Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-64

222 Az országgyűlés képviselőházának 6U A magyar fajt veszedelmesen pusztító tüdovész elleni védekezés nemzetmentő jelentőségére való tekintettel kénytelen vagyok én is azzal a sajnálatos esettel foglalkozni, amelylyel még a Bethlen-kormány idejében először volt képviselőtársunk, Jánossy Gábor, későbben Friedrich István igen t. képviselőtársam foglalkozott, és amelyet f. évi június hó 6-án Esztergályos János t. képviselőtársam szintén a nagy nyilvánosság elé tárt. Kénytelen vagyok én is azon sok ezer magyar és külföldi emberhez sorakozni, aki felesküszik Wettenstein József magyar orvos találmányára, a comainra» a tüdővész elleni oltószerre. Csak mélységes fájdalmamnak adok kifejezést azért, hogy ez a találmány még mindig nem közkincse az emberiségnek. Bizonyítani tudom én is azt, hogy olyan betegek, akikről az orvostudomány lemondott, akik a klinikáról hazamentek, mint gyógyíthatatlanok, de akik utamba kerültek s akiket Wettenstein Józsefhez küldtem, azok mindnyájan, egytől-egyig teljesen meggyógyultak és ma munkaképes tagjai a társadalomnak. Igen t. Ház! A comain alkalmas arra, hogy súlyos tüdőbetegségeket meggyógyítson, nem is beszélve arról, hogy a haj kezdeti stádiumában egészen biztos hatású szer — és ez a csodaszer mégsem tud az emberiség közkincsévé válni! Azért nem, mert a feltaláló állítólag az orvosi etikával szemben nem hajlandó a szer összetételét elárulni. Ez nem egészen így van. Ez a vád nem állja meg a helyét, mert az az ember nemcsak a maga, hanem egész rokonságának minden vagyonát beleölte ezekbe az oltószer-kísérletekbe, tehát joga van ahhoz, hogy legalább annyi megtérüljön ennek a találmá- j nyának értékesítésével, amennyiből a beleölt ! vagyont valamiképpen visszakapja, sőt ez rokonaival szemben elsőrendű kötelessége is. Ez is etika, amelyet méltányolniuk kell azoknak, akik ennek a szernek ingyenes közkincsévé való tételét követelik. Ma még ez a szer itt van az országban. Kísérletezik, harminc esztendeje próbálkozik a ( feltaláló azzal, hogy ezt valamiképpen elfogadtassa. Külföldi tőkék érdeklődtek, sőt itt voltak már az országban is, a szakkörök azonban mindig olyan véleményt adnak és adtak, hogy a tőke visszariadt tőle. Nem képes összehozni az országban egy részvénytársaságot, illetőleg egy gyárat, azért, mert amikor a tőke érdeklődik a szakorvosoknál, az illető^ nagy sztároknál, természetes, hogy olyan véleményt kap, amelytől visszalép. Milliók és milliók feküsznek ebben a szerben s a kincstárnak milliói és milliói vesznének el akkor, ha ez az orvos kivinné a szerét a külföldre. De nemcsak ezekről a milliókról van szó, hanem hatalmas nagy idegenforgalomról is. Máris nagy idegenforgalom támadt azért, mert amint ennek a szernek híre szállt itt bent és külföldön is, külföldről is a betegek százai és ezrei jönnek hozzá úgy, hogy nem is győzi egymaga a munkát. Hozza kell tennem zárójelben, hogy minden szegény embert teljesen ingyen gyógykezelj még a gyógyszert is, amely meglehetősen drága és neki tulajdonképpen sok pénzében van, ingyen adja nekik. Ha itt a Svábhegyen vagy más helyen egy-két szanatóriumot tudnánk felállítani, minő hatalmas idegenforgalmat tudnánk létesíteni? Nem is szólva a munkások százairól, akik a gyárban lelhetnének elhelyezést. Nagyon [kérem a belügyminiszter urat, ülése 1985 november 26-án, kedden. méltóztassék ezzel a kérdéssel teljes komolysággal foglalkozni. Nem hiszem, hogy ezt a kérdést ne -lehetne megoldani, ha mindenekelőtt és elsősorban a közegészségügyet, a népegészségügyet, e pusztító vész, a tüdővész elleni küzdelmet vesszük figyelembe és ezen az alapon kezdjük meg a tárgyalást. Hiszem és remélem, hogy ezt a szert itt az országban előállíthatjuk és az emberiség közkincsévé tehetjük. Elég az is, ha a belügyminiszter úr csak meleg érdeklődésével pártfogolja ezt az ügyet. Már akkor is jelentkezni fog az a tőke, amely a szert majd forgalomba hozza. Szükségesnek láttam, mélyen t. Ház, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam, mert meg akartam nyugtatni lelkiismeretemet, hiszen látom, hogy az egészségeseknek milyen légiója kerül kihónapról-hónapra ennek a* orvosnak a keze alól. Ezek pedig nem olyan egészségesek, akikről azt lehetne mondani, hogy véletlenül gyógyultak meg, hanem olyanok, akikről az orvosi tudomány már lemondott, akiket betegágyon vittek oda és ma már fürgén járnak és dolgoznak. T. Ház! Ezzel elérkeztem beszédem végéhez. Mivel a törvényjavaslatot mind közegészségügyileg, mind az orvosi társadalomra nézve elsőrendű, fontos és közérdekű törvényjavaslatnak tartom és mivel a kormány iránt bizalommal viseltetem, a törvényjavaslatot elfogadóim. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Müller Antal képviselő úr! Müller Antal: T. Ház! Előttem szólott BrogH József képviselőtársam fejtegetésével nagyjában egyetértek, különösen ami beszédének a fogtechnikus iparosokra vonatkozó részét illeti. Erre később részletesebben leszek bátor kitérni. Ma minden foglalkozási ág a kamara intézményén keresztül véli boldogulását, prosperitását elérni. Már alig van foglalkozási ág, amely nem a kamara megvalósítását kérné, mert mindenütt azt hiszik, hogy a kamarán keresztül sokkal intenzivebben tudják érdekeiket képviselni. Az orvosoknak régi kívánsága teljesül, amikor az orvosi kamaráról szóló törvényjavaslatot letárgyaljuk, hiszen a kamara hosszú éveken keresztül volt téma orvosi körökben és ez a törvénytervezet az orvosokkal folytatott hosszú hónapokon át tartó tanácskozások után született meg. Megengedem, hogy sok téren rendezi a javaslat az orvosok ügyeit, de hangsúlyoznom kell azt, amit sok orvostól hallottam, hogy az autonómiájukat ennek következtében erősen veszélyeztetve látják. Nem látják a jövőben a maguk részére biztosítottnak az

> önkormányzatot, félnek, hogy nem tudnak majd önmaguk határozni és intézkedni saját ügyeikben, oly nagy az állami beavatkozás. Majdnem minden szakasznál megvan a belügyminiszter úr fennhatósága és így az 6 intézkedései fognak érvényesülni a kamarában. (Mózes Sándor: Mindent központosítani akarnak!) Hogy az orvosokat nem elégíti ki ez a törvényjavaslat, azt bizonyítja Tóth Pál t. képviselőtársam beszéde is, aki ugyan a kormánypárthoz tartozván, pártállására való tekintettel elfogadta a javaslatot, ellenben beszédének egész tartalma azt igazolta, hogy az orvosok ezzel a törvényjavaslattal nem lesznek megelégedve, mert ez nem viszi előbbre az ő ügyüket. Ezt bizonyítja az is, hogy őkö-