Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-63

194 Az országgyűlés képviselőházának 63. amelyekre nem adta az az adózó társadalom, amely befizette. A leghelyesebb megoldás talán az volna, hogy a társadalombiztosítást egyáltalában államosítanák, ha már nem akarják visszaállítani a Kossuth—Szterényi-féle 1907. évi törvényt, illetőleg az akkori állapotot, amely szintén jó volna, helyébe az 1927-es Vass—Dréhr-féle megoldásnak. Most, ahogy áll ez az egész ügy, úgy látjuk, hogy a befizetett járulékok nagy része — 20 millió körül, vagy azon is felül — megy pusztán adminisztrációra. A betegellátás fokozatosan romlik. Pedig ha az orvosokon segítünk, magunkon is segítünk, tehát az lenne jó, hogy olyan megoldást találjunk, hogy az évi járulékok nagy része ne menjen el haszontalan adminisztrációs célokra, hanem több jusson az orvosoknak, a gyógyítás ügyének. Ezért volna jó, ha egyszerűen állami feladattá t nyilvánítanák az országos társadalombiztosítást, de automatikus rendszerrel, úgyhogy minden jogosult és kötelezett a közadójával fizethetné be a járulékokat és ennek ellenében megfelelő, jogos esetekben igénye volna arra, hogy az állam társadalmi szolgálatait igénybe vegye, még pedig szabad orvosválasztás mellett, — mint ahogy ma van szabad patikaválasztás — de természetesen ott lennének a hatósági orvosok ellenőrzőknek, sőt lehetnének szigorú büntető szankciók a visszaélések ellen Ennek az lenne a következménye, hogy a beteg ahhoz az orvoshoz fordulna, akihez akar, aki iránt bizalommar van. Az orvos a hó végén a díjjegyzékeket és betegkezelési lapjait benyújtaná a közpénztárnak, mint ahogy a recepteket ma benyújtják a gyógyszerészek és akkor az adminisztráció tökéletesen fölöslegessé válnék, minden vérré válnék, egyrészt^ az orvosokat jobban lehetne dotálni, másrészt a beteg megfelelő elhelyezést kapna akár kórházban, akár máshol és megfelelő gyógyszerben és megfelelő bánásmódban részesülne. Az Oti., Mabi., Otba. és a többi terhekkel megrótt társadalom pedig, ha csak felét is fizetné a mai járulékoknak, akkor is többet kapna, mint amennyit kap a ma fizetett járulékokért. Éppen azért, hogy a kormány figyelmét ebben az irányban felhívjam és gondolkozásra indítsam azokat, akiktől ennek a kérdésnek a megoldása függ, benyújtom első határozati javaslatomat, amelyben indítványozom, hogy a Ház hozza meg a következő határozatot (olvassa): »A Ház utasítja a belügyminisztert olyan törvényhozási rendezés kezdeményezésére, amely az egész társadalombiztosítást automatikus rendszerű állami feladattá teszi olyképpen, hogy a kötelezettek, illetve jogosítot; tak közadójukkal együtt fizetik a biztosítási járulékokat és annak ellenében nyerik jogosult esetekben gyógyíttatásukat és egyéb szociális ellátásukat, szabad kórház-, illetve orvosválasztás és meghatározott tarifák mellett, de hatósági orvosi ellenőrzés és szigorúan szabályozandó büntető szankciók terhe alatt. A választott orvosok kezelési lapjaikat és díjjegyzékeiket azután, mint ma a gyógyszerészek receptjeiket, benyújtanák leszámolás és kifizetés végett az illetékes pénztárhoz.« Visszaélés nem képzelhető el, mert hiszen ma is, ha arról van szó, hogy a beteget nem találja annak az Oti.