Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1935 november 12-én, kedden. 11 rendű életszükségleti cikkekből fognak szeszt főzni. Mindnyájan tudjuk, hogy a szőlőtörköly szőlőcefre, azután a 9 fokon aluli borok elsősorban ipari célokra lesznek használhatók és így hozhatók forgalomba. Ha számításba veszszük azt a mennyiséget, amelyet ez kitesz, akkor látjuk, hogy körülbelül IV2 millió métermázsa szőlőtörköly és körülbelül 300.000 hektoliter 9 fokon aluli bor van az országban. Ezeket a borokat nem lehet megvetni és mindjárt azt mondani rájuk, hogy ki kell ezeket irtani, mert hiszen ezeknek a foktartalma az évjárattól függ, ha pedig ezeket fel akarjuk főzni, ez körülbelül 50.000 hektoliter szesz feldolgozását teszi lehetővé. Ha most hozzávesszük még ehhez a mennyiséghez a gyümölcsszeszt, amelyből ezidőszerint körülbelül 30.000 hektoliter nyer feldolgozást,, — és még több is nyerhetne feldolgozást — akkor látjuk, hogy 100.000 hektoliter mennyiségű szeszt lehetne és kellene feldolgozni bonból, szőlőtörkölyből és gyümölcsből. Ha ezt a mennyiséget a törvényjavaslat kényszerítő hatása következtében ipari úton kell feldolgozni, az iparon keresztül kell forgalomba hozni, a másik oldalról pedig a szeszkérdést nem rendezzük úgy, hogy a szeszgyárak a megszorult esetekben ne főzhessenek cukrot, búzát és rozsot szesszé, akkor az a helyzet fog előállni, hogy ezek az alacsonyfokú borok . teljesen értékesíthetetlenekké fognak válni és azok a szőlőgazdasági melléktermékek, amelyek szintén értéket képviselnek, épúgy értékesíthetetlenekké fognak válni. Éppen ezért teljesen helyesnek tartom Petro t. képviselőtársamnak azt az álláspontját, hogy ezt a bortörvényjavaslatot a szesztörvényjavaslat nélkül nem tárgyalhatjuk le és nem fogadhatjuk el. Hiába igérte meg a miniszterelnök úr, hogy készül a szesztörvényjavaslat, -y és ennek a törvényjavaslatnak az indokolásában is benn van ez — nagyon jól tudjuk, hogy ez már a harmadik bortörvényjavaslat, illetőleg két bortörvény után a harmadik javaslat, amelyhez mindig akartunk új szesztörvényt. Ha ez most nem történik meg, akkor attól félek, hogy ez is »ad graecas calendas« lesz eltolva, talán a kormányon kívül álló okok miatt. Tehát, ha a kormányzatnak valóban komoly és elhatározott szándéka az a reform, hogy a szesz- és a borkérdést együttesen és a termelés érdekében oldja meg, akkor ezt a két javaslatot tényleg együtt kellett volna idehoznia a t. Ház elé. De a szesz- és a borkérdésnek nemcsak ez a kapcsolata indokolja azt, hogy ezt a javaslatot nem fogadhatjuk el. Görgey t. képviselőtársam említést tett arról, hogy mi lenne, ha megérnénk azt a boldog időt, amikor a borfogyasztási adót eltörölnék. T. Képviselőház! A borfogyasztási adó olyan nagy kérdése a bortermelésnek, hogy annak rendezése nélkül egy bortörvényjayas^ latot nem tárgyalhatunk. Méltóztatnak látni ebben a javaslatban, hogy a kilenc fokon aluli borok nagyobbrészt forgalomképtelenek. Nincs ellenben gondoskodás arról, hogy ezek után ne fizessenek borfogyasztási adót. Ha pedig ezek forgalomképtelenek, akkor hogyan fizessenek utánuk borfogyasztási adót? Elismerem azt, hogy ezeket bizonyos mértékben forgalomképessé lehet majd tenni nagyon olcsó áron, mert a kereskedők és kocsmárosok feljavítás végett vagy valami más célból össze fogják ezeket vásárolni, de alig fognak értük adni valamit, ezzel szemben ezekért a gyenge és forgalomképtelen borokért is meg kell