Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-65
262 Az országgyűlés képviselőházának 65. ülése 1935 november 27-én szerdán. sincs, azt hiszem, az országnak egyetlenegy olyan vidéke sem, ahol as egyes termények úgy minőségileg, mint mennyiségileg .a normális átlagos mértéket elérték volna, (minden termény egyforma mértékben. Különösen a takarmányfélékben mutatkozik országos hiány és félő, hogy folyton fogyó állatállományunk — amelynek fenntartása pedig nemcsak a gazdának eminens érdeke, hanem a nemzeti vagyonnak fenntart külkereskedekni mérlegünk zavartalan lebonyolítása szempontjából is elsőrendű szükséglet — ennek a takarmányhiánynak következtében még katasztrofálisan le fog apadni. Félő, hogy az átteleltetés súlyos problémák elé fogja állítani különösen a kisebb birtoktestek gazdaközönségét. Ugyanakkor, amikor ilyenek a viszonyok, azt látjuk, hogy egyes cukorgyárak a cukorrépa kivonása után visszamaradt répaszeletek árát 40 fillérről 60 fillérre emelték fel. Ez az emelés természetesen azoknak a répaszeleteíknek az árára vonatkozik, amelyek a gazdának visszajuttatott 55%-os répaszeletmennyiségen felül a gyárnál visszamaradtak. En :a répasizeletek árának ezt az emelését nem tartom megfelelően indokoltnak. Három szempont volna, amelyek a répaszeletek árának emelkedését előttem is ha nem is teljesen indokolttá, de mindenesetre megmagyarázhatóvá tennék. Az első szempont az volna, ha a cukorrépa ára a múlthoz viszonyítva emelkedett volna. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy ez az áremelkedés, amely a gazdaközönséget mindenesetre kellemesen érintette volna és amely az én véleményem szerint jogosan elvárható lett volna, nem következett be, sőt azt látjuk, hogy míg 1933ban a cukorrépa métermázsája 2 pengő 60 fillérbe került, addig ez az ár 1935-ben már 2 pengő 15 fillérre esett le és bár a gabonaneműekben az utóbbi időben bizonyos áremelkedés volt észlelhető, a cukorrépánál ez az ár változatlanul ezen a szinten maradt. A másik indok, amellyel a répaszeleteli árának az emelkedését magyarázni tudnám, a cukor árában bekövetkezett esetleges áresés volna. Meg kell azonban állapítanom, hogy ezen a téren sem következett be semmi és' sajnos, még ma is ott tartunk, hogy a cukor a társadalom nem minden egyes rétege számára hozzáférhető a miatt a magas ár miatt, amelyen áll. Sajnos, a helyzet az, hogy a fejkvóta, vagyis az egy személy által elfogyasztott cukormennyiség éppen Magyarországon a legkisebb, pedig a cukornak, mint tápszernek a jelentőségét különösen a csecsemő- és gyermekkorban, azt hiszem, senki előtt nem kell bővebben magyaráznom. Szomorú körülmény, hogy még ma is Magyarországon készül a világ egyik legolcsóbb cukorrépájából a világ legdrágább cukra. A harmadik indokot, amely a répaszeletek árának emelkedését indokolttá tenné, a munkabérek emelésében látnám. Meg kell azonban állapítanom, hogy ezen a téren sem történt semmi. Ha a cukorrépának és a cukornak az ára változatlan, viszont a munkabérek sem mutatnak emelkedést a múlthoz viszonyítva, akkor mivel indokolható a répaszeletek árának ez a bekövetkezett emelkedése 1 ? Nem látok más indokot erre, mint az általános takarmány hiányt, amelyet egyes cukorgyárak ügyesen ki akarnak használni arra, hogy különben is óriási jövedelmeiket még ezáltal is fokozzák. Hiszen, hogy a eukorkartel a múltban megejtett kalkulációi mellett is megtalálta a maga számítását, azt a legfényesebben bizonyítja előttem, hogy az egyik ilyen cukorgyár a közelmúltban egy nagy birtoktestet tudott magának vásárolni. A miniszterelnök úrnak körülbelül két hét előtt az egyik interpellációra adott, válasza bátorított fel engem arra, hogy ezt a kérdést ide a t. Ház elé hozzam. A miniszterelnök úr ugyanis akkor kijelentette azt, hogy indokolatlan árdrágítást nem fog tűrni, már pedig ebben az esetben a répaszeletek áremelkedésének semmiféle indokát nem látom. Legyen szabad ez alkalommal még egy kéréssel fordulnom a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Az utóbbi időben ugyanis megtörtént, —• azt mondhatnám, hogy szinte gyakorlattá vált —- hogy azoknak a gazdáknak, akik cukorrépát termesztenek, mikor azt beszolgáltatják, a pénzt nem fizetik ki, hanem visszatartják adóhátralék fejében. Visszatartják pedig igen sokszor olyan esetekben is, amikor a tartozás aránytalanul kicsiny ahhoz az összeghez viszonyítva, amelyet neki a répaszeletekért kapnia kellene. A gyárak ezt a pénzt az adóügyi jegyzőhöz utalják át és azután az illetőnek hosszú utánjárásába kerül. — ami fáradságot, kamatveszteséget jelent és akárhányszor nem tudja munkásait, akik a cukorrépa szedésénél és szállításánál közreműködtek, időben kifizetni, és egy csomó vexatúrának is ki van téve — míg a pénzhez hozzájut. Kn félőnek tartom, hogy ilyen körülmények között nem fog-e ez a jövőre kihatni és nem fog-e mindig több és több embert elkedvetleníteni attól, hogy cukorrépatermesztéssel egyáltalában foglalkozzék. Bízom a földmívelésügyi miniszter úrban. hogy ezeket a kérdéseket megfelelő módon meg fogja oldani és útját fogja állni annak, hogy ennek a konjunktúrának segítségével éppen azokat a gazdarétegeket, amelyek a legjobban rá volnának szorulva a támogatásra, kihasználják olyan vállalatok, amelyek jövedelmezősége úgyis be van bizonyítva. (Helyeslés és taps a balközépen.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: T. Ház! A cukorgyárakkal szerződésben álló cukorrépatermesztők — mint felszólalt t. képviselőtársam mondotta — 55% nyersszeletre tartanak igényt, vagy amennyiben szárított cukorrépaszeletet akarnak igénybevenni, 2-2%-ot kapnak ingyen. Ha az egész 55%;uak megfelelő mennyiséget szárítva óhajtják igénybevenni, joguk van 4-4%-ra, ebből azonban csak 2-2%-ot kapnak ingyen, míg a másik 2*2%-ért meg kell fizetniök a szállítási költséget. A folyó évben a cukorgyárakkal tárgyalásokat folytattunk, amely tárgyalások még eddig csak a melaszra nézve jártak eredménnyel, amennyiben a gyárak a melaszt a tavalyi áron bocsátják a gazdák rendelkezésére, — azon gazdák részére, akik szerződéses viszonyban állanak a gyárakkal — azok a gazdák pedig, akik szerződéses viszonyban a gyárakkal nem állanak, a megállapodás értelmében a melaszt 330 vagonig 6 pengőért kaphatják, ami normális árnak felel meg. Ezt azért említem meg, mivel egyrészt a cukorgyártással van összefüggésben, másrészt pedig mivel a takarmánykérdést is szóvátette t. képviselőtársam. A gyárak kérésére a kampány befejezése felé — ami most rövidesen meg fog történni —
