Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-56

12 Az országgyűlés képviselőházának 56 kor ebből 1 pengő 18 fillér az adó, míg a nyersanyag — akár törköly, akár pedig alma, körte, vagy bármi más legyen — métermázsánként 1 pengő 50 vagy 1 pengő 20 fillérrel értékesül a felfőzésnél. Akkor, amikor arról van szó, hogy ilyen értékeket megmentsünk, mint amilyen a szőlőtörköly és a harmadrendű gyümölcs, amely különben elkallódik, akkor szükséges volna az, hogy ezt olyan állami intézkedésekkel is megkönnyítsük, mint amilyen volna a szeszfőzési adó leszállítása. A javaslat indokolásában van egy tétel, amelyből kitűnően körülbelül 50.000 hektoliter az a szeszmennyiség, amely élvezeti szesz címén fogyasztódik. Itt akarok ismét visszatérni előttem szólott Görgey István t. képviselőtársam beszédére. Ö is említette, hogy milyen jó volna, ha eljönne az az idő, amikor kimondanánk, hogy az élvezeti szeszt kizárólag borpárlatból, vagy pedig gyümölcsfőzetből lehetne készíteni. Minthogy az 50.000 hektoliter élvezeti szesz a jelenlegi, körülmények között is elfogy és minthogy az ipari szeszgyáraknak 80.000 hektoliteres kontingensük van, semmi akadályát sem látnám annak és semmi nehézsége nem volna annak, hogy a törvényhozás tényleg kimondaná azt az óhajt, amelyet Görgey István a kormánypárt oldaláról hangoztat, nevezetesen, hogy élvezeti szeszt kizárólag csak borpárlatból vagy pedig gyümölcsfőzetből lehessen készíteni. Én nem mondom azt, hogy ezzel az egész mennyiség, amely így borpárlatból vagy gyümölcsfőzetből főzhető, ez a körülbelül 100.000 hektoliter szesz, elhelyezésre találna, de mindenesetre lényegesen megkönnyítené ez a szőlőnek, a szőlőtörkölynek, a gyöngébb boroknak és a gyümölcsnek az elhelyezését. Magukon az ipari szeszgyárakon, azon a 8—10 ipari szeszgyáron sem esnék ezzel olyan nagy sérelem, amely miatt panaszkodhatnának, mert egyrészt még mindig meg lehetne nekik hagyni a maguk 80.000 hektoliteres kontingense helyett annak felét, egy 40.000 hektoliteres kontingenst, másrészt pedig nekik úgyis vannak még egyéb feldolgozási ágaik, mint az élesztő, a cukor és a többiek, ahol megfelelő rekompenzációt nyernének. Különben is az egész ipari szeszfőzés csak egy koncesszió azoknak a mezőgazdasági szeszgyáraknak érdekével szemben, ahol tényleg munkaalkalmat és nyersanyagértékesítést jelent a szeszfőzés. Éppen ezért nem szavazhatjuk meg ezt a törvényjavaslatot azért sem, mert a bor értékesítése nincs megkönnyítve azzal, hogy az élvezeti szesz kizárólag borpárlatból vagy .gyümölcsfőzetből lenne főzhető. Csak elvi szempontokból akartam hozzászólni ehhez a javaslathoz és azt akartam kimutatni, hogy bár ez a javaslat alapjában véve nagyon helyes és nagyon jó javaslat, — ami érthető is, mert egy másik jó törvényből van majdnem egészen átvéve — önmagában mégsem állhatja meg a helyét és nem fogadható el, mert hiá- " nyoznak azok a kísérő s vele szorosan összefüggő és összekötött javaslatok, amelyek lehetővé tennék azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak jóakaratú elgondolásai és jóravaló rendelkezései valóban érvényesülhessenek. Éppen ezért nincs módomban elfogadni ezt a törvényjavaslatot. