Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-64

236 Az országgyűlés képviselőházának QU nyitja, hogy ebben a kérdésben egy gazdasági szempont, egy gazdasági indok a mozgató erő és ez a fogorvosi érdekeltség gazdasági érdeke. Az az akademiker-gőg, amely a diploma nélkül dolgozót lenézi, az az akademiker-gőg, amely a most megfogyatkozott kenyér idején munkájától álürügyekkel akarja megfosztani ezt a foglalkozási ágat, ez a gőg és ez a lenézés nem csak ebben a szakmában jelentkezik, de csak ebben a szakmában jutott el még a kenyértörésig. Illetőleg nem is igaz, amit imost mondtam, mert hiszen már előzőleg más szakmában, más foglalkozási ággal kapcsolatban is keresztülvitte a diploma a maga akaratát és elvett egyes rétegektől olyan kenyeret, amelyet előtte azok a rétegek nagyon jól kiérdelemltek. (Farkas István: Például a mérnökök!) Itt utalnom kell arra hajszára, amelynek éveken keresztül tanúi voltunk, amikor a mérnökök harcot viseltek az ipariskolások, a technológusok ellen. Ezen ellen az ipariskolások ellen ugyancsak ilyen érvekkel ment a harc, nem közegészségügyi, hanem közbiztonsági és hasonló érvekkel vitték a harcot és ezeknek a munkaköréből olyan területeket követeltek *és meg is szereztek maguknak, amelyeket ezek az ipariskolások, ezek a felső ipariskolát végzettek az egész ipar megelégedésére hosszú évek során át kimunkáltak és elvégeztek, (Farkas István: Es végeznek most i«I) Egy másik munkaterületről is beszélhetek a diplomának a diplomanélküliek elleni harcában. Amikor a mérnökök munkaterülete a gazdasági nyomorúság folytán megcsappant, akkor a eiánozó munka fölé is mérnököt követeltek. Keresztül is vitték ezt és a gyakorlatban meg is lett ennek az eredménye, a következménye: a munkát továbbra is a szakimunkással végeztették, azzal a szakmunkással, akinek több gyakorlati tapasztalata volt, mint annak a mérnöknek, akit hivatalból föléje rendeltek; a mérnök csak Strohmann lett, a munkát tovább is a szakmunkás végezte. A, rendelő és a munkát végző közé tehát beékelődött egy új személy, akinek nem volt más szerepe, mint hogy megdrágította a munkát, felvette a fizetést, egyébként pedig semmiféle dolga a munka elvégzésénél nem vplt. Most újból olvassuk a lapokban, hogy a droguisták is vérszemet kaptak, illetőleg a droguista-ipar felé is vérszemet kaptak a diplomások és azt követelik, hogy ezt az iparágat is a diploma számára sajátítsák ki, érettségihez és diplomához kívánják kötni a képesítést ebben az iparágban is. Vájjon ezeknél a törekvéseknél, amelyeknek egyik láncszeme a fogorvosi érdekeltség harca a fogtechnikusok ellen, mi is a cél? Megállapíthatjuk, hogy a cél egyszerűen az, hogy minél kisebb kört kell vonni a még létező munkaalkalmak köré, minél kisebb kört vonni a meglevő kenyér köré, hogy azután ebbe a bűvös körbe ne juthasson más, csak az elitgárda, még pedig az az elitgárda, amelynek a felsőiskolára, az egyetemre való jutását megfelelően szabályozzák, megfelelően kirostálják. Aki tehát már odajutott, az a rendszer szempontjából valóban tizenhárompróbás, ebbe a kenyér körül vont bűvös körbe pedig csak ezek juthatnak be, akik számára a felsőiskolákra, az egyetemekre való jutás lehetőségét biztosították, hogy ilyenformán az a kevés eszkimó osztozhasson és nagyobb darabot kaphasson abból a kevés fókából, amely