Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-64

238 Az országgyűlés képviselőházának 6U igényel? Amikor tehát a teljesen tiszta, az orvosi beavatkozásra egyáltalában igényt nemi tartó szájban kell a fogpótlást és az új tárgy elké­szítését végző mesterembernek, — nogy így mondjam — az iparosnak beavatkozni, miért kényszerítenők akkor a nagyközönséget arra, hogy a, helyett, hogy ehhez a sokkal olcsóbban dolgozó iparoshoz menjen, újból elmenjen egy orvoshoz, aki tulajdonképpen tisztára és ki­zárólag technikai munkát kell, hogy már ekkor a szájban végezzen? Hogy tehát ez a stomatológiai elv nem he­lyes, azt nem is kell tudományos érvekkel alá­támasztanom, de el kell mondanom ezzel kap­csolatban azt is, hogy a háború után néhány rokkantnak kegyelemből megengedték, hogy fogászmesteri gyakorlatot folytassanak, ezek kegyelemből megkapták azt a jogot, hogy -a szájban dolgozhassanak és elvégezhessék mind­azokat a munkálatokat, amelyektől ez a tör­vény most a fogtechnikusokat el akarja til­tani. Kérdezem: bármilyen hadi érdemért ad­hat-e kegyelemből akár király, akár államfő, ilyen jogot átengedhet-e kegyelemből olyan te­rületre valamely iparost, amelyiken az az iparos nem végez tökéletes .munkát, nem végez olyan munkát, amely ellen kifogás nem emel­hető, amely területen a fogtechnikusokkal szemben álló érdekeltségek szerint a fogtechni­kusok közegészségellenes működést fejtenek ki? . Nincs semmiféle királyi vagy államfői ke­gyelem, amely megengedhetné, hogy közegész­ségellenes működést fejtehessen ki valaki., Ösz­Sizehasonlításképpen fel lehet hozni pl. azt is, hogy lehetne-e bármilyen polgári érdem, amely falhatalmazna pl. egy szülésznőt arra, hogy nőorvosi 'tevékenységet folytasson? Ha tehát ez a kegyelem megvolt, ha ez a kegyelmi tény ezeknek megengedte azt, amiről az előbb szó­lottam, akkor egészen bizonyosan^ azon az ala­pon engedte meg azt, mert tisztában volt az­zal, hogy ez a kegyelmi tény nem közegészség­ellenes tevékenységre jogosítja fel őket, mert — mint mondom — erre a tényre még a leg­magasabb kegyelemnek sincs joga. A legma­gasabb kegyelem ^sem engedheti át az ország egyetlen egy polgárát sem olyan területre, ahol az ország másik, akármelyik polgárának egész­ségügyi károkat okozhat. Ha tudjuk azt, hogy ezzel súlyosan ártunk azoknak, akik ezeket az embereket ilyen tevékenységre igénybevennék, akkor erre a területre semmiféle módon át nem engedhetnők őket. Ha tehát az egyiket át­engedtük, ezzel már bizonyítottuk aizt, hogy az egész szakma nem végez közegészségellenes tevékenységet. Már ezek a gyakorlati szempontok is kellő­képpen választ adtak arra a kérdésre, hogy helyes-e a stomatológiai elv. De a tudomá­nyos vélemények egész sorát is előhozzák és a tudományos vélemények egész sorával is alá­támasztják maguk a fogtechnikusok ezt a kér­dést és azt, hogy ez az elv csak a hajánál fogva van előráncigálva, éspedig csak azért, hogy egy másik hivatási rendnek a gazdasági érdekeit szolgálja. Teljesen elegendőnek tar­tóim, ha utalok arra a terjedelmes beadványra, amelyet a fogtechnikus-érdekeltségek az álta­luk beterjesztett törvénytervezet indokolásául ideadtak. Ebben az indokolásban részletesen felsorolják azokat a megállapításokat, ame­lyek fogorvosoktól erednek, és amelyek mind a fogtechnikusok igazát bizonyítják, mégpedig szigorúan tudományos érvekkel. De a fogtechnikusok igazát, a