Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-56

14 Az országgyűlés képviselőházának 50 hasonló intézkedés történnék, illetőleg azt, hogy a cukortartalom megőrzésének lehetősége adassék meg például a somlai, badacsonyi, neszmélyi és más hasonló boroknak* Általában el kell ismerni és helyeselni kell a miniszter úrnak azt a törekvését, hogy szemben a homoki, síkvidéki borokkal, amelyeknél a termelési költség sokkal kisebb és ahol a szőlők bőven termőek, hatékony gondoskodásban, támogatásban részesíti a hegyvidéki, úgynevezett történelmi, nemesebb borokat. A rn«.gam részéről tolmácsolom a földmívelésügyi miniszter úrnak ezeknek a nemes hegyvidéki szőlősgazdáknak a háláját azért is, hogy nemcsak a tokaji, hanem a balatoni, somlai, szekszárdi, egri és más bortermelő pincesaö T

otkezeti mozgalmát is támogatja. (Helyeslés jobbfelöl.) A földmívelésügyi miniszter úr pedig ezt a hálát azzal a lelkiismereti tudattal könyvelheti el, hogy olyan borokat támogatott, amelyek alkalmasak arra, hogy a legjobb kmföldi borokkal felvehessék a versenyt. Elismerem, hogy a tokaji bor a legjobb magyar bor, de vannak kiváló boraink még ezenkívül iá, és nekem a t. Ház a hazabeszélés vádja nélkül meg fogja bocsátani, ha rámutatok arra, hogy a somlai bor, amelynek területe csak nyolcad része a tokaji hegyvidéknek, — mumösBze 1000 kat. hold — ugyancsak az ország egyik leg kiválóbb bora. Mátyás (király nem hiába választotta kedves italának ezt, amelyet azután Kisfaludy és Vörösmarty énekelt meg és a háború előtt Viktoria angol királynő asztalán mindennapos volt a somlai bor. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Csak abban téved a közvélemény, hogy azt mondja: a somlai bornak savanykásnak kell lennie. Hangsúlyozom ezt, mert ez a felfogás azután diszkreditálja a mostani, édeskés borokra hajlamos ízlés következtében a somlai bort. Hogy csak egy példát említsek, az 1934-es év, de az 1932-es év is olyan volt, hogy a somlai borból a világ egyik legkiválóbb édes bora lett. Hogy egy kedélyes történelmi esetet is felemlítsek, méltán jegyezte fel a somlai borról a néhai krónikás egy, a zirci apátsági könyvtárban lévő és 1740-es évekből eredő könyvben, hogy 1742-ig Zircen nem volt patika, a betegeket somlai borral gyógyították. (Derültség.) A földmívelésügyi miniszter urat arra kérem, hogy méltóztassék folytatni a nemes hegyvidéki boroknak azt a támogatását, amely megnyilatkozik a földmívelésügyi kormányzat különböző intézkedéseiben, de megnyilatkozik ennek a törvényjavaslatnak azokban a rendelkezéseiben is, amelyek alapján a földmívelésügyi kormányzat állami márkával kívánja ellátni a nemesebb borokat, hogy így azoknak terjesztése könnyebb legyen. Az állami márkázás kétségtelenül egyik legjobb eszköze az export terén a támogatásnak és más terményeknél is nagyon jól bevált. Piaci politikánknak, a nemes borok exportjának fokozásán kívül, főleg arra kell most már törekednie, hogy a belső piacot lehetőleg tehermentesítse egyrészt a síkvidéki, a homoki szőlők egy részének csemegeszőlővé való átalakításával, másrészt annak lehetővé tételével, hogy a homoki, a síkvidéki szőlők borpárlattá, a silányabb minőségűek borecetté, szesszé és más anyagokká dolgoztassanak fel. Ami a csemegeszőlőre való áttérést illeti, rendkívül fonülése 19$5 november 12-én, kedden. tos körülmények fűződnek ehhez. Ha a csemegeszőlő-termelésre való áttérést bizonyos mértékig el tudjuk érni, akkor már nem kell attól tartanunk, hogy alkalmazni kell azt a rendelkezést, amely felhatalmazza a földmívelésügyi minisztert a bortermésnek bőtermésű esztendőben zárlat alá vételére. 