majd fizetni a magas borfogyasztási adót. De tg * mondok: a kapásbor, a csiger után is kell fizetni a borfogyasztási adót ugyanolyan mértekben, mint a moóri ezerjó vagy a badacsonyi kéknyelű után, amelyek torony magasságban állnak az előbbi felett. Addig tehát, amíg a borfogyasztási adó kérdése eszel egyidejűleg nincs rendezve, hiába csinálunk bármilyen bortörvényt, azzal a termelésen nem segítünk. Méltóztassanak elhinni, hogy a borfogyasztási adó kérdésében a vidéken súlyos panaszok vannak. Tudjuk jól, hogy át van engedve a községeknek a behajtás és kivetés joga. Már most a községek úgynevezett borellenőröket alkalmaznak olyan módon, amely mód talán csak Abesszíniában lehetséges, de még ott is jobban van szabályozva, mert ilyenkor ott a ras Kasszára és ras Széjumra ki van vetve egy összegben, hogy mennyi adót kell befizetni ök, a bor ellenőröknél pedig úgy van, hogy őket jutalékos alapon fizetik, vagyis amennyi büntetést be tudnak szedni, annak a büntetésnek arányában kapják a jutalékot a borellenőrök. Ezáltal olyan végtelen zaklatásnak vannak kitéve a bortermelők, hogy azt jóformán leírni sem lehet. Feltörik a pincéket, hamisítási vádakat emelnek, lehetetlen dolgokra hivatkoznak ezek, hamisítási vádakkal zavarják a termelőket. Olyan borok után, amelyek, mint mondottam ihatatlanok, csiger vagy kapásborok, a nyolefckos bor után ugyanolyan tételben vannak kivetve a büntetési tételek, mint a legjobb minőségű tokaji aszú, vagy móri, vagy akármilyen bor után. A törvényjavaslat tehát ebben a vonatkozásban is időszerűtlen, illetőleg egymagában nem áll meg, mert még a borfogyasztási adó kérdése sincs rendezve. Ugyancsak Görgey t

% képviselőtársam említette a hegyközségi törvényt. Elismerem, hogy a törvényjavaslat is a bortermelés érdekeit kívánja szolgálni. De ha a bortermelést akarjuk szolgálni, kezdjük alul az építést és ne fent az emeleten, vagyis kezdjük magánál a termelésnél. Először tehát a hegyközségi szabályozással jöjjünk, azt hozzuk ide s ezáltal tehermentesítsük azt a bortermelőt, teremtsük meg a jó borforgalom alapfeltételeit. Tudom, hogy az 1929. évi X. te. szól a hegyközségekről, de ez a törvény ma nincs végrehajtva. Itt csak nehéz terheket ró a szőlősgazdákra, díjakat kell fizetni, de semmi előnyt, semmi jót nem biztosít a szőlősgazdáknak. Nekünk tehát először olyan hegyközségi törvényjavaslatot kellene tárgyalnunk és elfogadnunk, amely lehetővé teszi a szőlősgazdáknak a termelés tényleges irányítását, amint azt Görgey képviselőtársam is kívánja és amely így megteremtse azt, hogy a későbbi fokozatban, a borforgalomban olyan szabályokat és intézkedéseket hozhassunk, amelyek összhangban vannak a termelési érdekekkel. Még egy kérdésre kívánnék rámutatni. Az előbb elősoroltam azokat a szempontokat, ame• lyek szükségessé teszik a törvényjavaslat mellett a szesztörvényjavaslat beterjesztését. A szesztörvéuyjavaslattal kapcsolatos volna a szeszadók kérdése. Ez külön áll magától a szesztörvényjavaslattól, de a szeszadó is olyan tétéi, ' amelyet nekünk ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban feltétlenül figyelembe kell vennünk. Mert amint a törvényjavaslat kívánja, igen sok bor kerül ipari feldolgozásra, de az ipari feldolgozás lehetetlenné van téve akkor, ha hektoliterfokonként^ 2 pengő főzési adót kell fizetnii a szesz felfőzésénél, úgyhogy amikor 2 pengő 4?gy liter felfőzött, úgynevezett pálinka ára, ak2* ési^ílBnyvtár I törölve