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly: T. Ház! Gsoór igen t. képviselőtársam meg fogja engedni, ha érde. ülése 19S5 november 12-én, kedden. kes észrevételeire beszédem során fogok reflektálni s így kezdetben mindjárt magával a törvényjavaslattal foglalkozom és megállapítom, hogy a bortermelésnek nagy gazdasági és szociális jelentőségét hazánkban két körülmény domborítja ki legerősebben. Az egyik az, hogy egész Európában, kisország létünkre, Francia-, Olasz- és Spanyolország után a negyedik helyen vagyunk a bortermelés tekintetében; a második körülmény pedig, amely ugyancsak általános jellegét mutatja a bortermelésnek hazánkban, az, hogy '. amíg Trianon például erdeinknek úgyszólván e

/e-od részét vette el az országtól, a szőlőterület az, amelyből aránylag a legtöbbet hagyta meg, úgyhogy Csonka-Magyarország viszonylagosan sokkal erőteljesebben szőlőtermelő, bortermelő ország, mint volt Nagy-Magyarország, a maga 580.000 katasztrális holdjával, szemben a mai 370.000 katasztrális holddal. Nem kell bővebben említenem, hiszen Görgey István t. képviselőtársam az ő szakszerű, szép beszédében leszögezte^ hogy a szőlőtermelésnek szociális fontosságát külön kiemeli az a körülmény, hogy az egész szőlőterületnek mintegy 88%^ a kisgazdaságokból áll, amelyek egy katasztrális holdnál kisebbek, tehát a családi, a kisgazda ságszerű művelésnek kedvez az egész termelés és különösen az a körülmény, hogy közel egymillió munkáskezet foglalkoztat Magyarországon a szőlőművelés. Meg lehet tehát állapítani, hogy a gabonaművelés és az állattenyésztés mellett a szőlőművelés jellemzi leginkább a magyar agrikultúrát. Csak példának hozom fel, hogy különösen a homoki területeken, az Alföldön egyes városokban ig.en nagy tömegek vannak, amelyek kizárólag szőlőművelésből élnek, példának okáért Csongrádon háromezernél több szőlősgazda van, akinek egyedüli kenyere a szőlőművelés. Ezt a szociális és gazdasági szempontból rendkívül fontos termelési ágat védte Nagy-Magyarország parlamentje közvetlenül a millennium küszöbén, amikor az első és alapvető bortörvényt^ az 1893. évi XXIII. tcikket megalkotta és ezzel a bortörvénnyel egyúttal egész Európának legszigorúbb bortörvényét alkotta meg. Hangsúlyozom ezt a szigort azért, mert amikor a többi ország, így Franciaország, Spanyolország, Ausztria, Németország és Olaszország a bortörvényét is ugyanazokban az időkben alkotta meg*, a mi törvényünknek szigorú intézkedéseit ezek az országok nem mindenben vették át. Igaz, hogy a külföldön, amikor az ember hangsúlyozza a magyar bor-kódexnek, a bor-törvényhozásnak ezt a nagy előnyét, nem mindenütt ismerik el ezt előnynek, mert ma már sokan a nyugati fogyasztási piacon úgy gondolkodnak, hogy nem az a lényeges, hogy hogyan készül a bor, hanem az, hogy egészséges anyagok legyenek benne s nemcsak íz, hanem minden egyéb tekintetben is megfeleljen a kívánalomnak. Ezzel szemben a magyar törvényhozás és a magyar kormány nagyon helyesen teszi, hogy fenntartja azt a szigorúságot, amely első alaptörvényünket jellemezte. T. Ház! Hazánkban is, mint a többi európai bortermelő országban, a filokszera és a peronoszpóra pusztításai következtében került sor a borforgalom és a bortermelés szabályozására. Arra nézve, hogy milyen hatalmas pusztítást vitt véghez ez a fillokszéra és peronoszpóra hazánkban, csak egy adatot közlök: 600.000 katasztrális hold területből 400.000 katasztrális holdat pusztított el a filokszera, úgyhogy csak 200.000 katasztrális hold szőlőterület maradt