Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. ülése, 1935 november 22-én, pénteken. 213 komolyan és őszintén szívünkön viseljük, akkor ezeket a számokat meg kell látnunk és segítenünk kell a bajokon. Nem tűrhető az, hogy Magyarország, egy agrárország, ahol a gyermekbetegségek elhárításának, a gyermekhalandóság csökkentésének, a gyermekvédelemnek legalább is táplálkozási alapjai adva vannak, úgyszólván az utolsó helyen legyen a gyermekhalandóság aránya tekintetében. Természetesen idekapcsolódik az orvosi ke- i zelés is. Hány száz gyermek van olyan, aki orvosi kezelés nélkül kerül át gyermekkorában a másvilágra. Ezen a téren nagyon kevés történt és ezen a téren nagy kötelességei vannak a kormánynak és a közületeknek, amely kötelességüknek eddig nem tettek eleget. Ezt azért kapcsolom hozzá az orvosi kérdéshez, mert ez szerves része az orvoskérdésnek, hiszen ha egészséges generációt akarunk nevelni, a gyermekeken kell kezdeni, sőt a modern szociálpolitika a fogamzás pillanatától kezdve védi a magzatot az élet káros kihatása: ellen és végigkíséri egészen felnőtt koráig, életének minden szakában ott áll, vigyáz reá és kalauzolja az egészségi bajok és veszedelmek között, hogy egészséges emberré nőhessen fel. Dr. .Johan Béla, az Egészségpolitikai Szemle című lap 1935. évi 3. számában a falu közegészségügyi viszonyaival és igényeivel foglalkozik és azt mondja, hogy a falu közegészségügyi igényei ma még igen sok esetben nagyon szerények, néha szinte alig vannak. A jobb egészség, a kevesebb betegség, a magasabb egészségügyi kultúra iránti vágyat, igényt fel kell ébresztenünk, — mondja dr. Johan Béla igen helyesen. Hol van ez a munka? Ki: végezze ezt a munkát? Kinek a kötelessége, kinek a hatásköre? Kinek lehet ez elsősorban kötelessége, ha nem aa 'orvosnak? Hol vannak az erre való' szervek, hol van az erre való fedezet, hol van az erre való törekvés? Tessék nekem megmutatni! Tatlán a (belügyminisztériumban, a belügyi közigazgatás jóléti osztályának terveiben vagy munkájában vagy törekvéseiben fedezünk fel ilyes valamit? Ezt is kerestem, kutattam (Vitéz Árpád: A törekvés megvan a törvényhatóságoknál is!) a belügyi költségvetés adataiban. Gondoltam, ha annyit beszélnek reformizmusról, ha beszélnek reformkormányról, reformif jakról, reformpalacmentről, általában a nagy ' reformok szükségéről és megvalósításáról, valószínű,^ hogy ennek a költségvetésiben valami nyomának kell lenni és természetesen elsősorban a;z egészségügyi szolgálatnál kell ilyen újításokat felfedezni. (Brogli József: Jönnie kell!) Nézzük csak meg, hogy a .belügyminisztérium, amely az ország népjóléti teendőivel is meg van hízva, hogyan kezeli, hogyan dotálja az egészségügyi szolgálatot és védelmet? Az 1929/30. költségvetési évben 29,100.069 pengő volt az egészségügyi szolgálatra iseiánt kiadás, beleértve mindent. Az 1930/31. költségvetési évben lefaragtak h előle egy kis darabot és 28,561.381 pengőt irányoztak elő. 1931/32-ben, amely év imár a Gömbös-féle reformizmus kezdete, megint lefaragták jókora darabot s meghagytak 27,339.813 pengőt. 1932/33-ban, amely költségvetési évben a reformista gondolat izmosításával arányban csökkentették tovább a kiadásokat, (Farkas István: Szépen izmosítják!) 