Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. ülése, 1935 november 22-én, pénteken. 209 nyomot előrelátnak és akik meghalnak azért, amit utódaik az utcaléggel gondtalan szívand­nak«. A beteg sohasem azért megy valamelyik orvoshoz, mert azt hiszi, hogy az ugyanúgy gyógyít, mint valamelyik másik orvos, a be­teg sohasem azért hívja valamelyik orvost a lakására, mert egy másikban éppen úgy meg­bízik. A beteg mindig bizalom alapján megy valamelyik orvoshoz. Néha talán nem is igaz a hite, de ő szentül hiszi, hogy az az orvos jobb, mint a másik, jobban tudja a gyógyí­tást, mint a másik, azért hívja. Ez a bizalom különben is hatalmas tényező a gyógyítás te­rén, (Ügy van! Ügy van!) amit azonban a kü­lönböző társadalombiztosító intézetek, sajnos, nem igen vesznek tekintetbe, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert azoknál a beteg nem lehet bizalommal az orvoshoz. A heteg — talán jog­talanul is — pusztán azért, mert neki oda kell mennie ahhoz az orvoshoz, már nincs bizalma iránta. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Cseh­Szombathy László- Szabad orvosválasztás!) Ezek az orvosok, r akiket említettem, soha­sem a fennálló törvényekkel kerültek szembe egyetlenegy esetben sem, ezek mindig csak a hivatalos orvosi felfogással kerültek szembe. (Eckhardt Tibor: Ellenzékiek voltak! — Derült­ség!) Méltóztassék elképzelni, hogy ha őket nemcsak a törvény köti, hanem az orvoska­marai rendszabályok is, még mennyivel nehe­zebb lett volna az igazságot kiharcolniuk. Ha az orvosi kamara a gyógymódot rendeletileg írja elő, akkor ezekből az orvosokból ezentúl nem fognak sem bolond kopogtatók, sem Sem­melweis-ek kitermelődni, mert már a kiindu­lásnál elvágja minden kedvüket a kamarai in­tézkedés. Lesznek szabályosan gyógyult, szabá­lyosan meghalt esetek, (Derültség.) de sza­bálytalanul meggyógyult eset nem lesz egyet­lenegy sem, szabálytalanul meggyógyult eset nem lehet, mert tiltja az orvosi rendtartás. Kü­lönben ez a szakasz szerény nézetem szerint megteszi az orvoskamarát a legfelsőbb tudo­mányok fórumának is, pedig igazán nem kép­zeljük, hogy az orvosi rendtartást azért alkot­juk meg, hogy mint legfelső tudományos fó­rum állapítsa meg a gyógymódot és korlátoz­hassa az orvost is. Elég italán, ha idézem az orvosok mondá­sát: natura sanat, medicus curat. Rájövünk arra, hogy az orvos tulajdonképpen csak se­gíti a természetet a maga gyógyításában. Ezért én arra kérem az igen t. belügyminiszter urat, adja meg az orvosoknak a gyógyítás művésze­tének lehetőségét és fogadja el a 36. §-t abban a szövegezésben, hogy az orvost gyógyító te­vékenységében a törvény korlátai közt teljes szabadság illeti meg. (Eckhardt Tibor: Helye­sebb is! Itt nem lehet a Führer-elvet beállí­tani!) A magyar közegészségügy legfőbb vára most a belügyminisztérium. Valamikor 74 év­vel ezelőtt Poor Imre egyetemi magántanító, — ahogyan akkor mondották — kórházi első orvos vetette fel először a közegészségügyi mi­nisztérium eszméjét. Azóta magam is felhoz­tam, legutóbb tegnap, Alföldi Béla képviselő­társam halk hangon szintén szóvátette ezt a kérdést. Halk hangon azért, mert a mai nyo­morúság igazán nem alkalmas arra, hogy ezt a princípiumot követelhesse az ember, bár én is állítom azt a régen hangoztatott elvet, hogy az állam legfőbb vagyona polgárai egészsége. Ha ez így van, akkor egy külön impérium alá bátran