Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-56
Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1935 november 12-én, kedden. 13 Nagy-Magyarországon. Ezáltal természetesen a bortermelés és borkivitel erősen megcsonkult. Az akkor divatban volt gazdasági liberalizmus és annak túltengő magyarázása következtében a spekuláció ezt a hiányt különféle hamisítással és vizezéssel pótolta. Nem kevesebb kárt okoztak a fillokszéránál a magyar bor hírnevének ezek a hamisítások és így érthető, hogy a múlt század utolsó évtizedének kormánya rendkívüli szigorral alkotta meg az első alaptörvényt. Ezt a szigort átvette Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter is, aki a szigorúságot a bortermelési politikában párosította a szőlőtermő területek rekonstrukciójával s a bortermelés és értékesítés hatásos fölkarolásával. A háború és forradalmak utáni kormányok folytatták Darányi Ignác bortermelési politikáját és különös súlyt helyeztek arra, hogy a magyar bor újra elnyerje, meghódítsa a külföldi piacot. Szükség is volt erre, mert a háború és a forradalmak után, amikor a háborús konjunktúrának vége volt, alig egy-két ezer hektoliter bort lehetett a külföldre kivinni s a földmívelésügyi kormányzatnak nagy erővel kellett belefeküdnie a bor propagandájába, hogy a magyar bor elfoglalja újra méltó helyét a külföldön. így született meg az 1924:IX. és az 1929:X. te, amelyek az alaptörvény szigorúságát még továbbvitték, mert míg például az alaptörvényben a répa- és a nádcukor használata bizonyos esetekben meg volt engedve, sőt a szeszezés is nem borpárlat vagy más szesz keverése által, addig ezek a törvények kizárták az idegen anyagok használatát és csak a szőlőből eredő anyagokkal való javítást tettélt lehetővé. Elvitathatatlan, hogy e két irányú intézkedésnek megvolt az erőteljes hatása, amennyiben az alig egy-kétezer hektoliterről egypár esztendő alatt majdnem félmillió hektoliterre emelkedett a kivitt mennyiség s a magyar bor ismét elfoglalta a külföldi piacon azt a helyet, amelyet a háború előtt élvezett. A pénzügyi válság azonban, amely az egész világon a külforgalom korlátozásával járt a következő esztendőkben, különösen az 1929 és 1930 esztendőkben, a bor forgalmánál is éreztette hatását. Ennek magyarázata az, hogy az 1931-ben kivitt 270.000 hektoliterről 1932-ben 199.000 hektoliterre esett vissza a magyar bor kivitele. Az utóbbi esztendőkben azonban ismét örvendetes emelkedés van, mert körülbelül 254.000 hektoliter a következő esztendőnek a kimutatása a kivitel tekintetében, aminek részben kétségtelen oka a világválság némi enyhülése és talán közvetve az amerikai szesztilalom megszüntetése, de sok tekintetben oka az is, hogy a magyar földmívelésügyi kormány bortermelési és borértékesítési propagandája helyes utakon jár. A földmívelésügyi miniszter úr a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban — amint ezt az indokolásban maga is megmondja -- az előző bortörvényeket foglalta össze, s ugyanazon nyomokon jár, mint elődei, amikor a bortermelési politika szigorúságát fenntartja. Amikor azonban ezeket az elveket fenntartja, ogyúttal a gyakorlati élet által megkívánt nagyon lényeges módosításokat is eszközöl, úgyhogy, azt hiszem, Csoór Lajos igen t. képviselőtársam tévedésben van, amikor azt mondja, hogy nem volt szükség erre a törvényjavaslatra, mert sok újat nem tartalmaz. Hogy csak egyet említsek, azt hittem, hogy az