Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-65

Az országgyűlés képviselőházának 65. i Azokat a konkrét kérdéseket, amelyeket a képviselő úr a nyug'bér stb. tekintetében felhozott, részletesen megvizsgálom. Nem akarok azonban puszta ígérettel válaszolni. Két dolgot már is megteszek és ez a maximum, amit azonnal meg tudok tenni. Az egyik az, hogy kiadok minden családfenntartónak, akár munkásnak, akár munkásnőnek aszerint, hogy hány családtagot tart el, egy bizonyos családi segélyt, amely szerény összeg, de mégis jelent valami segítséget és beleilleszkedik a kormánynak abba a nagy általános programmjába, hogy a családvédelem mellett foglalt állást, tehát azokat támogatja progresszíve, akik nagyobb számú családtag révén erre rászorultak. (Helyeslés.) Ez szerény dolog, de azoknál, akiket érint, mégis jelent valamit. Különben is ez a maximum, amit meg tudok tenni. A másik, amit karácsonykor megteszek, az, hogy a rendszeresített karácsonyi ajándékra, amely a következő költségvetési év vége felé volna esedékes, — osztrák minta szerint — már karácsonykor előleget folyósítok, amely a különböző kategóriák szerint nagyban és egészben megfelel egy heti átlagos keresetnek. Ez — ismervén itt a viszonyokat — szintén valamit jelentő segítségnek bizonyul. Többet nem tudok tenni. Ezt megteszem és azonkívül megvizsgálom továbbra is a felhozott kérelmeket. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Tobler János: T. Ház! Köszönettel vettem a .miniszter úrnak válaszából főleg azt a kecsegtető részt, amelyben ia nyugdíjkérdésnek megoldásáról beszélt. Ami a munkaidőt és a továbbiakat illeti, sajnálatomra nem lehetek a miniszter úrral egy véleményen, mert a gyárakban annak ellenére, hogy hivatalos helyen úgy vélekednek és azt mondjak, hogy nincs munka és el kell bocsátani az alkalmazottak kétharmadát, a gépeket állandóan foglalkoztatják és reggeltől-estig dolgoznak. Itt az a hiba, hogy 35 óra alatt hetenként az illető dohánygyári munkásságnak termelnie kell azt, lamit különben 48 óra alatt termelt Ami a családi segélyt illeti, nem vagyok abban a helyzetben, hogy egy batpengős családi segélyt, amelyet egyszer adunk, családvédelemnek fogadjak el. -Családvédelemnek nem lehet mondani azt, hogy gyermekenként hat pengőt adunik előlegül. Itt vannak -a fővárosi alkalmazottak, akik remunerációs pénzeket élvezőiek és kapnak teljesített munkájuk után; nem értem meg, hogy az állami (alkalmazottaikkal szemben miért kell .mostohábbnak lenni akkor, amikor a döhányjövedék bevétele évrőlévre emelkedik. Sajnálom, de a miniszter úr válaszát nem vehetem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tulomásul vette. T. Ház! A naplóból utólag megállapítom, hogy Györki Imre és Petainek József képviselő urak a parlamenthez nem méltó kifejezéseket használtak. Ezért Őket utólag rendreutasítom. Következik Némethy Vilmos képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrho.z, a vízszabályozásokíkal a rétek termőképes1935 november 27-én szerdán. 257 s égének csökkentését eredményező okok, illetve következmények elhárítása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. ikir. földmívelésügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy egyes patakok szabályozása révén a vízterületekhez tartozó rétek régi termőképessége nagymérvben tönkremegy? Hajlandó-e a minisizter úr a víziszabályozásoknak ezen a mezőgazdaságot károsító keresztülvitelét meggátolni, illetőleg olyan intézkedéseket tenni, amelyeknek révén a rétek termőképessége továbbra i's megóvatikl Némethy Vilmos, s. k.« (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Némethy Vilmos: T. Képviselőház! A történelmi múltból tudjuk most már azt, hogy a múlt század elején az Alföldön még olyan mocsarak és lápok voltak, amelyek az Alföld talajvizének szintmagasságát a szükségképpeni mérven tartották meg s egyben pedig a levegő nedvességét is megadták. Ezeket a mocsarakat és lápokat azért, hogy termőföldet nyerjenek, lecsapolták és pedig sok esetben állami költséggel csapolták le. Ma azután nemcsak a sajtóban, hanem a napilapokban is állandóan találkozunk azzal, hogy ez a leesapolás okozta az Alföld elszikesedését és további elsivatagosodását is fogja okozni, ha az Alföld csatornázása és öntözése késik. T. Ház! E szomorú példa és a stilyos állami kötelezettség ellenére mégis azt látjuk a Dunántúlon is, — amelyről pedig ugyancsak nem mondhatjuk, hogy bőségében lenne a patakoknak és folyóknak — a patakok vízszabályozása olyan mérvben folyik, hogy abszolút nincsenek tekintettel arra a kárra, amelyet a talajvíz elvonásával okozni fognak. Habár ez a jelenség általános, én mégis csak egy esetre hívom fel példaképpen a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét főleg azért, hogy a földmívelésügyi miniszter úrtól orvoslást kérjek. A Kerka-patak szabályozásáról van szó. Ez a Kerka-patak Délzalát szeli keresztül. A szabályozás előtt ez a patak minden tavasszal úgy, mint a Nilus, áradásával elöntötte és megtrágyázta a partja mentén fekvő réteket, aminek az lett az eredménye, hogy a patak mentén levő agyagos és rossz kavicsos talajon igen jó rétek voltak. Most pedig, hogy e patak szabályozása nagyrészben az alsó folyásán megtörtént, az a helyzet állt elő, hogy a vízszintje annyira leszállt, hogy a tavaszi áradások elmaradtak, ennek következtében a rétek tönkrementek és egyáltalában^ nem teremnek. Ez a partmenti mezőgazdaságilag más célra ki nem használható terület most ott áll terméketlenül. T. Ház! A földmívelésügyi miniszter úrtól tehát orvoslást kérek olyan értelemben, hogy a víz elvonásának meggátlására gátak és zsilipek beiktatásával tegyen meg minden intézkedést. A továbbiakban pedig intézkedjék a miniszter úr abban az irányban is, hogy minden ilyen vízszabályozási társulat megalakulásakor necsak a mérnöki és vízszabályozási szempontok jöjjenek tekintetben, hanem hallgassák meg a gazdasági szakértőket is, hogy ilyen károk ne fordulhassanak elő.