Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-64

Az országgyűlés képviselőházának 6^. nünk — hogy a fogtechnikusoknak a működéstől való eltiltása az ő praxisukat fokozni fogja. Súlyos tévedés arra számítani, hogy az a szegény ember, aki azt a néhány garast össze tudta szedni, amellyel a fogtechnikust megfizette, össze fogja kaparni azt is, amelylyel a fogorvoshoz tudna elmenni, A következmény csak az lesz, hogy a megfizethető és hozzáférhető kezelés megszűnése után elmarad a fogpótlás is. Arról, hogy ennek azután milyen közegészségügyi és nemzetgazdasági következményei lesznek, azok a fogtechnikusok tudnának számotadni, akikhez ma ez a legszegényebb réteg fogpótlásra és kezelésre eljár. A törvénytervezetben, amelyet előterjeszt ez a két ipartestület, felajánlják a legmeszszebbmenőleg az állam ellenőrző jogának, az állam ellenőrzési hatalmának igénybevételét. Ök maguk követelik pályájuk feltételeinek olyan törvényes rendezését, amely megfelelő gyakorlat szerzéséhez és alapos vizsgához köti a pálya megnyitásának lehetőségét. Munkájuk alapján követelik ők ennek a törvénynek megfelelő átszövegezését. És a főindok, amikor az átszövegezést kérik, nem is a saját gazdasági érdekük, hanem a közérdek, amelyben ebben a kérdésben és ebben a vonatkozásban az egészségügyi és szociális szempontok egyformán találkoznak. Követelik elsősorban azt, hogy ügyüket különítsék el az orvosi kamaráétól és mint nem ebbe a törvényjavaslatba, nem ebbe a komplexusba tartozó kérdést függetlenítsék ettől a javaslattól. Követelik, hogy a kormány adjon nekik alkalmat arra, hogy az ellenük indított hajszával ők maguk is védekezhessenek, hogy ők maguk is előadhassák indokaikat, hogy megismerjék azt, hogy mivel érvelnek ellenük és megmondhassák hivatalos helyen, hogy a felhozottakkal szemben ők milyen érvekkel védekeznek. Ezek között az indokok között, amelyeket állítólag a fogorvosi érdekeltség felhozott, szerepelne az is, hogy a klinikákon olyan magasra rúg a fogtechnikusok által elrontott esetek száma, hogy ez már maga is állami beavatkozást igényel. Az előbb Éber t. képviselőtársam bemutatott itt egy statisztikát, amely szerint fogorvosi feljelentésre fogtechnikusok ellen 670 esetben indult eljárás a legutóbbi tíz esztendőben és a 670 eset közül összesen négy végződött elítéltetéssel, ez is csak minimális pénzbüntetéssel. Ezekkel az érvekkel szemben tehát nekem nem kell egyébbel, mint ezzel a számmal operálnom. De rámutathatok arra is, hogyha a klinikákon tényleg olyan nagy számmal volnának ilyen esetek, a fogtechnikusok beavatkozása következtében előállott egészségügyi sérelmek, akkor egészen bizonyos, hogy a gazdasági érdekeiért küzdő fogorvosi érdekeltség ezeknek már réges-régen sokkal nagyobb sajtónyilvánosságot szerzett volna. Valóban, nem tagadja senki, előfordulhatnak ilyen esetek, de vájjon orvosi műhiba nincs? Vájjon nem emlékszünk-e nem is olyan régen ;

