Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-63

210 Az országgyűlés képviselőházának 63. hozza, ennek a törvényjavaslatnak lényege és ezt nemcsak én állapítom meg, hanem ezt megállapították igen neves orvosok és orvosegyesületek, az, hogy minden teher és minden felelősség az orvosoké lesz t és minden hatalom a belügyminiszter úr kezébe kerül. A Budapesti Orvosok Szövetségének választmánya kifogást emel a belügyminiszter központi hatalmának a majdani orvosi kamara felett való túltengése ellen és azt mondja (olvassa): »A törvényjavaslat általános áttekintése alkalmával feltűnik, hogy a javaslat intézkedéseinek egész sorozata nem veszi figyelembe, hogy az a szerv, amelyet a törvényjavaslat statuál, elsősorban és mindenekelőtt az orvosi rend érdekképviseleti szerve, aminél fogva szükségesnek láttuk volna a kamara autonómiájának szabadabb érvényrejuttatását. Erre nézve hivatkoznunk kell az 5. §-ra, amely a kamara autonómiáját a képviseleti közgyűlés szervezésével szorítja szűk korlátok közé A 16. § 4-ik bekezdése azt írja elő, hogy a kamarai választási eljárás részletes szabályait a belügyminiszter, a pénzbírság behajtásának szabályait pedig a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel együtt rendeletben állapítja meg. A 19. § második bekezdése pedig akként intézkedik, hogy a költségvetési zárszámadás öszszeállításának részletes szabályait ugyancsak rendeletben állapítja meg a belügyminiszter. Az autonómia korlátozását jelenti a 26. § hatodik bekezdésének intézkedése is, amely a tagségi díjak kivetésének, beszedésének, behajtásának és kezelésének módját ugyancsak belügyminiszteri intézkedés hatályába utalja. A 28. § második bekezdése ismét azt mondja, hogy a névjegyzék és országos nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályokat szintén a belügyminiszter szabja meg. A 34. § pedig semmiféle korlátot sem szab abban a tekintetben, hogy a belügyminiszter a szakorvosi cím megszerzésének és használatának szabályait rendeletben állapítja meg. Es végül rá kell mutatnunk arra, hogy a 19. § első bekezdése szerint az autonóm intézménynek tervezett orvosi kamarának úgyszólván minden megmozdulása belügyminiszteri jóváhagyáshoz van kötve.« Ezt mondja a Budapesti Orvosok Szövetségének választmánya. Látható tehát, hogy itt nincs igazi önkormányzaton felépülő törvényes érdekképviseletről szó, hanem az ellenkezője történik annak, aminek szerény felfogásom szerint történnie kellene. Az orvostudományt, általában az orvosi munkát depolitizálni kellene, hogy szabadon élhessen a maga magas, értékes emberi rendeltetésének, ebben a törvényjavaslatban pedig az történik, hogy a politika Procrustes-ágyába szorítják bele az egész magyar orvosi kart. T. Képviselőház! A megelőző javaslatot, amelyet a múlt ciklusban a bizottságok letárgyaltak, az orvosi magánegyesületek elvetet ték, a bizottságban viszont azt hallottuk Csilléry András képviselőtársunktól, hogy ugyanezek a testületek most ezt a második javaslatot, amely pedig nem sokban tér el az első a javaslattól, elfogadják. Ennek a nyilvánosság előtt nincs nyoma, nem olvastam róla. Nem adták közzé, hogy ezzel a kérdéssel egyáltalában foglalkoztak és elfogadták ezt a kamarai javaslatot, viszont láttuk, hogy a Budapesti Orvosok Szövetségének választmányában nem a leghízelgőbb bírálatot gyakorolták a javaslat felett. ülése, 1935 november 22-én, pénteken. Vannak magánvélemények is. Igen jeles és neves orvosok nyilatkoztak az orvoskamara, illetőleg a javaslat kérdésében. Kétly profeszszor pl. egy nyilatkozatában többek között azt mondja, hogy az orvosi rend sérelmeinek megszüntetéséire nem alkalmas a kamara. Ez az egyik motívum, a főmotívuma annak, hogy a kamarát meg kell csinálni és Kétly professzor máris megállapítja, hogy a kamara nem lesz alkalmas a sérelmek megszüntetésére. Továbbá ezt mondja (olvassa): »Nem tagadhatom, sok aggályom van a kamarával szemben, de őszintén kívánom, hogy aggodalmaim ne teljesüljenek és az orvosi kamara, melyet az orvosoknak kétségtelenül nagyrésze sürgetett, csakugyan sikereket érjen el.« Aztán nyilatkoztak a nyilvánosság előtt Verebély, Nékám, Herczog, Hajniss professzorok az orvosi kamarai javaslatról. Henezog professzor ezt mondja {olvassa): »Az orvosi kamaráról nyilatkozzam? Isten őrizz!« — mondja ő felkiáltójelben. »Vagy jót, vagy semmit« — rögzíti le álláspontját. Nyilatkozata rövid, de kifejező. Azután azt mondja, hogy nem így kellene megcsinálni a tervezetet, mint ahogyan megcsinálták. Ez a mostani tervezet mindenesetre sokkal jobb, mint a régi volt. »El kell oszlatni azt &

f tévhitet, hogy az orvosi kamara megalakulásával megszűnik az Orvosszövetség. Erről szó sem lehet« — mondja Herezog professzor — »az Orvosszövetség megmarad. Ez természetes, mert meg kell maradnia, de mindamellett állítom« — mondotta ő, — »hogy a kamarát nem ebben a formában kell naeegcsinálni«. Grósz Emil, ugyancsak jeles orvostanár is nyilatkozott ebben a kérdésiben és töhbek között megállapította a következőket (olvassa): »Az utóbbi négy évben egész Magyarországon, de különösen Budapesten, aggasztóan rosszabbodott az orvosok helyzete. Az anyagi leromlás mindenütt elkeseredést szült. Ebben az orvosok sem kivételek. A mai onvosnyomor mellett elképzelhető, hogy a szélsőséges agitációk talajra találnak és úgy látszik, hogy ez ellen majd védelmet nyújt a 20. §, amely iszerint a belügyminiszter a kamara önkormányzatát felfüggesztheti és miniszteri biztost rendelhet ki, akinek jogkörét a miniszter állapítja meg. A kamara önkormányzata két esetben függeszthető fel.« Kifogásolja továbbá ezt a szakaszt, mondván, hogy ez a paragrafus tehát az egész önkormányzatot illuzóriussá teszi. T. Képviselőház! Tudom, hogy ez nem az egész orvosi egyetem, hanem csak néhány kivaló professzor, de viszont tudom azt is, hogy van szavuk és ha ők így látják a kérdést, akkor nem tudom, hogyan lehet dicsérő szavakkal illetni a túlsó oldalról a javaslatot. Az én szerény felfogásom szerint a "premissziák, a kiindulópontok helytelenek. Itt mindjárt elmondom azt, amit a bizottságban is elmondtam: kifogásolom, hogy az 1. §-ban a kamara céljai közé felvették az orvosok hazafias magatartása és erkölcsi tekintélye felett való őrködést. Ez az orvosi karnak szerintem igazságtalan megbélyegzése. Megállapítom, hogy az orvosi kar meg a rosszul értelmezett hazafias magatartás ellen sem vétett — legalábbis nem nagyobb arányban, mint akármelyik más társadalmi réteg. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az orvosok gyógyítottak a háború előtt, gyógyítottak a háborúban, kimentek a harcterekre, vállalták a harc koakázatát és ott is gyógyítottak a forradalmak idején, gyógyítottak az ellenforra-