Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. ü legüdvösebb javaslatom — úgy érzem — csak az lehet, hogy: méltóztassék ezt a javaslatot visszavonni és meghagyni a régi állapotot. (Farkas István: Csináljanak az orvosok maguknak! Az sokkal praktikusabb!) Mert ha kritikát kell gyakorolnom az előttünk fekvő javaslat fölött, a legrövidebben talán abban foglalhatom össze kritikámat, hogy nagy részvétet érzek az orvosi kar, az orvosi társadalom iránt azért, hogy ilyen rendtartást, ilyen megrendszabályozást kap. Mi ügyvédek ma már nem tekintjük túlságosan nagy előnynek, nagy ajándéknak és nagy vívmánynak, hogy nekünk ügyvédi kamaránk van. Mióta az újabb törvényekkel elrontották, azt mondjuk, bárcsak ne lenne kamaránk. Az ügyvédtársadalom már érzi, hogy milyen súlyos teher rá nézve a kamara, látja, hogy a mai helyzet azzal jár, hogy súlyos évi terheket kell csak magáért a kamaráért űzetnie az ügyvédtársadalomnak, amely kamarából pedig más haszna ma már nincs, mint hogy az önmaga felett való fegyelmi bíráskodás féligmeddig a kezében maradt. Minden egyéb csak teher, csak megsujtás, sőt minden egyéb az ügyvédi rendtartásban, . ahogyan újabban elrontották, ma már csak exisztenciára törő veszedelem. Mert nálunk már úgy van, ahogyan itt az orvostársadalommal szemben tervezik, hogy ha valaki a tagdíjakat, vagy a nyugdíj intézeti járulékokat bizonyos időn túl nem fizeti, akkor elveszti önkormányzati alkotmányos jogait. Amint méltóztatnak tudni, körülbelül 2000 ügyvéd vesztettével ezeket a jogokat, mert a mai mostoha gazdasági viszonyok mellett nem tudott kötelezettségének eleget tenni. És ha azután tovább a második évben sem tudja fizetni tagdíját, (Farkas István: Ez a rendszer: állástalanná tenni az egész országot!) akkor törölhető az ügyvédi lajstromból. Ha elnézem a mi sorsunkat, ügyvédekét, mégis valahogyan meg kell állapítanom, hogy valamivel kedvezőbb helyzetben vagyunk, mint az orvosi kar. Az orvosi kar gazdasági küzdelme nehéz. Ha az ügyvédeknél az új rendezés odavezetett, hogy kétezren veszettték el önkormányzati alkotmányos jogaikat, akkor as orvosoknál még inkább ide fog vezetni, mert az orvosok még súlyosabb gazdasági helyzetükben még kevésbbé tudnak eleget tenni ezeknek a díjfizetési kötelezettségeknek. Különösen az orvosoknál még az az előny sincs meg, amely megvan az ügyvédeknél, hogy az ügyvéd, ha fizeti a nyugdíj intézeti járulékot, legalább öregségében kap havonta 30 pengő nyugdíjat. Az orvosoknak még ez a koldusajándék, ez a koldusfillér sem jut ennek a javaslatnak jóvoltából. Itt csak egy napon hangzatos rendezés, egy alkotmányosdi játék jut nekik, amelyet sírva fognak megkeserülni. Még rosszabb ez a rendezés, mint a mi rendezésünk, vagy a mérnöki karé, mert valahogyan még előkelőbb, még sallangósabb. Mi ügyvédek a régi jó, józan világban legalább megszabadultunk attól, hogy országos kamaránk, országos választmányunk legyen. Kossz idők jártak etekintetben már 1923-ban is, amikor a kormányokban szintén megvolt a megrendszabályozás szándéka, a megrendszabályozásokra hajló kedv, — mégis, még a mérnökök is megszabadultak az országos kamarától és az eggyel több országos fehértől, még nekik is elég volt a kerületi kamara. Az orvos urak most majd kapnak a kerületi kamarák fölé egy országos kamarát is, lése, 1935 november 22-én, pénteken. 