Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-63

208 Az országgyűlés képviselőházának 63. ülése, 1935 november 22-én, pénteken. gyítás alapját: az érvágást, a hashajtást, szó­val azoknak a gyógymódoknak egyrészét, ame­lyeket ma is alkalmaznak. Claudius Galenus, az ó-kor másik híres orvosa Krisztus születése előtt száz esztendő­vel főzés, forralás útján állít elő a növények szárából, gyökeréből orvosságot és a tüdővész ellen a klimatikus gyógyhelyek felkeresését javasolta. A tüdőtuberkulótikus bordát pedig operatíve távolítja el a szervezetből. Azért említem ennek a két orvosnak mű­ködését, hogy lássuk kétezer esztendős távlat­ból, mit tudtak akkor az orvosok, hogy mind­ezt összehasonlítsuk a mai tudománnyal. Ak­kor, azt hiszem, meg lehet állapítani, hogy még ma sem jutottunk el odáig, ahol az orvostudo­mánynak lennie kellene. Ma is sok bennünk a hippokratészi és galenuszi vonás, még a ter­mészetnek nagyon sok titkát kell felfedeznünk, hogy meg tudjuk érteni és meg tudjuk magya­rázni egy betegség 1 igazi okát és lényegét, (Eckhardt Tibor: Itt van a rövidhullám!) hogy miért keletkezik a gyomorfekély egyik ember­ben és miért nem a másikban és hogy a föld alatt folyó vizeknek sugárzó energiája vájjon van-e okozati összefüggésben a rák terjedésé­vel? Még azt sem tudjuk megnyugtatóan ta­gadni, vájjon a meghűlés, mint betegség-elő­idéző ok, nem közelebb áll-e a közvetlen okhoz és hogy a baktérium jelenléte egyes betegsé­geknél kétségtelenül oka-e és nem csupán kísé­rője a betegségeknek. Nem tudjuk, de hogy sohase tudjunk a dol­gok mélyére jutni, abban az emberi kutató elme megnyugodni nem tud. Hogy az élet fogalmá­nak csak azt a meghatározását tudjuk adni, amelyet néhai Klug Nándor élettani professzor adott, hogy az élet az egyiknek szakadatlan él­vezetek láncolata, a máisknak nehéz, gondter­hes munka. Hogy tudományosan ennyit tud­junk csak az életről, abba az emberig elme meg­nyugodni sohasem fog. Es ha az élet miben­létéről csak ennyit tudunk, akkor a betegségek lényegéről sem tudunk sokkal többet. Kérdem, hol van az az orvos, aki meg tudja mondani nekem, mi idézi elo Y-nál a rákot, és mi idézi elő X-nél a tuberkulózist és miért nem megfor­dítva történt a megbetegedés. Tény, hogy a Koch-bacillus például a tüdőbetegeknél renge­teg mértékben el van szaporodva a beteg szer­vezetében, de mikor a beteg azzal jön, hogy a bálban egy pohár hideg vizet ivott és akkortól kezdve kapott tüdővészt, három hónap múlva pedig meghalt, ezt látva, annak a gyakorló­orvosnak gondolkodnia kell azon, hogy mi is volt a halál igazi oka és mi a betegség lényege. Mind csupa olyan kérdés ez, amely a gyarkorló­orvos elé mered, s csupa ki nem elégítő a fele­let. (Propper Sándor: Es amit a kamara nem fog megoldani.) Mind-mind csupa titka a ter­mészetnek, amelynek megismerésétől hogy messze vagyunk-e, vagy közel, azt nem tudjuk. Paracelsust említem, aki 1500-ban Krisztus után a legnagyobb orvosa volt a középkornak, s amikor azt állította, hogy a kémia nemcsak aranycsinálásra való, hanem gyógyszerek ké­szítésére is, újszerű nézeteivel ellentétbe került a hivatalos szakkörök felfogásával, kénytelen a báseli egyetemi tanszéket elhagyni és kiván­dorolni^ Salzburgba, ahol továbbfolytatta mun­kásságát. Avagy említsem William Harvey an­gol orvost, aki 1616-ban felfedezte a vérkerin­gést, hogy az erekben nem levegő, hanem vér kering. Ennek a