerületi, tehát lokálisan korlátolt kamarák összefoglalása egy országos kamarába, hogy ez azután még nagyobb tekintéllyel és súllyal tudja hivatását betölteni, vagyis az orvosi rend érdekeit