1933-ban 3 millió métermázsás bortermés mellett 250.000 métermázsa szőlőt értékesítettünk. Nem külföldre vittünk ki ennyit, hanem általában 250.000 métermázsa szőlőt értékesítettünk mint friss árut Ebből . a mennyiségből azonban 170.000 métermázsa volt a borszőlő és csak 80.000 métermasza a csemegeszőlő. Az előző évi 3"5 millió métermázsás bortermés mellett 400.000 métermázsa szőlőt értékesítettünk a piacon gyümölcs alakjában, ebből is 270.000 métermázsa volt a borszőlő és csak körülbelül 120—130.000 métermázsa a csemegeszőlő. Méltóztatnak látni ebből az arányból, hogy ha több csemegeszőlőt tudunk a fővárosi és egyéb piacokra vinni, ha a piacra vitt szőlőben kevesebb a borszőlő, -akkor a közönség, amely elsősorban a jó csemegeszőlőt keresi, mindenesetre nagyobb mértékben fogyasztja a szőlőt, tehát sokkal több termes fogy el szőlőalakban és kevesebbet leszünk kénytelenek szüretelni. A földmívelésügyi kormány helyes csomagolás, szállítás és különösen pompás kiállítások rendezése révén már eddig is nagy szolgálatokat tett a csemegeszőlőtermelés és értéke sites terén és különösen hatást is ért el, mert hiszen méltóztatnak tudni azt, hogy 6-5 millió pengős borexportunk mellett 1933-ban 65.000 métermázsa szőlőt tudtunk a külföldre kivinni 2 millió pengő értékben. 65 millió pengőt vettünk tehát be borexportból és 2 millió pengőt szőiőexportból. Ha ez a siker tovább ösztönzi kormányzatunkat és termelőinket is, — amint kell hogy erre ösztönözze — hogy csemege szőlőtermelésre térjünk át mindinkább a síkvidéki homoki területeken, akkor még na gyobb tempóban és minél előbb el fogjuk érni MZ eredményt. Nem kicsiny lem le a mostani eredménye ket sem. A legutóbbi esztendőkben a statisztika szerint 11.500 katasztrális hold szőlőterületet alakították át csemegeszőlőtermővé. Kétségtelenül szép eredmény. Ezt az eredményt fokozni kell és lehet is, mert ettől függ azután a magyar bor piacának helyzete, a magyar bort akkor sokkal jobban lehet értékesíteni. A belső piacon, mint említettem, a fővárosi közönség a csemegeszőlőt keresi és — valljuk be — augusztus végén, szeptember elején sokszor alig találunk a piacon megfelelő csemegeszőlőt, viszont borszőlőt annál többet. De ha a külföldi piacot nézem is, a magyar csemege szőlő a maga zamatosságáyal mindenütt, ahova ki tud jutni, veri a kaliforniai, belga és más egyéb szemre szép, nagyszerű szőlőket, ízre feltétlenül a magyar szőlő az első. (Vary Albert: Ez így van!) Svájcban jártam a legutóbbi hónapokban, szőlőtermés idején. Meglepett az a propaganda, amellyel egész Svaiéban a hazai szőlő fogyasztását propagálták. Hatósági támogatással, minden városban, Zürichben, Bázelben és a többi városban a leg forgalmasabb utcákon, a korzókon valóságos kirakó vásár volt, amelyen ezzel a jelszóval: Fogyasszátok a svájci szőlőt! — csinos csomagolásban, ízléses apró csomagokban valósággal a közönség hazafias érzésére^ appellálva iparkodtak terjeszteni a szőlőfogyasztást. Svájc bortermelése sokkal kisebb arányú és Svájc mégis szükségét látta annak, hogy gyü-