27 miiilióról leszállították 21,953.280 pengőre. De itt niég nem állottak meg. Minél harsányabban hangzanak az országban és a kortesnordókon a reformista gondolatok, annál kevesebbet szán, annál kevesebbet áldoz a kormány aizi egészségügyi szolgálatra. (Brogli József: Majd meglátjuk^ mennyit szavaznak meg! A költségvetés leszállítását önök követelték!) Önök lehetnek abban a helyzetben, hogy az aritmetikával vitatkoznak; 'én az aritmetikával vitatkozni nem tudok. Ezek a költségvetésből kivett hivatalos számok. 1933/344>en már 21,003.133 pengőre csökkent ez az összeg, és a legújabb, az igazi hamisítatlan patent-reformköltségvetésben 1934/35ben 20,960.000 pengőre csökkent az egészségügyi szolgálat dotációja. (Farkas István: Ezek számok!) 1929-től 1935-ig 27.97%-kal csökkentették az egészségügyi szolgálat kiadásait. T. Képviselőház! Ezeket máért mondom el? Mert rá akarok mutatni a hiba forrásaira. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pénz nélkül nem lehet közegészségügyet csinálni. (Brogli József: Majd én rámutatok!) Nagyon sízi vesén fogom hallgatni mélyen t. 'képviselőtársam fejtegetéseit, egyelőre azonban én vagyok szónál, legyen szíves, most ön hallgasson meg engem. Csökkent — mondják — az egész költségvetés. Ez igaz. Akkor vegyük ebből a szempontból a kérdést: vegyünk egy százalékos arányt ennél a kérdésnél. 1929/30-ban 3*116% volt az egészségügyi kiadás, 1930/31-ben 3*189%, 1931/32ben 3*113%, 1932/33-ban 2*227%, 1933/34-beri 2*740% és 1934/35-ben 2*807%. Tehát százalékosan is apadt, mélyen t. képviselő úr. Ezeket a számokat ugyancsak a hivatalos költségvetési füzetből írtam ki és számítottam át. (Végváry József előadó: Most emelkedik!) Nem vagyok tehát egyodalú és tárgyilagosan kezelem a dolgot; tárgyilagosan, mert olyan kérdésről van szó, amelynél a szubjektív szempontok és politikai szempontok nem játszhatnak szerepet. (Ügy van! a jobboldalon.) A magyar nép egészségét és életét kell védelmezni (Vitéz Árpád: Tökéletesen egyek vagyunk!) és ezt nem tudjuk elvégezni akkor, ha a költségvetést állandóan és következetesen csökkentjük. (Brogli József: Ebből vétek politikát csinálni. — Farkas István: Miért politika ez? Nézze meg a magyar népet a nagybirtokok területén; sem orvos, sem patika, sem bábaasszony, sem semmi nincs ott a világon! — Brogli József: Sok tekintetben igaza van! Mi is tudjuk! — Farkas István: Akkor miért nem csinálják meg? — Vitéz Árpád: Ez legfeljebb Abesszíniában lehet így!) A tuberkulózis leküzdésére az egész országban 27 községben ivolt diszpanzer, 237.939 lélekre vonatkozóan. Általános egészségvédelemmel % község volt ellátva 189.211 lélekkel. A falu egészségvédelme tehát el van hanyagolva és azt ki kell építeni. Az ennek az elhanyagolt egészségvédelemnek kiépítésére szükséges eszközök, ideértve az anyagiakat is, még a mai viszonyok mellett előteremthetők, ezt állítom. Valamivel kevesebbet a rendelkezési alap dotálására, vaj lamivel kevesebbet a kormányt támogató sajtó támogatására (Farkas István: Es mindjárt telnék erre!) s felszabadulnának összegek, amelyekre mi a költségvetési ívita. folyamán rámutattunk. Mi nemcsak követelésekkel állunk elő, hanem rámutatunk a fedezetre is és ha nincs több, akkor valahonnan el kell venni és a sorrendet egészségesebben kell felállítani, Î mert én az egészség- és az életvédelemnél fontoaaib'b nemzeti kötelességet és szempontot, népi kötelességet nem tudok elképzelni! (Farkas István; Ügy van! Itt kezdődik minden!) Mire vezethető ez vissza, mire magyarázzuk azt, hogy a belügyi költségvetés esztendő-