Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. ülése 1935 november 28-án, csütörtökön. 287 képviselni. Ez is kívánsága az érdekeltségnek és például az ügyvédeknél éppen az élet fejlesztette ki már úgyis ezt a csúcsszervezetet olyan formán, hogy mintegy annak pótlásaképpen létesült az Országos Ügyvédszövetség, amelynek az egész országot behálózó szervezete van. Az ügyvédség nagy részének is kívánsága az, hogy ilyen országos szervezete is legyen, amely azután az összességnek országos álláspontját tudja kialakítani. Azonkívül ugyancsak az élet termelte ki azt, hogy az egyes kerületi kamarai elnökök és vezetők időközönként kamaraközötti értekezleteket tartanak és ilyenkor, meg kongresszusokon stb. alakítják ki az ő országos állásfoglalásukat. Felmerült az a kifogás is, hogy a társadalombiztosítás valamiképpen úgy volna megváltoztatandó, hogy az ne ütközzék bele a szabad orvosválasztásba. Ezt is ezzel a rendtartási javaslattal kapcsolatban többen szóvátették. Legyen szabad ezzel a kérdéssel nekem is foglalkoznom, bár ez nem tartozik közvetlenül a rendtartás témájához. En a magam részéről úgy látom, hogy a társadalombiztosítás és a szabad orvosválasztás egymást tulajdonképpen kiegészítik. Kiegészítik azért, mert a társadalombiztosítás elsősorban azoknak kívánja az orvost és gyógykezelést biztosítani, akik szegénységüknél fogva nem volnának abban a helyzetben, hogy orvost válasszanak, orvost igénybe vegyenek. így aztán tényleg nagy szociális jelentősége van a társadalombiztosításnak, ami elvitathatatlan, és legfeljebb arról lehet szó, hogy maga a szervezet talán valamelyest egyszerűbben volna adminisztrálható és hqgy a társadalombiztosításból folyó különböző terhek csökkenthetők volnának, már amennyire azt a lehetőségek megengedik. De, mondom, ezt a társadalombiztosítási szervezetet egyáltalában nem látom a szabad orvosválasztás elvével szembenállónak és mondhatnám, hogy ez a társadalombiztosítás a betegeken és az orvosokon egyaránt segít, nemcsak ott, ahol a szegénység miatt nincs helye az orvos igénybevételének, vagy ahol nem képes az orvost a beteg igénybe venni, hanem például ott sem lehet szó ellentétről, ahol csak egy orvos van, mint ahogy ©z számtalan helyen van, sajnos, a vidéken sok községben, hogy nincs mit válogatni, mert csak egy orvos van, akit a betegek egyáltalában igénybe vehetnek. En a dolgot általában úgy képzelem megoldhatónak, hogy a társadalombiztosítás keretein belül ott, ahol valóban nagyobb a forgalom és ahol több orvos is van bekapcsolva a társadalombiztosítási tevékenységbe, ezek között az orvosok között a szabad orvosválasztás valamiképpen szervezetileg és rendszeresen lehetővé tétetnék. Igen sokan szóba hozták a vidéki t kamaráknak szervezetileg való előnyben részesítését. En azt hiszem, hogy a kormányzatnak a jövőben egyik legfontosabb teendője kell, hogy legyen az, hogy az orvosi működés decentralizáltassék, mert egészségügyi, és orvosszociális szempontokból egyaránt igen fontos az, hogy különöskép a falvak egészségügyi szolgálata kellőkép megszerveztessék. En tehát^ nagyon helyesnek tartom, ha a vidéki kamarákat ez a rendtartás fokozottabban támogatni kívánja azzal, hogy ezeknek is megfelelő beleszólást biztosít az országos kamarai dolgokba. De különben is, itt csak szervezeti kérdésekről van szó. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. A rendtartás úgy oldja meg ezt a kérdést, hogy az országos választmányba delegálja hivatalból minden kerületi kamara elnökét és egy titkárát, azonkívül pedig két-két tagot, akikhez azután ott, ahol több mint ezer fő a létszám, további delegáltak jönnek hozzá. Ellenzéki oldalról kifogásolták, hogy ilyenformán a vidéki kamarák bizonyos túlsúlyhoz jutnak a budapesti kamarával szemben. En ilyen tendenciát nem látok ebben a javaslatban, ellenben azt mondom, hogy a vidéki kamarákat meg kell erősítenünk és általában arra kell törekednünk, hogy az orvosi tevékenység az említett értelemben decentralizáltassék, mert nagyon fontos egészségügyi és szociális feladatnak tekintem, hogy a falvak orvoshoz jussanak. Hogy mennyire szükséges a vidéken az orvosok szaporítása, ezt legjobban bizonyítja az, hogy míg egyrészt orvosi túlprodukcióról beszélnek, ugyanakkor joggal panaszkodnak amiatt, hogy a vidéken kevés az orvos, tehát nem nagy az orvosok létszáma. Nyolcezer, vagy kilencezer orvos működik Magyarországon, ami egyáltalában nem nagy szám, több is lehetne, ha megfelelőképpen volnának decentralizálva és megfelelőképpen volna biztosítva a falu egészségügyi szolgálata, amit a magam részéről is a belügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlok.. E mellett rendkívül helyesnek tartanám azt is, ha a hatósági orvosok minél előbb általában államosíttatnának; azt hiszem, hogy ezzel kapcsolatban a helyesebb beosztás is keresztülvihető volna. Az országos választmány működését illetőleg azt is nehezményezték, hogy ez az országos orvosi kamara közgyűlésétől függetlenítve van. Ennek indoka azonban abban rejlik, hogy a kerületi orvosi kamarák közvetlenül választják delegáltjaikat úgy az országos választmányba, mint az országos közgyűlésbe és így azután érthető, hogy az országos választmány határozatai nem az országos közgyűléshez, hanem közvetlenül a főfelügyeleti hatósághoz, tehát a belügyminiszterhez apellálhatok. Nekem a 11. §-szal kapcsolatban csak az a szerény megjegyzésem volna, hogy a kamaránkint delegálandók száma nem 2—2, hanem csak 1—1 személyben állapíttassék meg, mégpedig azért, mert különben tényleg előfordulhat az az anomália, hogy míg egy száztagú kamara két választmányi tagot és csak egy közgyűlési tagot delegál, — mert a közgyűlésben 100-as a szorzószám — addig egy, mondjuk 4000 tagú kamara, amilyen körülbelül a budapesti lesz, két tagot és minden ezer tag után még egy választmányi tagot delegál, tehát mondjuk, 4000 tag után Öt választmányi tagot delegál és minden száz tag után egy-egy közgyűlési tagot, vagyis összesen 40 közgyűlési tagot küld ki. Tényleg lehetetlenség, hogy a közgyűlésbe, mint nagyobb szervbe, egy ilyen kis létszámú kamara kevesebb tagot delegáljon, mint a választmányba, amelybe ezidőszerint a tagok számára való tekintet nélkül két tagot delegálhat. Én helyesebbnek tartanám a leszállítást szintén egy tagra, ami által ez az anomália teljesen megszűnnék. Sokan megemlékeztek a tisztviselőorvosokról és a honvédorvosokról. A túlsó oldalról kifogásolták, hogy ezek a tisztviselő- és honvédorvosok nem tartoznak a kamarák kompetenciájába. Ez így nem egészen áll, mert hiszen csak szolgálati vonatkozásokban vannak a tisztviselőorvosok a kamaráktól, mondjuk, elvonva, — ami természetes is, mert hiszen szolgálat te42