Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-64

Az országgyűlés képviselőházának 6A. talán és annyira iparellenes, hogy a felszólalást ez ellen a rendelkezés ellen — azt hiszem — kötelességemmé teszi a jogérzet és a méltányosság és különösen a rettenetes súlyos helyzetben lévő kézműiparunk iránt való tekintet. Ha a mélyen t. kormány javaslata változtatást akarna ezen atéren tenni a fogtechnikusok háttérbeszorítása és a fogorvosok előtérbenyomulása irányában, ezt még megérteném akkor, ha eddig olyan tapasztalatok lettek volna, hogy a fogtechnikusok működése Isten tudja micsoda károkat okozott az emberiségnek, amely az ő gondjaikra bízta fogaik ápolását. Ha egy fönnforgó nehéz és veszélyes helyzet szanálásáról volna szó, akkor megérteném azt a drákói szigort, amellyel ez a törvényjavaslat egy egész kereseti ágat rövid úton, statarialiter ki akar végezni. De utána néztem a kérdésnek, és arról győződtem meg, hogy 1918 óta körülbelül 670 esetben indult bűnvádi eljárás fogorvosok kezdeményezésére fogtechnikusok ellen s ez a 670 eset négy kivétellel az illető vádlott teljes felmentésével, négy esetben pedig egyszerű pénzbüntetéssel végződött. T. Ház! A múltkor végighallgattam itt Tóth Pál t. képviselőtársunknak — egy orvosnak — előadását, amelyben igen szellemes módon mutatta be az orvosi konkurrenciának még a kar kebelén belül dúló hatásait. Elborzadva hallottam én is, mint mindéin más ember, aki nem orvos s aki passzive rá van utalva az orvosi karra, hogy ez az orvosi konkurrencia olyan, amelyről egy orvosképviselőtársunk azt mondja: »difficile est satiram non scribere«, amelyről azt mondja, hogy az az egymás kölcsönös elpusztítására irányuló törekvés, s amelyről azt mondja, hogy hitványnak nevezhető eljárás az, amit egyik kartárs a másikkal szemben a praxisban kifejt, úgy, hogy az orvosok erről nem szívesen nyilatkoznak még akkor sem, ha maguk között vannak. Ha ez a helyzet az orvosok között, akkor természetes és statisztikai számokkal látom indokolva, hogy ugyanez az alapj fogtechnikusi iparosok ellen irányuló támadásnak is és ezt alátámasztja az, hogy valóban, amióta a fogtechnikus-ipar működött, semmiféle néven nevezendő olyan súlyosabb dolog nem történt, amit a fogtechnikusok az emberek, a páciensek egészsége ellen elkövettek volna. Nem is akarom azt említeni, hogy ugyanezen idő alatt igenis történt néhány haláleset olyan betegeknél, akik fogorvos kezelése alatt állottak. Ezt szintén nem akarom a fogorvosok működésével összeköttetésbe hozni, de véletlenül — mondom — mással, mint pénzbüntetéssel sújtott eset az egész idő alatt a fogtechnikusi kar működése körében elő nem fordult. Nincs tehát semmiféle olyan gyakorlati tapasztalat, amely megindokolná azt, hogy most egy kézműipari ágazatot egyszerűen agyonüssünk, csak azért, mert ennek az iparágnak a működése ellentétben van, vagy hiszik. !