195 ennek a költségeit is fizethetik, még pedig anélkül, hogy erre az országos kamarára szükség volna. Mert nem osztozom a t. előadó úr felfogásában, hogy ez azért szükséges, hogy a sok kerületi kamarát egy csúcsban összehozzák, összehangolják, mert az egyes kamaráknak lehetnek közös érdekeik, mint a fegyelmi szabályzat megoldása és a díj szabályozás. Bocsánatot kérek, akkor nem tudom, hogy mi, ügyvédi kamarák eddig hogyan tudtunk elvegetálni, vagy a mérnöki kamarák hogyan tudtak meglenni, hiszen nem volt nekik csúcsszervezetük és valahogyan mégis csak van fegyelmi szabályzatuk és díjszabályzatuk, minden megvan csúcskamara nélkül és a csúcskamara még jobban csúcsozott, tetézett, púpozott költsége nélkül. Tessék elhinni, hogy ilyen sallangos, ilyen nagyon patetikus, ilyen nagyon előkelő megoldásra, szervezetre nincs szükség, hanem arra van szükség, hogy mostani szerény anyagi helyzetünkben, amely különösen az orvosokra nézve nagyon szerény, ha már meg akarunk valamit oldani, akkor azt miméi egyszerűbben és olcsóbban oldjuk meg és e tekintetben kipróbált példák után induljunk, mint amilyen kipróbált példa az ügyvédi kamarák szervezete, vagy a mérnöki kamarák szervezete, illetőleg az ilyen csúesintézménynek nemléte bizonyság amellett, hogy mines szükség erre az intézményre, különösen úgy nem, ahogyaií elképzelik ezt a osúeskamarát és ezt a osúesválasztmányt. (Kainiss Ferenc: Az orovosóknak kell!) Az igazságtalanság kodifikálása különösen ez az országos esúcsválasztmány» mert amig a kerületi kamaráknál valahogyan érvényesül a parlamentáris elv, a többségi elv, s amíg ^ valamennyire az országos közgyűlésnél is érvényesül — hiszen a taglétszám szerint alakul a kiküldöttek száma és ennélfogva a közgyűlés létszáma — addig az országos választmány egy egészen különös tákolmány, mesterséges gondoisodás arról, hogy a népes kamarákat majorizálják az egészen néptelen fcamiarák. Látom és meg vagyok ijedve, hogy körülbelül a Budapesten felállítandó egy vagy két kamara ellen irányul ez a szabályozás. A logikus az volna, hogy ha már van országos közgyűlésük az orvosoknak, akkor az küldje ki az országos választmányt is, mert akkor ez az országos választmány körülbelül meg fog felelni az országos közgyűlés összetételének. Ez volna a logika és ez volna az alkotmányosság, a többségi elv követése, a magától értetődő valami. Ehelyett azonan azt csinálja a javaslat, hogy ennek az országos választmánynak a tagjai először is a kerületi kamarák elnöke és titkárai, azonkívül pedig minden kerületi kamara kiküld egy-két tagot. Most méltóztassék elképzelni a helyzetet. Az egyik kamara 100 tagiból fog állani, a másik 2000 vagy 3000 tagból. Az a 100 vagy 150 tagból álló kerületi kamara ugyanannyi tagot küld ki az országos választmányba, mint a 2000 tagból álló kerületi kamara. (Tóth Pál: Nem!) Méltóztassék csak a javaslatot elolvasni, t. képviselőtársam. (Tóth Pál: Minden ezer tag után joga van még egyet kiküldeni!) Bocsánatot kérek, mindegyiknek van joga és így nem változik az arány. Arról beszélek, hogy a 2000 tagból álló kamara is csak annyi tagot küldhet, mint amennyit a 100 tagból álló kamara. (Tóth Pál: Nem!) Ez azt jelenti, 28*