ellenzéken leginkább azt fogják kifogásolni ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy nem vette át a francia törvényhozás rendelkezéseit, hogy t. i. olyan esztendőkben, amikor túltermelés van, a földmívelésügyi miniszter felhatalmazást kap arra, hogy a felesleges borkészletet zár alá vegye. Kétségtelen, hogy az économie dirigée nagy lépés a szőlőtermelés és az értékesítés terén s ez Magyarországon is merész és bátor lépés, meg vagyok azonban győződve, — amint előttem szóló igen t. kép : viselőtársam is mondotta — hogy erre talán egyéb intézkedések következtében, amelyek a borpiac enyhítésére nagyon hatásosak, nem lesz szükség. Ha azonban mégis szükség lesz rá, akkor a földmívelésügyi minisztérium él is azokkal az eszközökkel, amelyek ezen a szigorú beavatkozáson enyhíteni fognak. Meg kell állapítanom, hogy Franciaország nemcsak törvényben mondta ki ezt a rendelkezést, de a francia kormány végre is hajtotta úgy, hogy a felesleges borkészletek jórészét zár alá vette, hogy azok piacra ne kerüljenek abban a bizonyos esztendőben. Itt csak azt a tanácsot lehetne a földmívelésügyi kormányzatnak adni, hogy csak a nagyobb bortermelőknél alkalmazza ezt a rendszert, hiszen természetes is, hogy elsősorban ezeknél alkalmazza. Egy baj van azonban, amint már említettem, nevezetesen az, hogy nálunk a szőlővel beültetett területek 88%-a a kisgazdaság-okra esik, ennélfogva, ha igen nagy termés lesz, kénytelen a földmívelésügyi miniszter úr ezt a rendszabályt messzemenőleg alkalmazni. Én azonban inkább abba vetem reményemet, hogy azok az intézkedések, amelyekről az előbb szólottam, ennek a rendelkezésnek alkalmazását feleslegessé fogják tenni, hogy t. i. borpiacunkat a termelés olyan normális nívójára tudjuk csökkenteni, hogy a magyar borpiac megfelelően fog alakulni. A földmívelésügyi miniszter úr javaslata bizonyos változtatásokat, még pedig lényeges változtatásokat eszközöl a legutóbbi bortörvényen. Hogy csak egyet említsek, a magyar bor jó hírnevét szolgálja az az intézkedés, hogy a besűrített musttal való javítást az új törvény nem engedi meg a kiforrott bornál, hanem csupán a mustná 1 , illetőleg a seprűjéről le nem fejtett bornál, mert ezáltal lehetetlenné teszi a törvény, hogy az avatatlan és esetleg spekulációs kezek közvetlenül az értékesítés előtt sűrű musttal feljavítsák a bort, aminek eredménye azután az, amiről már itt volt szó, hogy megzavarosodnak a borok és szállítás közben a dugót kivetik, a palackot szétvetik. A javaslat a tokajhegyvidéki borral különösképpen foglalkozik. Érthető is, hiszen az előző törvények is, különösen Darányi Ignác törvénye, az 1907:XLVII. te., messzemenően és külön fejezetben foglalkoznak Magyarország legjobb borával, a borok királyával, a tokaji borral. Nagyon helyeslem a miniszter úrnak azt a rendelkezését, hogy a törvényjavaslatban úgy intézkedik, hogy a tokaji borvidékeken megengedi, hogy azokhoz a mustokhoz, amelyeknek cukortartalma a 24 klosterneuburgi fokot eléri, bizonyos mennyiségű borpárlat adassék, hogy a cukortartalom konzerválása, lekötése biztosíttassák. Amennyire helyeslem a magam részéről azt, hogy ez a tokaji bornál megtörténhetik, ugyanúgy szeretném ezt nemcsak a tokaji bor tekintetében, hanem egyes más, nemes hegyvidéki boroknál is, amelyeknek az értéke megközelíti a tokaji borét, sőt konkurrál is azzal. Szeretném, ha a kisebb mennyiségű nemes bort termelő ilyen nemes borvidékekre nézve
