Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-64

224 Az országgyűlés képviselőházának 6k gyök bátor a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa): »Mondja ki a Ház a 107. sz. törvényjavaslat végrehajtási utasításában, hogy a fogtechnikusoknak (iparengedéllyel rendelkező fogműveseknek) a fogellátásra szorulókkal való közvetlen érintkezésben a műfogpótlás keretén belül végzett protetikai tevékenysége orvosi gyakorlatnak nem tekintendő,« Ezzel az egyszerű kis megállapítással a fogtechnikusok teljesen ki lennének elégítve. Továbbmenve, egy másik határozati javaslatot is vagyok bátor beterjeszteni (olvassa): »Mondja ki a Ház, hogy: 1. orvos nem tarthat Fenn laboratóriumot, segédet és tanoncot nem alkalmazhat.« Ezidőszerint ugyanis olyan eset is előfordul, hogy a fogorvos fogtechnikai munkálatokra tanoncot és segédet alkalmaz, már pedig a fogorvos erre a szakmára nincs kiképezve, tehát erre nem volna joga. Azt hiszem, hogy a belügyminiszter úr idevonatkozólag ki is fog adni valami rendelkezést. (Tovább olvassa): »2. A rendelőt fenntartó vizsgázott fogászok csakis a saját rendelőjükben felvett munkát készíthetik el, más rendelőintézet részére nem dolgozhatnak. 3. A fogtechnikusok hosszabb gyakorlat után állami vizsgára bocsáthatók. A kormánypárthoz tartozó, előttem szólott képviselőtársam is sérelmezte, hogy 24 év óta nem volt lehetséges ilyen vizsga. Egy abban az időben kiadott rendelet egy ideig megengedte, hogy egyesek vizsgát tehetnek. Csakhogy éppen abban az időben sokan katonának vonultak be, így nem volt módjukban letenni ezt a vizsgát; azóta pedig nem lehetett letenni ezt az állami vizsgát. Ha a belügyminiszter úr a fogtechnikusoknak ezt hosszabb gyakorlat után most megengedné, ezzel meglehetősen segítene a fogtechnikusi karon. Kérem továbbá! határozati javaslatomban, hogy a kamarai törvény jogerőre emelkedése után a fogtechnikusok minimális munkadíjait is állapítsák meg. Még súlyosabb sérelem éri a látszerészipart. A törvény 32. §-ának második bekezdése megtiltja, hogy iparos helyiségében, vagy iparossal közös helyiségben orvos rendeljen. Ezt az intézkedést helyeslem, ha a jövőre szól, de ha a múltra szól, s ha a törvényt így hajtanák végre, akkor egészen tönkremenne az az iparos, aki mint látszerész rendezkedett be már évtizedek óta. Többek közül csak egy konkrét esetre vagyok bátor felhívni a Ház figyelmét. A kereskedelemügyi miniszter 1925-ben 68.400. számmal rendeletet bocsátott ki. amely szerint látszerész üzletében orvosnak szemvizsgálatra csak akkor adhat engedélyt, ha abban a helyiségben ilyen orvosi vizsgálat már 1922 szeptembere előtt is volt. Miniszteri rendelet engedélyezte tehát ezt az orvosi vizsgálatot. A szóbanforgó cégnél 1920 óta mindennap folyik orvosi szemvizsgálat, amelyet a kerületi elöljáróság 1923-ban, a kereskedelmi miniszter és a népjóléti miniszter pedig 1926-ban elismert és külön engedéllyel jóváhagyott. Ilyen szankcionált jogot jogállamban elvenni nem lehet. Nem arról van itt szó, hogy a cég törvény ellenére kíván jogot nyerni, hanem csak nevére szóló, miniszterileg felülvizsgált, jóváhagyott és engedélyezett jogát akarja megtartani. Az orvosi kamara intencióit ez már csak azért sem sértheti, mert nem az iparos akar szemet vizsgálni, gyógyítani, vagy orvosi tevékenységet folytatni. Csupán a jogfosztást kívánom megakaülése 1985 november 26-án

