Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-56

16 Az országgyűlés képviselőházának 5t a fővárosi éttermek — főleg a fővárosról beszélek — elégedjenek meg kisebb árkülönbözettel. Nem volt ennek semmi eredménye. A legjobb borvidékeken, a nemes borvidékeken, legfeljebb 30—40 fillért kapott a termelő a bor literjéért ugyanazt a bort azonban itt, Budapesten, az előkelő éttermekben, de a középéttermekben is 2—3—4 pengőért árusították. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Semmiféle terméknél nem volt olyan árkülönbözet, mint a bornál. Amikor a borokat Budapesten tízszeres áron értékesítették, nem csoda, hogy akkor a szőlősgazdák követelve a termelői kimérések felállításának megengedését, behatoltak Budapestre és meg kell állapítani, hogy azóta ez a nagy Spannung, ez a nagy árkülönbözet eltűnt. Azóta a borfogyasztás emelkedik és a borárak mérséklődtek. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a vendéglősipar, a szállodások, az éttermek kisebb különbözettel megelégszenek s ezt a szőlősgazdák látni fogják, a szőlősgazdák lesznek az elsők, akik hajlandók lesznek ismét Budapestről kivonulni. Nem akarok 'bővebben foglalkozni a szeszkérdéssel, amellyel . Petro t. képviselőtársam erősebben foglalkozott, mégis leszögezek itt két — hogy úgy mondjam — történelmi tényt, amely a kérdés elbírálásánál nagy súllyal esik latba. A szeszkérdés kétféle irányú: érdekellentét van az ipari és a mezőgazdasági szesztermelők között és érdekellentét van a mezőgazdasági szesztermelők, illetőleg általában a szesztermelők és a bortermelők között. Ami az ipari és mezőgazdasági szesztermolők közötti ellentétet illeti, egyet meg kell állapítanom: a fejlődés helyes iránya az, hogy a mezőgazdasági szesztermelők értékesítő szövetsége agrárkartellé alakuljon. Amikor Rubinek Gyula földmívelésügyi miniszter és Hegedűs Loránd pénzügyminiszter a szeszkontingensről szóló törvényjavaslatban megállapodtak, ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban az a megegyezés történt, — amit mint koronatanú kénytelen vagyok leszögezni — hogy az ipari szeszkontingensek fokozása szűnjék meg és menjen át a mezőgazdaság javára. Minthogy ez nem történt meg, éppen azért szögezem le, hogy ez volt a megállapodás Hogy a megállapodás miért történt? Azért, mert a mezőgazdasági szeszgyártásnak mindig az volt az alapja és a törvényhozásoknak is az volt az intenciójuk, hogy a mezőgazdaságnak, főleg az állattenyésztésnek és a talajjavításnak eszköze legyen a mezőgazdasági szesztermelés. Minden olyan szerződés, amely ettől eltér, aberráció ós vissza kell vezetni a mezőgazdasági szesztermelést az eredeti alapra. Ami a mezőgazdasági szesztermelés és a szőlősgazdák közötti ellentétet illeti, a szőlősgazdák azt kívánják, hogy az emberi élvezetre szánt szeszes italok egyedül gyümölcsből és szőlőből állíttassanak elő. A szőlőtermelés nagy közgazdasági és szociális jelentőséggel bír. De főleg az a körülmény, hogy a mezőgazdasági szesz használata az ipari életben különböző formában mindinkább nagyobb lehetőséget és elterjedést nyer, kétségtelenül a szőlőművelésnek kedvez e kérdés eldöntésénél. Amikor felvetem a mi bortermésünk értékesítésének kérdését és keresem a kibontakozást, — aminthogy a törvényjavaslat is nagyon helyesen keresi a kibontakozást — amelyen keresztül a magyar bort belföldön és külföldön jobban lehet elhelyezni, akkor két momentum jut eszembe. Az egyik momentum ab'. ülése 19S5 november 12-én, kedden. ból az időből való, amikor a francia szőlősgazdák vezére, Bergey abbé megjelent jónéhány esztendeje Magyarországon és itt mint a trianoni szerződés revíziójának lelkes előharcosa előadást tartott. Bergey abbé a francia parlamentnek akkor legkitűnőbb szónoka volt és katolikus pap létére, mint a vincellérek vezére, a vincellérek forradalmát vezette a francia kormány ellen. Elvezettem Bergey abbét a mezőgazdasági múzeumba, ahol két meglepetés érte Bergey abbét. Az egyik az volt, amikor beszámoltam neki arról, hogy Magyarországon 3 millió hektoliter bort termelünk és csak 2 millió liter bort fogyasztunk és dolgozunk fel. Bergey abbé meglepődött, mert azt mondotta, Franciaországban 60 millió hektoliter bort termelnek, abból csak 2 millió hektolitert — jó borokat — visznek ki palackozva, a többit részben elfogyasztja a francia közönség, részben pedig feldolgozzák. A másik meglepetés akkor érte Bergey abbét, amikor elérkeztünk Európa domborművű térképéhez és arról beszélve, hogy merre terem a magyar bor, azt a kérést intéztem hozzá, próbálja megjelölni azt a vonalat, amelyen a párizsi békeszerződésben Magyarország új határát megvonták. A francia papképviselő, a francia vincellérek vezére, minden habozás nélkül megvonta pálcájával a Kárpátok hegyláncát s amikor a szomorú tényt közöltem vele, felkiáltott, hogy még a jó Isten is országhatárnak teremtette ezt a hegyláncot. Előttem van Darányi Ignác bortörvénye, az 1908 : XLVII. te. Amikor Darányi Ignác a bortörvényjavaslatot előterjesztette s azt a magyar parlament megszavazta, 22 borvidékre oszlott Magyarország szőlőművelő területe. Azt hiszem, hogy mindannyiunknak tetszésével fog találkozni, ha külön megemlítem azokat a borvidékeket, amelyekre Darányi Ignác törvényjavaslata kiterjedt, de amelyekre, sajnos, ma nem terjed ki. Ezek a borvidékek: a szerednye—ungvári, a beregszáz—nagyszőllősi, az érmelléki, a ménes—magyarádi, a versec— fehértemplomi, az erdélyi marosmenti, az erdélyi küküllőmenti, az erdélyi és fiumei borvidék. T. Ház! A földmívelésügyi miniszter úr nagy ügyszeretettel foglalkozik a magyar szőlő és bor kérdésével és nagy ügyszeretettel vette módosítás alá Darányi Ignácnak és utódainak törvényeit. Én azzal a kívánsággal fogadom el törvényjavaslatát; hogy vajha az Ő törvényének módosítását az a körülmény tenné szükségessé, hogy ezek a borvidékek újra beiktatandók lesznek a magyar bortermelésbe. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Mózes Sándor képviselő úr következik szólásra. Mózes Sándor: T. Ház! Schandl Károly t. képviselőtársam a bortörvényjavaslatnak a hegyközségi borvidék támogatását tartalmazó rendelkezéseit részletesen ismertette. A beszédében foglalt és errevonatkozó előadásával mindenben egyetértek. Ugyancsak egyetértek igen t. képviselőtársamnak a csemegeszőlő telepítésére vonatkozó előterjesztéseivel is és nagyon helyesnek tartanám, hogyha a közeljövőben benyújtandó és a szőlőgazdálkodásra vonatkozó törvényjavaslattal kapcsolatban olyan rendelkezések foglaltatnának törvénybe, hogyha a- régi szőlőket tényleg át kell oltani nemes, csemegeszőlőkkel, úgy abban az esetben