Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. mölcs alakjában is fogyasztássá a svájci szőlőt. Bar nem akarok a földmívelésügyi miniszter úrnak külön tanácsot adni, egy tanácsot azonban a tempó gyorsítására mégis méltóztassanak e tekintetben nekem megengedni. Bátor volnék javasolni azt, hogy ezt a csemege szőlőre való áttérést nem kényszerrel, hanem kedvezményekkel, még pedig prémiumokkal es mindenesetre a földadónak annyi esztendőre való feloldásával méltóztassék előmozdítani, ahány esztendő alatt a szőlőterület termő állapotba jut. Meg vagyok róla győződve, hogy sokkal nagyobb arányban fogjuk elérni a kellő eredményeket. Bortermésünk értékesítésének az eddigieken kívül van még egy hatásos szere, még pedig az, amelyről már az előbb szólott Görgey t. barátom és 'amelyről a javaslat is intézkedik, — ez is nagyon hatásos intézkedése a javaslatnak — az t., i., hogy a hazai közvetlen termő szőlőfajtákat fokozatosan be akarja szüntetni. Hogy milyen borözönt jelent ez a 27.000 katasztrális holdnyi direkttermő szőlő, arra jellemző az az egy adat, hogy félmillió hektoliter bor terem ezen a területen, amely a szőlőterületnek össze-vissza 1% -a, viszont ez a félmillió hektoliter bortermésünknek 18%-a

; Bortermelésünk és értékesítésünk kérdésében különböző érdekellentétek támadtak a szesztermelők s a szőlősgazdák, valamint a mezőgazdasági és ipari szesztermelők, azonkívül a sörtermelők és a szőlősgazdák között, de ellentét támadt a városi vendéglősök és a bortermelők között is. Hogy a sörgyárakkal kezdjem és ezzel röviden végezzek, meg kell állapítanom, hogy jó ideig különösen nagy előnyben részesült a söripar, mert hiszen kisebb költséggel termelvén, kisebb adóval terhelten, kevesebb vasúti fuvarral tudta & maga üzleteit lebonyolítani. Ugyanakkor azonban a bortermelés erős borfogyasztási adóval sújtva, nagyobb vasúti fuvarral terhelve, sokbal nehezebben küzdött meg a sör versenyével. El kell ismernem, hogy e tekintetben 'bizonyos enyhülés állott be amiatt, hogy a borfogyasztási adót mérsékelték. Ha azonban a vasúti fuvar tekintetében is kiegyenlítődik a helyzet és a borfogyasztási adót teljesen eltörlik, akkor a sörgyárosok és a bortermelők közötti vita, azt hiszem, meg fog szűnni. En itt Csoór t. képviselőtársamon túlmegyek, mert ő csak azt kifogásolta, hogy miért adóztatják meg erősen a gyengébb borokat a borfogyasztási adókkal. En még tovább megyek. En, aki a múlt ciklusban képviselőtársaim megbízásából a Ház által egyhangúlag megszavazott azt az indítványt terjesztettem be, hogy a borfogyasztási adó a felére mérsékeltessék, szükségesnek tartom, hogy a borfogyasztási adó előbb-utóbb eltöröltessék. (Helyeslés.) Egyáltalában nem igazságos és méltányos az, hogy a mezőgazdasági művelésnek ez az ágazata nemcsak azokat az adóterheket hordja, amelyeket a többi ágazatok is, hanem még egy külön adóval is megterhelik. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mivel azonban a kérdés nem a földmívelésügyi miniszter úrhoz tartozik és nem vág magába a javaslatba, természetesen határozati javaslattal nem is léphetek fel. T. Ház! Előttem van a vendéglősök emlékirata, amelyet a törvényhozás tagjaihoz intézett és képviselőtársaimnak is megküldött a vendéglős ipartestület. Beszédem elején leszögeztem és elismertem, hogy régi bortörvényünk is, de az új is szigorú és ez a szigorúság megnyilatkozik a büntető rendelkezésekben ülése 19S5 november 12-én, kedden. 