a mai körülmények között megvan. T. Képviselőház! Ha ezt a törekvést, amely ülése 1935 november 26-án, kedden. nem ez alatt a kormányzat alatt kezdődött, — mert ennek a törekvésnek előzményei már az előző kormányokra nyúlnak vissza —, ez a kormányzat is folytatja, amely , kormányzat állítólag népies alapokra akar helyezkedni és amely a maga szerepét, a maga működési körét és érdeklődését ezen a szűk társaságon túl is ki akarja terjeszteni, akkor nem tudom megérteni, milyen indokoltsága van ennek az egésznek és milyen logika van ebben az egészben. Most már csak azt várjuk ezután, ennek az egésznek természetes és magától értetődő folytatásaként, hogy például a nőorvosok követeljék azt, hogy a szülészeti gyakorlat is tisztára orvosi feladat legyen és a szülésznők se segédkezhessenek a szülésnél. (Farkas István: Meg a férfi orvosok sem! Ez a logikus következménye! Ez a szép és gyönyörű társadalmi rend! De istenien van berendezve! Olyan gyönyörű, hogy csoda! Ontsuk a Dunába, semmisítsük meg az élelmiszereket! — Buchinger Manó: Festetics gróf, mondja, hogy nem rossz ez! — Farkas István: Festeticsnek40.000 holdja van! — Gr. Festetics Sándor: Manó rosszul aludt maga megint!) Elnök: Buchinger képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot! Kéthly Anna: A dolog logikus folytatása az, hogy a nő or vos a maga munkaterületét ebben az irányban kiterjessze, vagy, hogy például egészen ad absurdum vigyem a dolgot, a sebészek követelhetik nemsokára, hogy a manikűrök és tyúkszemvágók megrendszabályoztassanak, hiszen ezek is a testtel dolgoznak, ezeknek eltévedt, vagy elvétett vágása is olyan következményekkel járhat, amely már súlyos orvosi beavatkozást igényel. TJjból ismétlem, hogy ezeket a hasonlatokat csak a dolog abszurditásának (bizonyítására hozom fel, nem pedig azért, mintha a fogtechnikus munkáját akár a manikűrével, akár a tyúkszemvágóéval egyenrangúnak: tartanám, — mert ennél nagyobbértékű és jelentősebb munka az, amelyet ők végeznek — és ezek a hasonlatok főleg azért sántítanak, mert a

r fogtechnikusoknak általában véve a fogpótlási szakma területén nagyobb képzettségük van, mint akárhány fogorvosnak, aki csak egy rövid átképző kurzuson lett azzá, amivé, aki csak egy átképző kurzuson tanulta meg ezt a műveletet. r Hiszen ezeknek legnagyobb része csak azért lépett át erre a pályára, mivel hosszú belgyógyászati praxis után nem találtak ott annyi kereseti lehetőséget, hogy megélhettek volna akár a városi, akár a falusi belgyógyászati praxisból, az átképzés rövidsége és könynyűsége pedig új és aránylag még jó munkaterületet nyitott meg előttük. Erre nézve nem kell a magam bizonyításait felsorolnom, csak rá kell mutatnom arra, amit az előbb felolvasott itt a magyar fogorvosok szemléjéből Eber Antal igen t. képviselőtársam, aki Csilléry András debreceni kinevezésével kapcsolatban a Fogorvosi Szemlében megjelent egyik cikkre utalt, amely beismeri azt, hogy az orvosok eddig minden stomatológiai tudás nélkül hagyták el az egyetem falait, s amennyiben foghúzással vagy konzervatív munkával kívántak foglalkozni, akkor a fogtechnikusoktól vettek kurzust. Ez megállapítás — és én ezt külön is alá akarom húzni. — 1935 májusából való. 1935 májusáig tartott az az uzus, hogy az egyetemet stomatologiai tudás nélkül elhagyó orvosok a fogtechnikusok-