Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. ülése, 1935 november 22-én, pénteken. 199 mára fegyelmi bírósága alá tartozzék a javaslatban szabályozott vonatkozások tekintetében.« A túlzsúfoltság,^ az álláshalmozások ellen pedig van szerencsém a következő javaslatot előterjeszteni (olvassa): »Mondja ki a Ház: A Ház utasítja a belügyminisztert, hogy az orvosi fegyelmi szabályzatban gondoskodjék a javaslat 35. §-ával kapcsolatban oly törvénymagyarázatról, hogy összeférhetlen legyen két vagy több olyan javadalmazással járó orvosi állás betöltése, amely közhatalmi vagy intézeti kinevezéstől, megbízástól, vagy választástól függ. Aki ilyen állást elnyer, köteles egyik állásáról 30 napon belül lemondani.« Amikor olyan sok orvos van — és egyik jelesebb, mint a másik, mert a magyar orvosképzést megilleti az a dicséret, hogy a legkiválóbb embereket képezi és adja a társadalomnak, hiszen igen magas nívón van a tanítás és a vizsgáztatás sem megy protekciós rendszerrel, hanem annak, aki vizsgázik, tudnia kell, — akkor nem engedhető meg az, hogy míg az orvosok egyrésze éhenhal, addig más orvosok két-három intézeti vagy hatósági orvosi állást betöltsenek. (vitéz Bénáid Ágoston: A javaslat is szól erről!) Nem szól, de ha az igen t. képviselőtársam ezt így véli, akkor annál könnyebb lesz a belügyminiszter úrnak teljesíteni azt az én tiszteletteljes kérésemet, hogy ilyen irányú törvénymagyarázatról gondoskodjék, mert ha csakugyan jóakarattal és csakugyan az orvostársadalom érdekében hajtják végre a javaslat 35. §-át, akkor helyes törvénymagyarázattal el lehet jutni oda, hogy az álláshalmozások megszüntettessenek. Akkor tehát semmi hibát nem követtem el azzal, hogy ezt a határozati javaslatot benyújtottam, csak szolgálatot akartam vele tenni az ügynek. T. Képviselőház! Sorba megyek a szerkezet szerint. A rendtartás veszélyeket rejt magában az orvosokra nézve a 41. §-ában is. Ez tartalmazza a fegyelmi vétségek tényálladékának meghatározását. Többek között a b) pontban elégnek tartja a fegyelmi vétség elkövetésére azt, ha valaki életmódjával vagy eljárásával az orvosi hivatást, avagy az orvosi kar tekintélyét sérti. Ez a tényálladékra vonatkozó olyan rendelkezés, amelynek alapján megint csak az emberi felfogástól, gusztustól és önkénytől függhet, hogy az az orvos bajba kerül-e vagy nem kerül bajba, hogy elítélik-e vagy felmentik, pedig az elítélés súlyos következményekkel járhat, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ki ítéli el?) A fegyelmi bíróság. A fegyelmi bíróság összetétele azonban nagyon is véletlen lehet. Nem tudom, hogy az orvosi fegyelmi bíráskodás mikor jut el oda, ahová az ügyvédi kamarai fegyelmi bíráskodás igen hosszú úton jutott el: olyan megnyugtató Judikatur áh oz, hogy ma már súlyos veszélyek és véletlen ségek nem fenyegetik az ügyvédet. De a belügyminiszter úr sajátmagától vehet példát a tekintetben, hogy az egyéni értelmezés, a nélkül, hogy a törvényben a tényálladéki ismérvek meg volnának írva, milyen veszélyeket rejt magában. A mélyen t. belügyminiszter úr minden tekintetben gentleman, jóratörekvő, igazságos ember, a Vadnayesetben mégis megtévedt; talán a törvény hibájából, mert a törvényben nem eléggé szabatosan van meghatározva a tényálladék. Mindenesetre láttuk, hogy megtévedt, mert vád nélkül ítélkezett valaki felett, olyan cselekményeket rótt