15 is. Méltánylom a vendéglősipar helyzetét, de rendkívül nagy érdekek fűződnek ahhoz, hogy még egyszer olyan események elő ne forduljanak Magyarországon, amilyen volt a múlt század utolsó évtizedében a híres pécsi Engelféle borpancsolás, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amelynek hullámai egészen az európai piacokra kicsaptak, mert amely pillanatban mellőznénk az elzárással való büntetést a törvény áthágása esetén, abban a pillanatban már ajtót nyitnánk az erősebb borpancsolásoknak, amelyekbe könnyű lenne azokat a pénzbüntetéseket és pénzbírságokat belekalkulálni. A földmívelésügyi miniszter úrnak bizonyára van gondja arra, hogy a vendéglősipar kívánságaiból azt, ami keresztülvihető a magyar bor hírnevének, a nagy érdekeknek sérelme nélkül, a végrehajtási utasítás keretében megtegye. Azt az egyet méltányolnám, amikor azt kívánja a vendéglős ipartestület, hogy a boreladásnál a javítás ténye necsak szóval, hanem írásban is és pedig számlán, vagy kötlevélben közöltessék. (Helyeslés.) Ebben a kívánságban van valami méltánylandó, mert a szóval való közlés tényleg könnyen feledésbe megy. Amikor a büntető hatóságok elzárásbüntetéssei sújtanak ilyen mesterkedést, méltányos, hogy legyen valami védekezés a kezében annak, aki nem hibás. A másik kívánság arra vonatkozik a vendéglősök emlékiratában, hogy a nagyobb forgalmat felmutató pincészetekben a szakiskolát végzett önállóan vezető pincemester a törvény áthágásával kapcsolatos büntető rendelkezések tekintetében felelősséget vállal. Maguk a pincészetek felajánlották azt is, hogy bár a törvényjavaslat 4000 hektoliterben állapítja meg a minimális forgalmat, szállíttassék ez még lejjebb és állapíttassék meg a minimális forgalom 3000 hektoliterben. Azt hiszem, hogy ebben van valami méltányosság. Én, aki a gyakorlatban esztendőkön át foglalkozván ezzel, ismerem a kérdést, azt is mondhatom, hogy sokszor előfordulnak esetek, amikor egy rosszindulatú alkalmazott egyszerű vizezése miatt — amely mondjuk, úgy történik meg, hogy a söntésben egy pohár spriccert visszaönt az az alkalmazott, — az a vidéki kocsmáros, aki sok esetben többgyermekes hadirokkant, vagy hadiözvegy — hiszen mostanában a legtöbb esetben hadirokkantak és hadiözvegyek kapták az italmérési jogókat, — ahba a helyzetbe kerül, hogy neki kell felelnie ezért a bűncselekményért, ezért a kihágásért és az italmérési jog elvesztésével is kell számolnia. Azt hiszem, hogy a hatósági bírói gyakorlat e tekintetben is talál megfelelő óvóintézkedéseket. Áttérek most még egy kérdésre, amely a vitában még nem fordult elő, de amellyel foglalkozni kell: a fővárosi vendéglősöknek és a szőlősgazdáknak különösen a bortermelő kimérések körüli harcára. Teljes mértékben aláírom azt a felfogást, hogy a borértékesítés, illetőleg a borkimérés a vendéglősök, a szállodások az éttermi vállalkozók feladata. Az egész vitát azonban amely . abban csúcsosodik ki, hogy a fővárosi vendéglősök követelik a termelői kimérések beszüntetését Budapesten, egy tény dönti el, amely teljesen elvitathatatlan, az, hogy a borárak javulása illetőleg a borfogyasztás emelkedése azóta következett be, amióta a szőlősgazdák Budapestre bejöttek (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és megnyitották termelői kiméréseiket. Méltóztatnak emlékezni azokra az időkre, amikor a szőlősgazdák hiába követelték, hogy a vendéglősök, a szállodások,