kioperált zsigerekre, nem emlékszünk és nem olvastunk-e orvosok által végzett tiltott műtétekről, amelyek vérmérgezéssel végződtek? Ha most ezek miatt az egész nőorvosi kart eltiltanók a gyakorlattól, akkor mindenki szörnyen értelmetlennek találná ezt az egész érvelést. Beszéljünk arról is, mint érvről, hogy az orvosoknak állítólag vérévé vált & higiénie, míg a fogtechnikusok egyéni és műhelytisztasága nem kifogástalan. Ez sem állja meg helyét, mert az egyéni és műhelytisztaság egyéni ülése 1935 november 26-án, kedden. 239 kérdés és egyáltalán nem annak kérdése, hogy nyolc évig az általános orvostudori oklevélért koptatta valaki az egyetem padjait és egy esztendő alatt fogorvossá képeztette ki magát vagy pedig hosszú eszendőkön keresztül, 10—15 esztendeig, fogtechnikusi gyakorlatot folytatott. Itt is, ott is találkozunk az egyéni és műhelytisztaság tekintetében olyan állapotokkal, olyan helyzettel, amely nem tűri a legszigorúbb kritikát, de viszont arra valók a törvények és a törvényes rendelkezések, hogy egyik és másik munkaterületen egyformán rendet teremtsenek ebben a kérdésben. Tisztán és világosan áll előttünk tehát a kérdés: kenyérkérdés ez, amely nem oldható meg azzal, hogy az egyik foglalkozási ágtól elvesszük a ^kenyeret és odaadjuk a másiknak. Ez kenyérkérdés a két szakma közt, a proletariátus felé pedig szociális kérdés, amely proletariátus elveszti a fogpótlás lehetőségét, ha a fogtechnikusokat eltiltják a gyakorlattól. Há kell mutatnom azután ennek az eljárásnak egy önként mutatkozó következményére és lehetőségére is. A 30. § azt mondja, hogy az orvosi gyakorlat a gyógyítás és az egészség megőrzése érdekében folytatott tevékenység, az 52. § pedig azt mondja, hogy kuruzslást követ el^ az, aki orvosi gyakorlatra való jogosultság nélkül orvosi gyakorlat körébe tartozó cselekményt végez. Nincs messze, szinte egészen kézenfekvő az a lehetőség, hogy a fogpótlás munkaterületének birtokbavétele után — amint a népmese mondja: róka-bóka az is jó — a gyógyítással^ és az^egészség megőrzésével kapcsolatos egyéb tevékenységre is kimondhatják a tabut s az egészség megőrzésével és a betegség gyógyításával kapcsolatos ezerféle segédmunkálatot szintén orvosi tevékenységnek, orvosi feladatkörnek, orvosi gyakorlatnak nyilvánítanak. Ezek a szakaszok csupa homály és csupa üldöztetési ürügy. Nem kell semmi egyéb, mint hogy még rosszabb gazdasági viszonyok jöjjenek, még kevesebb munka legyen, még kevesebb ember maradjon, akinek van még gyógyíttatására és egészségének megőrzésére áldoznivalója. Ez a törvényjavaslat. azonban az orvosi kamaráról szól, és semmi indokoltsága nincs annak, hogy ezzel kapcsolatban ebben az egyáltalán nem tisztázott kérdésben végleges állapotot teremtsenek. T. Képviselőház! Nincs indokoltsága annak, hogy olyan elintézést teremtsenek, amely sem az érdekelt szakmának, sem a fogpótlásban érdekelt nagyközönségnek szempontjait nem veszi figyelembe és nem lehet rend és gazdasági érdekekből tudományos igazságokkal szembeszállni, nem lehet rendi és gazdasági érdekek honorálásaképpen a logikát a fejetetejére állítani, nem lehet azt mondani, hogy azért, mert itt még van kenyér, ezt el kell venni és odaadni a másiknak, amikor ezt a törekvést sem gyakorlati, sem tudományos érdek és szempont nem indokolja. Nem a fogtechnikusok törekednek tehát a fogorvosi gyakorlatra, hanem a fogorvosok sajátítják ki a fogtechnikusoknak rengeteg munkával, tudományos búvárkodással és gyakorlati tapasztalattal kiépített munkakörét. Ehhez a törekvéshez az állam nem adhatja segítségét. Ezért nyújtottam be azt a pótlást, illetőleg javaslatot a részletekhez, amely az 57. Vszal kapcsolatban a törvényjavaslat megváltoztatását és a fogtechnikusok érdekében való sürgős és fontos törvényalkotásnak elvégzését követeli. Miután a fogtechnikus-kérdéssel annak