fogtech­nikusok álláspontjának helyességét igazolja ülése 1985 november 26-án, kedden. még valami, igazolja az a terjedelmes .szak­könyv is, 'amely a fogtechnikus-ipartestül et kiadásában éppen ezekben a napokban hagyta el a sajtót. Ez a szakkönyv Weisz Zsigmond­nak »A fogászat kérdésekben és feleletekben« című munkája. Ez a szakkönyv a komoly és alapos tudományos 'búvárkodásnak, annak a ragyogó elméleti és gyakorlati szaktudásnak a bizonyítéka, amelyet a fogtechnikusok végez­tek, illetőleg mutattak meg ezen a területen. Ez a munka egy valódi, igazi, a szónak teljes értelmében vett standardwork, amely rend­kívüli érdeklődést és rendkívüli figyelmet kel­tett mindenütt, ahol a fogpótlással, mint ipar­ral és mint — nyugodtan mondhatom — mű­vészettel is foglalkoznak. Meg kell mondanom, az a meggyőződésem, hogy ha ezt a munkát nem egy fogtechnikus írja, ha ez a munka nem a mai ellenséges közhangulatban kerül a közvélemény elé, hanem fogorvost vallana szer­zőjéül, akkor ezt a munkát ma harsogó ho­zsannával üdvözölné az egész szakmai világ, úgy üdvözölné, mint a magyar fogászati tudo­mány egyik legjelentősebb alkotását, mint egy egész élet munkáját, mint sokezer élet, sok­ezer exisztencia védőügyvédjét, aminthogy a budapesti fogtechnikusok ipartestületéhez dr. Moreili Gusztáv által írott, errevonatkozó le­vél is ezt bizonyítja. Ez a levél így szól (olvassa): »Az ipar­testület kiadásában megjelent, Weisz Zsigmond úr tollából eredő »A fogászat kérdésekben és feleletekben« című munka díszpéldányát meg­kaptam. A szíves figyelmet hálásan köszönöm. A munka úgy terjedelménél, mint kiállításá­nál fogva páratlan teljesítmény és minden so­rában a szerző nagy tudásáról és írói készsé­géről tesz tanúbizonyságot, amelyhez a feldol­gozás teljes eredetisége és gyakorlati célszerű­sége járul. Bemélem és kívánom, hogy minél nagyobb elterjedése révén a szakmai tudás minden irányban fejlődjék.« En ezt a könyvet mint a szakma védőügyvédje, leteszem a t. Ház asztalára, hogy ennek a szakmának az ér­dekében beszéljen és érveljen. T. Képviselőház! A tudományos és gya­korlati érveknek egész serege tiltakozik tehát az ellen, hogy ezt a kérdést az Orvosi Kamara törvényjavaslatába bevegyék, ott elbujtassák és ezt a szakmát hangtalanul kivégzésre ítéljék. Az elmondottak alapján teljesen és tökéle­tesen logikátlannak tartjuk az 57. §-t így, a maga egyszerű fogalmazásában, mert vagy csak orvos által elvégezhető munka az, ame­lyet ma ezek a munkakörükben ellátnak és ak­kor mindenki illetéktelenül végzi azt, akinek diplomája nincs és akkor ezzel a szakasszal a t. Képviselőház megteremti a jogosított ku­ruzslók fogalmi körét vagy pedig praxis és vizsga kérdése — mint ahogy tényleg az is — a fogtechnikai tevékenység. Ha lehámozzuk a kérdésről a konkurrenciának gazdasági indo­kokból eredő érvelését, akkor nem szabad el­zárni a működés útját azok elől, akik a szegé­nyebb néposztály fogpótlását végezni tudják, nem szabad elzárni az utat azok elől, akik ma ezt a gyakorlatot végzik és nem szabad be­csukni az ajtót azok előtt, akik ezután az en­nek a szakmának gyakorlatára szükséges elő­képzettséget megszerzik. Sokezer tényleg mű­ködő fogtechnikusról és a pályára lépő újab­bakról is beszélünk itt. A fogorvosok ne higyjék azt — és ez talán a legfontosabb ebben a kérdésben, amelyben állandóan gazdasági érdekekért kell vereked-

Next

/
Thumbnails
Contents