korszakalkotó felfedezésnek a kinyomatására nem kap angol nyomdászt, mert az angol hivatalos orvosi körök felfogásával senki nem mert szembeszállni. Kivándorol a majnamenti Frankfurtba, ott adta ki könyvét 1628-ban s ekkor diadallal fogadták vissza az angol hivatalos körök. (Eckhardt Tibor: A ka­mara kizárta volna.) Amikor 1754-ben Auen­brugger von Auenbrugg gráci orvos felfedezte a kopogtatást, kortársai bolond kopogtatónak csúfoltak évtizedeken keresztül és csak Cor­visart, Napoleon háziorvosa, 50 esztendő után ismertette meg általánosságban ezt az eljárást az orvosi világgal. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. {Halljuk! Halljuk!) Tóth Pál: Tisztelettel kérek 15 percnyi meg­hosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosz­szabbítást megadja. Tóth Pál: T. Ház! Kéné Laennee felfedezi, hogy a kartonpapírból készült tölcsérrel meg lehet hallgatni a szívhangokat és a lélegzési zörejeket. Kartársai elűzik a párizsi kórházból ezt a fiatal segédorvost, mert szégyent hozott az orvosi tudományra. Elmegy a harctérre, ahonnét Napoleon küldi vissza azzal, hogy neki nem a harctéren, hanem az egyetemen van a helye. Ö fedezte fel a hallgatócsövet. Évtizedes küzdelembe került találmányának elfogadta­tása. Vagy említsem Edward Jenner angol falusi orvost, aki a himlőoltást fedezte fel s aki falusi orvos létére^rájött arra, hogy hogyan le­het a fekete himlőtől megmenekülni s amikor oltását a gyakorlatba^ próbálta alkalmazni, becitálták London legfelsőbb orvosi tanácsa elé, és megfenyegették azzal, hogyha furcsa kísérletét abba nem hagyja, megfosztják diplo­májától. Amikor hazakerült, a betegek, akiket beoltott, mind meggyógyultak, t s egyszerre megvolt a hírneve. Mondjak még példát t. Ház? Amikor a gőzgép feltalálása után az első vasút építéséről volt szó, a Bajor Királyi Or­vosi Kollégiumtól véleményt kértek. Ez azt a szakvéleményt adta, hogyha a vasút megvaló­sul, nem ajánlja az igénybevételét, mert akik utazni fognak rajta, azok agyrázkódást fognak kapni, aki pedig nézi, az el fog szédülni, úgy­hogy ha e vélemény ellenére mégis megépítik a vasutat, ajánlja, hogy magas deszkakerítés­sel vegyék körül. (Derültség.) Last not least, hogy hazai példát is említ­sek, idézem a nagy Semmelweis sorsát. Nincs még száz éve sem, Semmelweis a bécsi kórház szülészeti osztályának vezetője volt abban az időben, amikor az egész világon, mint babonás hit volt elterjedve, hogy meghal az a nő, akit szüléskor orvos keze érint. Sajnos, nem alap­talanul volt ez a hit elterjedve. Semmelweis tudta ezt legjobban, aki képes volt egyidőre feloszlatni az osztályát azzal, hogy menjenek az ott levő nők haza, mert ott nem lesznek be­tegek. Amikor rájött arra, hogy a boncoláskor mérgezést szenvedett professzor miért^ halt meg egy nap alatt, elrendelte, hogy klórvízben kell megmosni az orvosok kezét és kijött kor­szakalkotó feltalálásával. Mi lett az eredmény 1 ? Gúny és üldöztetés, mert még száz évvel ezelőtt is az orvosi hivatalos körök nem voltak haj­landók elhinni, hogy az orvosoknak meg kell mosniok kezüket, mielőtt egy sebhez vagy egy szülőnőhöz nyúlnak. Ezeket a példákat azért mondom el, hogy rámutassak arra, hogy az orvostudományt so­hasem a hivatalos orvosi körök vitték előre, (Eckhardt Tibor: Vagy nem kizárólag!) sőt Madách iszavai szerint: »új gondolat csak azokban dereng fel, akik legalább egy ember-

Next

/
Thumbnails
Contents