Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-66

284 Az országgyűlés képviselőházának 66, Nincsen igaza annak az igen t. képviselőtár­samnak, aki arra hivatkozik, hogy: igen ám, de a fogorvosok kenyerét ne bántsuk. Ne le­gyünk kenyérönzők, t. Ház! Ennek a magyar hazának teljesen egyforma gyermekei vagyunk akkor is, ha valamivel magasabb diplomát sze­reztünk és akkor is, ha a sors nem hozott ben­nünket olyan helyzetbe, hogy ezt a diplomát megszerezzük. (Petrovácz Gyula: Ki-ki a maga mesterségét folytassa!) Annak a fogtechnikus­nak nem szabad elvenni a kenyerét. Igaza van t. képviselőtársamnak, hogy ki-ki a maga mes­terségét folytassa, de állítom, hogy ez kizáró­lag technikai dolog és hozzátartozik a tech­nikus-mesterséghez. A fogorvos gyógyít, a fog­technikus pedig egy hiányzó fog helyett tech­nikailag beállít egy másikat. Ez éppen olyan, mintha valakinek az orvos levágja a lábát és a műszerész csinál neki pótlábat. Ahhoz, hogy pótlábat csináljon, nem kell orvosi diploma és ahhoz, hogy valaki a pótlábat felrakja, szintén nem kell orvosi tudomány. Ahhoz, hogy valaki a műfogat megcsinálja, elég a technikusi tudás és ahhoz, hogy beillessze, szintén elég a tech­nikusi gyakorlat. Ez egész Európában minden országban kivétel nélkül így van. Nem tudom megérteni, hogy miért éppen ez a kis csonka haza kivétel ebben a tekintetben és nem tudom elképzelni, hogy azt a sok hadviselt, kitűnő és mint látjuk, emberbarátian működő fogtechni­kust miért rekesztjük és sodorjuk ki a meg­élhetés lehetőségei közül. Azzal az érvvel is találkozhatik az ember, hogy a fogtechnikusnak, amikor a fogat be­illeszti, a másik foghoz is hozzá kell nyúlnia és ennek a fognak beerősítése már a szájban történik, ha pedig a szájba nyúl, akkor már orvosi munkát végez. Ez nem komoly érv, mert hiszen látunk olyan foglalkozásokat, amelyek sokkal inkább orvosiak. Ott van például a szü­lészet. Egyszerű, közönséges parasztasszony párhónapi kurzus után szülésznői oklevelet nyer és azután két életbe tud beavatkozni: az anya és a gyermek életébe. A szülésznő száz­szorosan inkább van abban a helyzetben, hogy a vérmérgezés legkülönbözőbb formáit elkö­vesse, de mégis — hála Istennek — alig hal­lunk a gyakorlati életben ilyen esetekről. A büntető judikatúrában alig-alig hallottam olyan esetet, — ha tíz esztendőre visszatekin­tek — amelynél a szülésznő munkája folytán halálozás következett volna be. Előfordulhatnak azonban és bátor vagyok rámutatni, hogy körülbelül ugyanabban az arányban, amelyben egymással szemben van­nak, orvosoknál is gondatlanságok, amelyek végeredményben igazán nem a kar terhére, hanem csak egyes emberek terhére írhatók, Nem kívánom, hogy a fogtechnikusok a jövő ben is ilyen munkát végezhessenek, nem kívá­nom, hogy az orvosoknak ezzel konkurrenciáí csinálhassanak, csak egyet kívánok, ez a kívá­nalom azonban, azt hiszem, emberséges: a szerzett jogokat ne bántsuk. (Helyeslés.) Ne bántsuk azokat a fogtechnikusokat, akik az állam szemhúnyása következtében dplgozhat­nak. Mert hogy szemhúnyás volt, azt ez a mi­niszteri köszönőlevél igazolja, amelyben egy miniszter köszöni meg egy fogtechnikusnak hogy a vakok intézetében 200 gyermeket 10 év óta ingyenes fogorvosi kezelésben részesített, tehát nyilvánvalóan az államhatalom maga is tolerálta ezt a helyzetet. A fogtechnikusok te­hát joggal lehettek abban a hiszemben, hogy az állam immár azon az 1911-es rendeleten