t kedden. dályozni akkor, amikor az orvosok ilyen vizsgálati tevékenységének fenntartását kérem. Az esetleges megjegyzésnek kívánom elejét venni akkor, amikor rámutatok arra, hogy a szem üvegvásárló, aki közvetlenül az optikusnál akarja megvenni szemüvegét, sohasem jelent veszteséget a szemorvos szaunára, mert az ilyenből nem lesz paciens, az ilyen ember egyszerűen szemüveget akar vásárolni, semmi mást. A látszerész nem próbálgatással szolgáltatja ki a szemüveget, — amihez pedig joga volna — hanem ingyenes orvosi vizsga után. Az optikus rendelőjében az orvos kizárólag csak a helyes szemüveget választhatja ki a vásárló részére, az ott alkalmazott orvosok nem folytatnak szemorvosi praxist és ha a szemüvegvásárló egyénnek olyan baja van, amely kezelésre szorul, azt szemorvoshoz utasítják, mert a látszerésznél gyógykezeléssel egyáltalában nem szabad foglalkozni. Nyilvánvaló tehát, hogy egészségi szempontból a szemüvegvásárló orvosi szemvizsgálata senkire sem hátrányos, sőt mindenkire előnyös. A már hivatkozott terv megszűntetné az iparos iparát, aki sok alkalmazottat, sok családot tart el és egy orvosnak ad kenyeret. Az orvosi kamara ne vegye el az orvosok kenyerét, ha újaknak nem tud kenyeret adni. Ezeknek figyelembevételével vagyok bátor éppen a látszerész-iparosokra való tekintettel egy határozati javaslatot benyújtani (olvassa): »Mondja ki a Ház, hogy a 107. számú törvényjavaslat 32. ujának második bekezdése nem jelent jogfosztást és így a kereskedelemügyi miniszternek a népjóléti- és munkaügyi miniszterrel egyetértőleg r kiadott 68.400/1925. számú rendelet alapján már meglévő engedélyt nem érinti.« T. Ház! Minthogy a törvényjavaslat éppen az előbb idézett nagy hiánykora való tekintettel, amit orvos-képviselőtársaim is igazolnak, a nagyszámú módosításokkal sem szolgálja kellőképpen célját és nem olyan, amit elfogadhatnánk, ezért általánosságban sem fogadom el. Elnök: Szólásra következik Eber Antal képviselő úr! É

ber Antal: T. Képviselőház! Sokban egy vélekedésben vagyok az előttem felszólalt Müller Antal igen t. képviselőtársammal és ha mégis arra a konzekvenciára jutok, hogy a törvényjavaslatot elfogadom, ezt azért teszem, mert én az igen t. belügyminiszter úr tevékenysége iránt, amelyet a közegészségügy fejlesztése körül kíván kifejteni azután a nagyszerű beszéde után, amelyet a múltkor Takács Ferenc t. képviselőtársunknak interpellációjára válaszként adott, bizalommal vagyok. Ez, a beszéd annyi szakértelmet, megérzést és meleg érzést tanúsított ez iránt a rendkívül súlyos kérdés iránt, hogy ettől a megítélésemtől vezéreltetve akarom ezt a törvényjavaslatot is elfogadni abban a meggyőződésben, hogy ez is egy láncszeme lesz annak a szerves működésnek, amelyet a mélyen t. belügyminiszter úr annyira elhanyagolt népegészségünk fejlesztése körül ki akar fejteni. Viszont felszólaltam azért, mert abban a kérdésben, amelyet a mai ülésen először Brogli t. képviselőtársam a túloldali padokról, majd mos't Müller Antal t. barátom a kereszténypárt oldaláról szóba hozott, tudniillik a fogtechnikusok kérdésében, magamnak is az a véleményem, hogy a kérdésnek olyatén szabályozása, amilyen a törvényjavaslatban foglaltatik, igazság-