Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. szültek erre a pályára, áldoztak rá, tanultak es dolgoztak s később már nem volt mód es lehetőség arra, hogy ők még egyszer az élet­ben vizsgát tehessenek. Nagy jogtalanság lenne az, ha a fogtechni­kusi kart ezzel a rendelkezéssel elzárnék a to­vábbi megélhetés lehetőségétől. Van már elég munkanélküli ebben az országban. S azok a fogtechnikusok, akik valaha Magyarországon tanultak, most az elszakított részeken szabadon űzik mesterségüket tovább is, idehaza pedig gazdáik, akik valamikor tanítómestereik vol­tak, itt kenyértelenné fognak válni, ha ez a szakasz keresztül fog menni a t. Ház szava­zata alapján. Egyébként a fogtechnikusok csak azt ké­relmezik, engedjék meg azt, hogy ők a száj­ból felvehessék a mintát, készíthessék a mű­fogat és visszahelyezhessék a szájba az elké­szített fogsort. Végeredményben az ipartör­vény is azt mondja, hogy az iparos a rendelő­vel közvetlenül érintkezhetik, a megrendelt munkát elkészítheti, elszállíthatja és a megren­delőnek átadhatja. Tulajdonképpen ez az 52. § összeütközésben van az ipartörvénnyel s igen könnyen megtörténhetik az, hogy akadnak majd bíróságok, amelyek az ipartörvényre való hivatkozással felmentő ítéletet fognak hozni ilyen esetben. A fogtechnikusok nem kívánnak fogorvosi munkát végezni, nem kívánnak fogat húzni és fogat tömni, ők kizárólag a technikai munka el­végzésének lehetőségét kérik, azt, hogy en­gedjék meg részükre, hogy ők azt átadhassák s bealkalmazhassák az illető foghiányos pa­ciensnek, (vitéz Kozma Mikiós belügyminisz­ter: Átadni lehet!) De nem kézből kézbe. Any­nyit kérnek, hogy fel tehessék legalább. Ez nem nagy kívánság. Végeredményben igen sok em­ber van faluhelyen, akinek nincs semmi baja, csak hiányzik a foga, mert esetleg kiütötte a szomszéd vagy talán kirúgta a ló. (Rakovszky Tibor: Vagy az ellenkortes!) Ők azt kérik, hogy az ilyen fogat megcsinálhassák és be­helyezhessék. Ebben nincs semmi sérelem. (Br. Berg Miksa: Nem olyan keményszívű a miniszter úr, majd megváltoztatja!) Rendkívül súlyos hibája a javaslatnak még az is, hogy az 59. § eltörli az 1876. évi XIV. te. 46. és 47. §-át. Hiba ez azért, mert a 46 §. az első segélynyújtás kötelességéről in­tézkedett. Most ez megszűnik és helyébe lép a hivatali kötelességteljesítés. Lazább fogalom a szorosabb meghatározás helyett. Ez vissza­esés és még súlyosabb a visszaesés a 47. §-t il­letően, amely azt mondotta, hogy az orvos gyógy el j árasában nem korlátozható és állami ellenőrzés alatt áll. Ez azt jelentette, hogy ha egy orvos bűncselekményt, műhibát követett el, annak elbírálása a bíróságra tartozott, amely az Igazságügyi Orvosi Tanács meg­hallgatása után hozta meg a maga ítéletét, mindenkor megnyugvást keltőén. Ezentúl a műhiba egészen egyszerűen csak a fegyelmi bíróság hatáskörébe fog tartozni, amely keve­sebb felelősséggel és talán több kari irigység­gel fog határozni, mint ahogyan eddig a bíró­ság határozott. Ezzel tulajdonképpen vissza­estünk a jogfejlődés szempontjából, mert a bíróságtól elvontunk egy működési kört és odaadtuk az orvosi karnak és megtörténhetik, hogy azoknak, akik esetleg a bűnösség kérdé­sében is intézkedni fognak, ehhez nincs meg­felelő judiciumuk. Az egész javaslattal kapcsolatban én azt a megállapítást tettem, hogy itt túlzott mérték­lése 1935 november 28-án, csütörtökön. 