hogv ellentétben van a fogorvosi kar működésével. T. Ház! Eá akarok még arra is mutatni, hogy hiszen a fogorvosok és az^ orvosok maguk azok, akik szintén nem részesülnek nálunk speciális kiképzésben a fogorvosi teendők ellátása körül. Az az orvos, aki a diplomáját megszerzi, önmagában véve egyáltalában nem vizsgázott, nem kollokvált, és nem tett szigorlatot a fogorvosi tudományból és ha a különleges fogorvosi kvalifikációt akarja elnyerni, illetőleg ha jogot akar szerezni arra, hogy^ a fogorvosi címet használhassa, nem kell egyéb, ülése 19S5 november 26-án, kedden. 225 mint az, hogy elvégezzen egy egyéves kurzust, anélkül azonban, hogy ennek az egyéves kurzusnak a végén vizsgát tenne, vagyis hogy a valóban megszerzett képességéről, illetőleg képesítéséről bármiféle különleges bizonyságot tenne. Utalok e tekintetben a legújabb cseh törvényre, amely ezt a kérdést sokkal teljesebben szabályozza, nemcsak abban, hogy egy év helyett kétéves kurzust kíván, hanem abban is, hogy aki a fogorvosi címet akarja használni, attól vizsga letételét követeli meg, .ami mégis csak disztingvál azokkal szemben, akik a vizsgát nem tették le. Nálunk ezzel szemben az orvosok semmiféle külön vizsgát nem tesznek le, úgyannyira, hogy még az is, aki a fogtechnikusi kar megrendszabályozásának legtemperamentumosabb támogatója, Csilléry András t. képviselőtársunk, az idén májusban, amikor a debreceni egyetemhez fogorvosi előadónak lett kinevezve, vagy kirendelve, a Fogorvosi Szemlében egy cikket tett közzé, amelyben többek között a következőket mondja (olvassa): »Eddig (minden stomatológiai tudás nélkül hagyták el a kbllégák az egyetem falait és mivel a vidéken foghúzással, sőt konzerváló munkával is kell foglalkozniuk, fogtechnikusoktól vettek kurzust.« (Friedrich István: Ez érdekes!) Ez a helyzet az én szerény vélekedésem szerint mindent indokol, de azt bizonyára nem indokolja, hogy most azokat akarjuk statárialiter kivégezni, akiktől a kurzust vették. (Mózes Sándor: Nem szabad bántani a fogtechnikusokat!) De másutt is szó van erről a dologról. Az eddigi rendelkezések alapja az 1876. évi XIV. te, a közegészségügyi törvény. Hogy ezt a közegészségügyi törvényt nem értelmezték úgy, mintha ez a fogtechnikusoknak teljes feleslegességét, vagy pláne kártékonyságát jelentené, azt semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy ez alatt az idő alatt, amely 1876-tól mostanig, napjainkig letelt, folyton jelentek meg államfői elhatározások, amelyek kegyelmi úton megengedték a fogorvosi gyakorlást olyanoknak is, akik nem voltak orvosok, hanem technikusok voltak és akik számára a fogorvosi jogok engedélyezése történt meg. Tisza István 1905 május 22-én körrendeletet bocsátott ki, amelyben — szó szerint idézem — közli, hogy (olvassa): »Az utóbbi időben f előterjesztéseimre egyes fogtechnikusok ő felsége által kegyelem útján foghúzásra és fogtömésre, avagy általában fogorvosi gyakorlatra kaptak engedélyt«; amely engedélyek a rendelet szerint — szó szerint idézem — (olvassa): »általában a fogorvosok által végezni szokott gyakorlati műveletek végzésére jogosítják fel az illetőket.« 1921 óta is többször történt ilyesmi. A Kormányzó úr ő főméltósága általam névszerint ismert öt esetben kegyelmi úton ezt a jogot adományozta fogtechnikusoknak, anélkül, hogy ezek vizsgát tettek volna. Ez tehát csak világos bizonyítéka annak, hogy itt nem lehet a tudomány tekintetében valami éles elválasztó vonal, nem lehet a közönségre nézve valami imminens veszély, ha azelőtt a király, most pedig a kormányzó ezt a jogot minden vizsga letétele nélkül fogtechnikusoknak adományozta. Most kérdezem: ha ez a törvényjavaslat így. amint az 57. §-ban szövegezve van, változatlanul életbelépne — én még mindig reménykedem a mélyen t. belügyminiszter úr bölcs belátásában, hogy nem így fogja megszavaztatni a törvényjavaslatot — de ha mégis így életbelépne ez a javaslat az 57. § mai szövegével, amely azt mondja, hogy »a vizsgázott