-orvos, akkor a bírósághoz fordulhat az illető, vagy pedig magának az intézetnek is módjában áll a megállapított betegséggel szemben a bírósághoz fordulni, hogy az illető beteget a táppénz, vagy a gyógyítás ülése, 1935 november 22-én, pénteken. nem illeti meg. Ezentúl is bírói kézben lehet ezt hagyni; nincs semmiféle veszedelem. Az orvosok elhelyezésének egy másik akadálya az, hogy nincs meg a helyes diszlokáció népsűrűség szerint, vagy pedig a hivatásuk magaslatán mozgó orvosok nem tudnak elhelyezkedni, mert a protekció nyomja Magyarországon ezt az egész területet és százféle lehetősége van az álláshalmozásnak. Abban az irányban is kellene valamit tenni, hogy ennek a javaslatnak a terheit majd megbírja az orvostársadalom. Gondoskodni kellene arról is, hogy valahogy megszűnjék az az abúzus, amely ma van, hogy ha egy pályázat alá eső állás megüresedik, akkor azt rendszerint hosszú ideig helyettesítik — esetleg talán kevesebb fizetéssel —, végül azután az igazi erők, a tudásban, képességben és minden tekintetben helytállók nem tudnak elhelyezkedni azért, mert a verseny rájuk nézve nagyon egyenlőtlen, hiszen leginkább a már behelyetr tesített orvosokat nevezik ki azután a pályázati helyekre, miután egy csomó orvossal hiába költettek a pályázati költségekre is. Ezért bátor vagyok előterjeszteni 2. számú határozati javaslatomat, kérve annak kimondását, hogy (olvassa): »A Ház utasítja a belügyminisztert, hogy a már fennálló jogszabályok keretében, de ha kell, jogalkotási úton is gondoskodjék arról, hogy a megüresedő és pályázat útján betöltendő állások helyettesítés helyett pályázat útján a lehető legrövidebb időn belül betöltessenek és egyéb feltételek egyenlősége mellett az állásra elsőbbsége legyen annak, aki anyagilag arra jobban rászorul, illetve jeligés pályamunkája nagyobb képességet, illetve tudást bizonyít.« Külföldön nagyon sok helyen szokás az, hogy az orvost, mielőtt a pályázott helyet vele betöltenek, megvizsgáztatják, pályamunkát kell zárt helyen készítenie, felelnie kell kérdésekre, — amint ez Franciaországban és Amerikában is több helyen szokás — azután a pályázók beadják pályamunkáikat és aszerint, hogy melyik pályamunka árul el nagyobb tudást és nagyobb képességet, az illető pályamunka készítője nyeri el a pályázott állást. Ez a közegészségügynek és az egyes emberi élet érdekelnek is nagyon megfelelő rendszer, mert hiszen így biztosíttatik, hogy mindig a legjobb orvosok állanak rendelekzésre, mindig a megfelelő ember jut a megfelelő helyre. Azonkívül a mai nagy versenyben igazságos is, hogy ha már kevés a kereseti alkalom, akkor ezek a kereseti alkalmak azoknak jussanak, akik nagyobb hasznára tudnak lenni az emberi egészség szolgálatának. Ezekkel a határozati javaslatokkal néhány általános kérdéssel végeztem, hogy most J már egészen magára a javaslatra térjek rá. T. Képviselőház! Alföldy Béla t. képviselőtársam panaszkodott itt arról, hogy az orvosi kar milyen mostoha elbánásban részesül annak folytán, hogy míg az ügyvédi kar már 1874-ben megkapta azt a rendezést, amelyről most az orvosokkal kapcsolatban az előttünk fekvő javaslatban szó van, az orvosi társadalom, az orvosi kar csak ma jutott el idáig. En azt hiszem, igen t. képviselőtársam utólag meg fogja bánni, hogy örül annak, hogy ez , a javaslat idekerült és ebből majd törvény lesz. Mert ha ezt a javaslatot nézem és megszívlelem azt, hogy a túlsó oldalról, jlletve a kormány oldaláról mindig azt szokták mellünknek szegezni, hogy tessék jobb javaslattal jönni, akkor ezzel szemben nekem a legjobb,