tartozhatnék az egész közegészségügy, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. de én a mai helyzetben, a mai általános szi­tuáció mellett megnyugszom ebben az állapot­ban most, amikor még a közegészségügy szol­gálatában a belügyminisztérium mellé a ka­mara is adódik. Különben is. a kormány leg­utóbbi intézkedései a közegészségügy terén, mint beszédem elején bátor voltam állítani, megnyugtatnak engem afelől, hogy maga a belügyminiszter úr is az orvosi hivatást foko­zottabb megbecsülésben részesíti. Legutóbbi ténykedései és a belügyminisztérium ügyvitele ezt mutatják. Arról is meg vagyok győződve, hogy az orvosi kamara vezetősége is át lesz majd hatva attól, hogy tisztségét olyan fontos­nak tartja, hogy az nem azt jelenti számára, hogy cézári álmok teljesedtek be, hogy most ítélnek majd elevenek és holtak felett, hanem arra fogja használni a kartársak által való megbecsülést, hogy a kartársak és a közegész­ségügy szolgálatába állítsa azt. Bízom abban is, hogy az orvosi rend, a leendő kamarai ta­gok orvosi lelkiismerete is van olyan fontos pillér, amely kibírja a rárakott terheket és meg tud felelni a beléje helyezett bizalom­nak is. Annak ellenére, hogy én ezt a törvény­javaslatot, bár itt-ott egyes egészen részletes, aprólékos dolgot is szabályoz, végeredményben kerettörvényjavaslatnak tartom,^ amelyet élő tartalommal a belügyminiszter úr és az orvos­államtitkár fog betölteni, mégis mivel bizalom­mal viseltetem a belügyminiszter úrnak^ sze­mélye, munkássága és az orvosállamtitkár úr­nak, mint az ország első orvostisztviselőjének személye iránt, a javaslatot az általános tár­gyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Propper Sán­dor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Tóth Pál képviselőtársunk bírálta a javaslatot és a vé­gén természetesen elfogadta. Ez nem új dolog a mi praxisunkban, rendszerint az szokott tör­ténni, hogy a kormánypárti képviselő urak bírálják a javaslatokat és azután elfogadják és én azt hiszem, hogy Tóth Pál képviselőtár­sunk is, ha más minőségben került volna szembe ezzel a javaslattal, nem fogadta volna el és nem tette volna magáévá. Mélyen t. Képviselőház, végtelenül sajná­lom, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot elfogadjam és nem tudom osztani egyáltalában a hozzáfűzött reményeket és külö­nösképpen az előadó úrnak azt a megállapítá­sát, hogy ez a javaslat, ha törvényerőre emel­kedik, a mi törvénytárunknak ragyogó ékes­sége lesz. Majd a gyakorlat meg fogja mu­tatni, hogy az orvos urak csalódni fognak mindabban, amit most hisznek. En ebben a fel­melegített javaslatban, amely r néhány évtized óta a kilencedik ilynemű próbálkozás, egy tég­lát látok a be nem vallott és el nem ismert fascista ízű épülethez. Az indokolás, igaz, tör­vényes érdekképviseletről beszél és ez ellen én sem tennék kifogást, ha valóban egy igazi ön­kormányzaton alapuló törvényes érdekképvise­lettel ajándékoznák meg a magyar orvosi kart, mi sem emelnénk ellene kifogást, de itt erről nincs szó. Aki a javaslatot figyelemmel elol­vassa és tárgyilagos, kénytelen^ ennek az ellen­kezőjét meglátni. Egészen más tendenciákat látok ebben a törvényjavaslatban. Igazi érdek­képvisletet csak igazi önkormányzat alapján tudok elképzelni, (ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) Ez a törvényjavaslat ezt nem 30

Next

/
Thumbnails
Contents