Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-64
Az országgyűlés képviselőházának 6lf. dezésével lehetne a közegészségügy megjavításához szükséges összegeket is előteremteni. Itt van például a kultuszadó, amely, mint tudjuk, a legaránytalanabb adó ebben az országban, mert igazán csak véletlen dolga az, hogy milyen vallásban születtem, hogy milyen községben lakom, egyházilag gazdag községben lakfom-e, vagy szegény községben és ehhez képest 30-tól fölfelé esetleg 300%-os kultuszadót fizetek! Vannak már itt igen sikerült tervezetek. A többi közt csak egyre mutatok rá, Horváth kalocsai püspök úr tervezetére, amely kimutatja, hogy egy 6—8%-os országos kultuszadóval meg lehetne oldani ebben az országban a kultuszadó kérdését. Tisztelettel kérdezem, hogy ha 30 vagy maximálisan csak 200%-ot veszek és ebből leveszem ezt a 6—8%-ot, vájjon a megtakarított 22—192%-ra nem lehetne-e egy újabb 6—8%-os — mondjuk — közegészségügyi adót kivetni? Ezzel nagy szolgálatot teljesítenénk az országnak, ugyanakkbr pedig mentesítenek a kultuszadó aránytalanságaitól közönsé günket. (Müller Antal: Meg kell csinálni!) Tudom, hogy a kultuszadó kérdése belevág az egyházak autonómiájának kérdésébe. de én nem tudom elképzelni, hogy az egyházak olyan borzasztóan őriznék és féltenék adózási autonómiájukat. (Müller Antal: Az fontos!) De ha úgy is van, hogy féltik, akkor ezt a féltén kenységet, ezt az érzékenységet valamikép le kell győzni és hozzá kell fogni bátran és a reform éles kése alá kell venni ezt akérdést is. Ha reformtörekvéseink során hozzá tudtunk nyúlni olyan kérdésekhez, amelyeknek még a megemlítése sem volt valami nagyon előnyös ezelőtt még pár esztendővel, mert ha valaki megemlíteni merészelte, mindjárt a bolsevista vádjával illették, akkor nem tudom elképzelni, hogy ezt a kérdést miért ne lehetne megoldani most, különösen azért is, mert hiszen annak áldásaiban a mostani generáció is részesülhetne már. A magyar faj jövőjének biztosítása érdekében is a szociálpolitikai és egészségügyi embervédelem legszükségesebb és legfontosabb teendői, állítom, hogy most már nem a belügyminiszter úr kezében vannak, hanem a pénzügyminiszter úr kezében, mert ha a belügyminiszter úr megkapja azokat az anyagi eszközöket, amelyekre neki szüksége van, úgy már felkészülten áll, hogy meghódítsa a falvakat a közegészségügy javára. Méltán dicsekedhetik ez az ország azzal, hogy világviszonylatban is elsőrangú és kitűnő közintézményei, egészségügyi intézményei vannak és világviszonylatban is a legelsők között állunk orvosprofesszorokban, orvostudorokban, akik dicsőséget, hírt szereztek ennek az országnak. Nem a szakemberek hiányán múlik tehát a probléma megoldása, hanem múlik igenis az anyagi eszközök hiányán és múlik — amint előbb is említettem — azon a nemtörődömségen, amellyel az előbbi kormányok ezt a kérdést — sajnos — a múltban kezelték. Szánalmasan visszamaradt és elhanyagolt sorsából elsősorban közegészségügyileg kell kiemelni a falut és akkor megoldódik önmagától az orvosi probléma is, aky kor nem lesz szükségünk arra, hogy orvosi nyomorról, egyes helyeken orvosi túlzsúfoltságról, viszont máshelyeken orvoshiányról beszéljünk. Amint előbb is említettem, most még külön hangsúlyozni kívánom, hogy ennek a problémának megoldásához az szükséges, hogy ülése 1935 november 26-án, kedden. 