Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-66
Az országgyűlés képviselőházának 66* il> hogy azt elfogadjam. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: vitéz Árvátfalvi Nagy István! vitéz Árvátfalvi Nagy István: T. Ház! Méltóztassék megengedni nekem, hogy bár neun vagyok orvos, mégis, mint a budapesti ügyvédi kamarának régi vezetőségi tagja és így régi kamarai ember, én is hozzászóljak ehhez a javaslathoz, különösen jogászi, szociális és gazdasági vonatkozásaiban. Előttem szólott igen t. képviselőtársam különböző argumentumokkal 'akarta alátámasztani azt az állítását, hogy ebben a törvényjavaslatban politikum van. En nem látok ebben semmiféle politikumot, (Felkiáltások a baloldalon: Onnan nem is látszik, csak mi látjuk innen!) hanem kétségtelenül látom ellenzéki • képviselőtársaimban azt a törekvést, hogy meg akarják hiúsítani azt, hogy az orvostársadalomnak végre úgy, mint a mérnöki és az ügyvédi rendnek, legyen hivatalos érdekképviseleti szerve, amit az orvosi társadalom már régen kíván és amelyre valóban szükség is van, mert sokkal hatékonyabban, hathatósabban tudja a saját érdekeit képviselni kamarai szervezetben, mint kamarai szervezet nélkül. Dulin igen t. képviselőtársam annyira ment az argumentációban, hogy két dologban tévedett is és ezt a két dolgot rögtön bátor vagyok kiemelni. Az egyik az, hogy szerinte az ügyrendet a belügyminiszter alkotja meg. Ezzel szemben a 19. § világosan kimondja, hogy az ügyrendet az országos kamara állítja össze, köteles azt minél előbb megállapítani és jóváhagyás végett felterjeszteni, tehát az autonómiára és nem a főfelügyeleti hatóságra van bízva az ügyrend összeállítása. (Dulin Jenő: A miniszter úr azt húzza ki belőle, amit akar!) A másik tévedése Dulin igen t. képviselőtársamnak az, hogy szerinte a 22. § b) pontjában az van, hogy ha akármilyen módon vétség miatt elítélnek egy orvost, akkor három évig a büntetés kiállásától számítva, az a joghát : rány éri, hogy nem vehető fel a kamara tagjai sorába, illetőleg szünetel ezen működése. Ez is tévedés, mert hiszen ennek a szakasznak a) pontja felsorolja, hogy mely vétségekről van szó és én azt hiszem, ha ezt elolvasta volna Dulin igen t. képviselőtársam, akkor nem is tette volna meg ezt a megjegyzést, mert a 22. § a) pontjában az van, hogy aki nyereségvágyból elkövetett vétséget követ el, avagy pedig az állami és társadalmi rend ellen követ el vétséget, akkor ehhez bizonyos szankciók fűződnek hozzá, a b) pedig világosan megmondja, hogy akit az előző pontban említett bűntett és vétség miatt, tehát nem »biciklizés« miatt, jogerősen megbüntetnek, arra vonatkozik ez az intézkedés. Igen t. Ház! Ezeket csak azért kívántam bevezetőül kiragadni, hogy ezzel is bizonyítsam, hogy a túloldalról elhangzott felszólalások voltakép, akarva, nem akarva, tendenciózusan úgy állítják be a helyzetet, mintha itt megrendszabályozásra törekednék a kormányzat és akarna a törvényhozás által egy olyan törvényjavaslatot elfogadtatni, amely az orvostársadalmat megrendszabályozza, mint ezt Kéthly Anna igen t. képviselőtársam kedden említette, vagy mint Dulin igen t. képviselőtársam állította, hogy összehasonlítható az orvosok régi és új helyzete egy szabad embernek és egy gondnokság alá helyezett embernek helyzetével. Kétségtelen, hogy szabadság és jog korláése 1935 november 28-án, csütörtökön. 285 tozások nélkül nem képzelhetők el, tehát normákra, szabályokra szükség van, ha egy szervezetet életre akarunk hívni, világos azonban hogy ezen szabályozás mellett még nagymértékben lehetősége nyílik az autonómiának arra, hogy akaratát érvényesítse és mindenek felett kétségtelen, hogy ez a rendtartási törvényjavaslat nemcsak azért, mert az orvosok nagy többsége kívánja és sürgeti, hanem azért is, mert valójában segít az orvosi társadalmon, nagymértékben előre fogja vinni a magyar orvosi rend érdekeit. »Törvényes érdekképviselet«, ezt mondja a törvényjavaslatnak már az 1. §-a az első mon datban, tehát az orvosi kamara az orvosok érdekképviselete. Igen nagy haladás ez a korábbi helyzethez képest nemcsak azért, mert az orvosoknál nem volt azelőtt kamarai szervezet^ hanem mert más kamarák is eltévesztve hivatásukat, azt hitték, hogy az ő tevékenységük mindössze az adminisztrálásban, a repre zentálásban és a fegyelmezésben merül ki. Ezzel szemben ebben az 1. §-ban világosan az áll, hogy legfőbb feladata az orvosi kamaráknak az, hogy az orvosok jogos éraekeit képviseljék. Ha tehát kényszertársulás is a kamara, ugyanakkor mint törvényes érdekképviselet, feltétlenül nagy hasznára van az orvosi rendnek, mert az orvosi rend jogos érdekeit hathatósan képviseli. De örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot abból a szempontból is, hogy messzemenően biztosítja az orvosi kar autonómiáját. Itt többen polemizáltak a javaslattal a túloldalról és azt is hangoztatták, hogy a miniszter főfelügyeleti beavatkozási jogánál fogva ez az autonómia elenyészik. Én ezt egyáltalán nem látom ebben a rendtartási törvényjavaslatban, sőt ellenkezőleg, azt látom, hogy sokkal messzebbmenően biztosítja az autonómia jogait, mint például a még életben lévő ügyvédi rendtartás is, amikor mindenféle fegyelmi, felvételi és választási kérdésben a közigazgatási bírósághoz, tehát bírói fórumhoz engedélyez jogorvoslatot, nem is beszélve a már nyilvánosságra jutott új ügyvédi rendtartási tervezetről, amellyel később leszek bátor még külön foglalkozni, hogy összehasonlítást tegyek az orvosi rendtartással és amely szerény nézetem szerint messze mögötte áll ennek az orvosi rendtartási törvényjavaslatnak. Az autonómia tehát igen széles keretek között biztosítva van és általában ez a törvényjavaslat szerintem nagyon alkalmas keret arra, hogy azután még különböző rendeletekkel kiegészítve, az orvosi rend érdekeit messzemenően előbbre vigye és jelenlegi helyzetét megjavítsa. Hangoztatták többen azt, hogy csak akkor van értéke a rendtartásnak, ha az kenyeret is hoz, kenyeret is jelent. Az orvosi rendtartásnak éppúgy, mint minden más rendtartásnak, nem közvetlen célja az, hogy kenyeret, munkaalkalmat, megélhetést biztosítson, hiszen ez csak szabályozása egy szervezetnek, amely mint érdekképviselet fungálni fog, én azonban azt is megállapítani kívánom, hogy van e tekintetben is pár olyan üdvös rendelkezése a törvényjavaslatnak, amely feltétlenül kenyeret is fog jelenteni az orvosi rend részére, így az, hogy egy hivatalos, nagy súllyal rendelkező érdekképviseleti szervet hív a törvényjavaslat életre, már maga is biztosítja azt, hogy a visszaélések megtoroltatnak, hogy a jogos érdekek megfelelő súllyal képviseltetnek.