terhére, amelyekről az illető nem is tudott Lehet, hogy mindez a törvény lazasága miatt történt, de azért kell visszatérnünk a »nequid crimen sine lege« elvhez. Törvényben kell tehát meghatározni a eriment, hogy kötve legyen az emberi gusztus, az emberi önkény, hogy valakiben kárt ne tegyen. Az orvosszövetség javaslatát ezért nagyon helyesnek tartom. Ezt méltóztassék elfogadni. Ez a javallat mégis a fegyelmi vétség közelebbi ismérveit jelöli meg, amikor azt kívánja, hogy az életmód csak akkor legyen fegyelmi vétség, ha az illető az orvosi hivatást vagy az oryosi kar tekintélyét megbotránkoztató módon sérti. Ebben van valami biztosíték, de hozzá kellem* még tenni ehhez azt, ami az ügyvédi fegyelmi vétségek esetében például még további feltételt, még további megkötést jelent, hogy: az életmód csak akkor kifogásolható, ha alkalmas arra, hogy az ügyvédet a tiszteletre és bizalomra méltatlanná tegye. Az ügyvédi rendtartásban még ez a további kautéla is ott van, amely biztosítja az ügyvédet az ellen, hogy valaki, aki kényesebb ízlésű, akinek nem tetszik valamely ügyvéd, fegyelmi feljelentést tehessen ellene. Végre is nem lehet minden embertől azt követelni, hogy heros legyen, nem lehet minden embert a heros mértékével mérni, hanem csak a mindennapi embert lehet alapul venni és ehhez képest kell elbírálni, hogy az illető milyen életmódot folytat. Azért kellenek ezek a közelebbi ismérvek, hogy a fegyelmi bíró el tudjon igazodni, hogy egy túlzott, beteges, kényes érzékenység vags ízlés szempontjából ne minősítse az illető cselekményét, életmódját olyannak, amely miatt az orvost fel lehet függeszteni gyakorlatától és sok mindenféle kellemetlenséget lehet szerezni neki. Sokszor kerülhet abba a helyzetbe az orvos, hogy az orvosi kar tekintélyét esetleg sérti. A legjobb orvossal is megtörténhet, hogy valamely mulatozásban vesz részt vagy más olyan helyzetbe kerül, amely megbotránkoztat, de azért már másnap rendes ember az az orvos, azért még nem válik érdemetlenné a bizalomra, a tiszteletre, nem lehet tehát lenvaktilózni a 41. § szempontjából. Alföldy Béla igen t. képviselőtársam mar felemlítette, hogy az egész orvosi kart sújtja az, hogy fegyelmi eljárást lehet indítani bármely orvos ellen. Megint csak ott vagyunK, ahol a 22. §-nál voltunk. Ott már említettem, hogy száz és százféle üres okból lehet kellemetlenkedni az orvosnak, száz és százféle okból lehet ellene feljelentéseket tenni. Hát mindez elég volna arra, hogy például alkotmányos jogait ne gyakorolhassa, hogy választható ne legyen, hogy fegyelmit indítsanak ellene? Ez túllövés volna a célon és mindezt meg lehetne köszönni annak az alapelvnek nevében, hogy ez a javaslat az orvosokon segíteni akar. A legnevesebb, a legjelesebb, erkölcsileg legmagasabban álló orvostanárok is akár mindennap juthatnak abba a helyzetbe, hogy fegyelmi eljárás indul ellenük valami miatt. Hogy már ehhez a tényhez, hogy fegyelmi eljárás indult valaki ellen, olyan megdöbbentő következményt fűzzünk, hogy ennélfogva már most nem lehet az önkormányzatban sem választmányi tag, sem esetleg titkár vagy elnök, pedig különben lehetne, mert méltó rá: bocsánatot kérek, ezt megengedni nem lehet. T. Képviselőház! Mindenképpen időelőttinek tartom ezt a javaslatot, mert ahogyan az orvosi kar magas etikáját ismerjük, ahogyan eddig 60 esztendeig el volt rendtartás nélkül,