221 ennek az országnak pénzügyi tudósai üljenek le és ezek a pénzügyi tudósok a számdzsungelből találják meg — mert meg lehet találni — ezt az összeget, amely szükséges a népegészségügyi védelemhez és a közegészségügy megjavításához:. T. Ház!" Foglalkoznom kell még egy kérdéssel, amely az orvosi kamarák felállítása folytán fog ismét aktuálissá válni. Minden társadalmi osztály arra törekszik, hogy munkaképtelenség esetére magának és halála esetére családjának bizonyos megélhetést biztosítson. A magánorvosokról beszélek. Csa-k keveseknek adatik meg az orvosi karban az, hogy munkájával olyan tőkét képes szerezni, amely őt aggkorára és családját halála esetére biztosítani képes, pedig igen fontos, — mint minden társaidalmi, osztálynál, az orvosi társadalmi osztálynál is — hogy meg legyen neki az a nyugodtsága, az a lelki egyensúlya, amely az által áll elő, különösen pedig az^ orvosnál, aki éppen a fertőzések következtében ki van téve a korai, esetleg rendkívül^ korai halálnak ás, akinek működéséhez, feltétlenül szükséges az a tudat, hogyha ő elhal, családja el van látva. Ezért azt hiszem, hogy az orvosi rendtartás keretében valamiképpen közelebb jutott a magánorvosok nyugdíjalapja megteremtésének és nyugdíjellátásának kérdése a megvalósuláshoz és remélem, hogy az orvosi kamara első teendői közé fog tartozni a nyugdíjalap létesítése és első teendői közé fog tartozni a kormánynak és az államnak is, hogy a teljesítőképesség a legfelsőbb határig menjen el ezen alap segélyezésében. T. Ház! Igazán megindulva nézem azt az elkeseredett és kétségbeesett harcot, amelyet a fogtechnikusok ezzel a javaslattal szemben folytatnak. Nem csodálkozom, mert hiszen ennek a javaslatnak 57. §-a tulajdonképpen »hóhérparagrafus«, mert ez a szakasz egyenesen az ő halálukat jelenti, ezer ember exisztenciáját teszi tönkre, — sőt nem ezer emberét, mert hiszen családtagjaikkal együtt 4—5000 emberről van szó — akik ezzel az egy szakasszal elveszítik kenyerüket. (Farkas István: Ki kell venni a törvényjavaslatból!) Lehetetlen, hogy akkor, amikor a munkanélküliség ellen küzdünk, amikor áldozatokat hozunk azért, hogy a munkanélküliséget megszüntessük, még négy-ötezer munkanélkülit teremtsünk egyetlenegy paragrafussal. (Farkas István: Ezt csinálják végig az egész vonalon!) De önmagában is roppant nagy igazságtalanság ez, mert hiszen ezek az emberek erre a pályára készültek, ezt választották életfeladatuknak, erre nősültek, erre alapítottak családot. Jogtalanság éri tehát őket akkor, ha a kenyeret kiveszik a szájukból, (Ügy van! Ügy van!) ha megszüntetik a foglalkozásukat. Elvégre arról ők nem tehetnek, hogy 24 év óta nem tehetnek vizsgát, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) hogy önhibájukon kívül nem juthattak el odáig, hogy levizsgázhattak volna. r Arra kérem a t. belügyminiszter urat, méltóztassék ezt a szakaszt teljesen elejteni (Helyeslés a baloldalon.) és méltóztassék egy újabb fogtechnikus rendtartással vagy rendelettel : megoldani a fogteehnikus J kérdést. (Helyeslés a baloldalon.) Ha most bizonyos időn belül szakvizsgához kötnők ezt a foglalkozást, vagy^ — mondjuk — szigorúbbá tennők annak feltételeit, akkor legalább az ifjúság tudja, magát mihez tartani, mert akkor nem fog erre a pályára menni. (Mózes Sándor: Ne vegyük el a kenyeret, hanem adni akarjunk!) 32*