275 ben jelentkezik a mindenkori kormányhata­lomnak gyámkodása az orvosi társadalommal szemben és túlzott az a beavatkozás, amelyet a maga részére a mindenkori kormányhatalom a belügyminiszter úr révén biztosítani akar. Végeredményben nincs fontosabb egy nemzet éiete szempontjából, mint az, hogy egészséges közszellemet alakítsunk ki, (Ügy van! balfe­lől.) emberi szabadságot adjunk, szabad gon­dolkozás, működési lehetőséget. (Ügy van! bal­felől.) Végeredményben nem mellékes az, hogy egy orvos mindig a háta mögött érzi a belügy­miniszter urat, mert egy orvosnak nemcsak a gyógyító tudománya az, amely a betegre ha­tással van, hanem az orvosnak egész szelleme, az orvos jókedve, az orvos gondtalansága is. Egy panaszkodó orvos igen könnyen még a betegre is rossz hatással lehet. Inkább arra kell tehát törekednünk, hogy az orvosi karban egészséges, szabad közszellem nyilatkozhassék meg és ne álljon mindig fölöttük az orvosi rendtartás révén bizonyos függőségnek az ér­zete. Más a közszellem egészséges légkörben és más egy leigázott társadalomban. Az emberi szabadság végeredményben mindenkinek a legsajátosabb és legértékesebb kincse. (Ügy van! half elől.) Ha azt korlátozzuk, ez már visz­szaesést jelent. Kétségtelen, hogy kell az emberi szabadság elé korlátokat is állítani, ha az az emberi sza­badság káros a közre. Szükség van korlátokra, de csak olyan mértékig, amely mértéket a köz­érdek kíván meg; ha pedig a közérdek már kor­látokat nem kíván, akkor a korlátok felrakása rendkívül ártalmas az emberi szellemre és r a nemzet egész életére is. Az emberi szabadság fejlődése tulajdonképpen a nemzet fejlődésének is hatalmas tényezője. Kitermelődnek az érté­kék, versenyre kelnek az eszmék, a különböző felfogások összemérhetik erejüket és a szabad­ság szellemében egészséges felfogás fog kiala­kulni. A lelki bilincsek mindenkor megölik az egészséges szellemet és akadályozzák az egészsé­ges nemzeti közszellem kifejlődését. Ha az egyén azt látja, hogy minden cselekvése, min­den 'megmozdulása szűk határok közé van szo­rítva, akkor minden szellemi erő vissz ahány at­lik és mindenkin úrrá lesz a bizonytalanság­nak, a bátortalanságnak érzése. Ha pedig ez az érzés egy egész társadalmat von körébe, vagy 3iajt uralma alá, akkor igen könnyen bekövet­kezik az egész társadalom elgerinctelenedése, ami a legveszélyesebb jelensége egy nemzetnek. T. Ház! Sajnos, azt látom, hogy ez az úgy­nevezett elgerinctelenedési folyamat nálunk bi­zonyos mértékig beköszöntött. Nem most kez­dődött el. Még akkor kezdődött, amikor a köz­tisztviselői fizetéseket leszállították, amikor a B-listát behozták és mindenki kezdett remegni és kezdte kenyerét félteni. Azóta máris kiter­melődött ebben a társadalomban az úgyneve­zett besúgó, hajlongó, könyöklő (Egy Hang a baloldalon: Es köszönő!) és köszönő típus. Vég­eredményben minden ilyen korlátozás arra irányult, hogy az emberek gerince minél pu­hább legyen és minél jobban meghajoljon. Elég függőség van már kiépítve ebben az országban. Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban most egy új társadalmi osztályt, újabb 7000 intelli­gens embert akarnak ismét függőségi viszonyba hozni. Lehet, hogy ez a függgőségi viszony bi­zonyos köröknek most talán hasznos, egy ké­sőbbi időpontban azonban majd károsssá vál­hat. Emlékszem árra, hogy Zemplén vármegye megyeházának falán ott vannak egy márvány-

Next

/
Thumbnails
Contents