túltekintett. Ehhez képest rendezkedtek be, ülése 1935 november 28-án, csütörtökön. életkörülményeikben e szerint igazodtak, meg­házasodtak, családot alapítottak s a betegek számát tekintve, van 5—6 millió páciensük. Most egyszerre arra ébrednek, hogy a pácien­sek száma leapad 800-ra, mert ha törvény lesz ebbő] a javaslatból, akkor a fogtechnikusok csak a fogorvosoknak dolgozhatnak, tehát nem ötmillió embernek, hanem 800 orvosnak. Egé­szen nyilvánvaló, hogy a 800 orvos ezt a fog­technikus masszát semmi körülmények között nem bírja meg. De talán nem egészen érdektelen a bete­gek helyzete sem, akik között ott van a sze­gény ember, ott van a falusi ember. Nem be­szélek a gazdag, a jól szituált emberekről, akiknek egészen mindegy, hogy az a fogorvos, aki a fogtechnikussal elkészítteti a hiányzó fogat, elkér tőlük 100—150 pengőt. Ezeknek mindegy, de a szegény embernek nem mind­egy az, hogy közvetlenül a fogtechnikusnak fizessen nem 140, hanem csak 40 pengőt. Ne­künk végeredményben törődnünk kell az ál­tal ános szociális szempontokkal is, nem ki­zárólag csak a fogorvosok kari érdekeivel. Előttem szólott t. képviselőtársam méltóz­tatott rámutatni arra, hogy ez nem kizárólag kari jelentőségű javaslat, hanem általános közegészségügyi célokat szolgáló törvényja­vaslat is. Ha pedig így van, abban az esetben méltóztassék a fogtechnikusok szerzett jogait respektálni. (Úgy van! Ügy van!) Én egy ha­tározati javaslatot nyújtok be az 57. § pótlá­sára. Ez a szakasz ugyanis kimondja, hogy (olvassa): »A vizsgázott fogászmestereknek a törvényes rendelkezések keretei közt folyta­tott gyakorlatát ez a törvény nem érinti.« Ezt folytatnám még egy bekezdéssel a következő­képpen (olvassa): »Amennyiben a törvény ha­tálybalépése idején iparigazolvánnyal rendel­kező fogtechnikus a végrehajtási utasításban meghatározott idő alatt a fogászmesteri vizs­gát leteszi, ugyanezen mentesítés alá esik.« (Helyeslés a baloldalon.) Tehát csak az, aki 1911 óta volt fogtech­nikus, aki már berendezte életét, erre alapítót^ családot. Ezt a párszáz embert ne rekesszük ki az életből. Amikor azt keressük állandóan, hogy honnan adjunk kenyeret az embereknek, akkor a meglévő kenyeret nem szabad a száj­ból kivenni. .(Egy hang balfelöl: Ez a család­védelem!) Igen, ez a családvédelem, mert azok a síró-rívó gyermekek elpusztulnak, akiknek apja kenyér nélkül az utcára kerül. Ezzel nem fog előállani az a helyzet, amit orvos képvi­selőtársaim nehezményeznek, hogy a jövőben majd a fogtechnikusok is fogorvosi munkát fognak végezni. Mi igazat adunk annak az el­különítésnek, amit méltóztattak megállapítani, hogy szájban csak fogorvos dolgozhat. Azok­nak a fogászoknak azonban, akik eddig is dol­goztak szájban az államhatalom szemhúnyása és toleranciája mellett, azoknak méltóztassék megengedni a további munkát. Nem olyan so­kan vannak ezek, hogy a fogorvosok életlehető­ségeit megnehezítenék. Mindenesetre elég sokan vannak ahhoz, hogy ha ezek a rendelke­zések valóra válnak, tengernyi könny omoljon az országban. T. Ház! A javaslat hibái arra a meggyő­ződésre vezetnek, hogy a törvényjavaslat nem szolgálja az orvosok érdekeit. A törvényjavas­latban sem az orvosok anyagi jövője, sem az orvosi hivatás szabadsága tekintetében nem lá­tok megfelelő rendelkezéseket. Ezért, de azért is, mert a javaslat politikumot is tartalmaz, nem vagyok abban a szerencsés helyzetben,

Next

/
Thumbnails
Contents