Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-62

182 Az országgyűlés képviselőházának 62. rendelkezések alá esnek. Arról, hogy ;a hon­védorvosok magángyakorlatánál ugyanazon szempontok érvényesüljenek, mint amelyek érvényesülnek a többi orvos gyakorlatánál, olymódon történik gondoskodás, hogy az or­vosi gyakorlatra vonatkozó szabályzatot, ame­lyet az országos közgyűlés fog megalkotni, a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg fogja jóváhagyni. Ezáltal a hon­védelmi^ miniszter a szabályzat rendelkezéseit a honvédorvosokra is kötelezővé teszi. A jogorvoslati eljárással kapcsolatban csupán azt kívánom megjegyezni, hogy nagy megnyugvást szolgáltathat az orvosok számá­ra a javaslatnak az a rendelkezése, amely a fegyelmi ügyek másodfokú elbírálását a köz­igazgatási bíróság orvosi tanácsára bízza. (Propper Sándor.- Egyelőre az ellenzék érde­me!) A ibírói eljárásnak bevezetése a kamara fegyelmi bíráskodásába az igazság érvényesü­lésének biztosítéka. Ezt az igazságot szolgálja, Ennek valórayálását biztosítja az orvosi ta­nács orvostagjainak szakszerű és lelkiismere­tes közreműködése is. Azt hiszem, ezekben kimerítettem azokat a ( leglényegesebb kérdéseket, amelyeket refe­rátumom! során érinteni szükségesnek tartot­tam. Most, hogy a javaslatot ígzíves megfon­tolás és megvitatás után elfogadásra aján­lani bátor vagyok, egyben annak a meggyőző­désemnek adok kifejezést, hogy a leendő tör­vény nagymérteikben fogja szolgálni hazánk közegészségügyét és az orvosi kar társadalmi és gazdasági megerősödését. (Helyeslés jobb­felől.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Cseh-Szomibatihy László ! Cseh-Szombathy László: T. Ház! En azt hi­szem, hogy az igen t. előadó úrnak történelmi adatokban bővelkedő és szakszerű előadását, nagy élvezettel hallgattam volna^ végig, ha az tényleg előadás lett volna. Ügy látom azonban, hogy az igen t. előadó úr szakított a Háznak azzal a régi jó felfogásával, hogy itt nem fel­olvasásoknak kell elhangzaniok, hanem előadá­soknak. (Rupert Rezső: Nemcsak szokás, a ház­szabályokban is benne van!) Ennek alapján sajnálattal kell konstatálnom azt, hogy nem volt módomban megfelelő módon figyelemmel kísérni azt az előadást, amelyet ő itt tartott. (Rupert Rezső: Amikor mi ilyen fiatalok vol­tunk, 7—8 órás beszédeket mondottunk! — Friedrieh István: Ki is dobtak innen!) Éppen azért nem áll módomban, hogy az egyes kér­désekkel abban a sorrendben foglalkozhass am, ahogyan azt az előadó úr elmondotta. (Rupert Rezső: A felolvasást nehéz megérteni!) Az egyes megállapításaira vonatkozó megjegyzé­seimet felszólalásom során fogom megadni, úgyszintén a szükséges észrevételeket. Egyet azonban mindenesetre le kell szögeznem, azt, hogy az orvosi kamarának felállítása régi vágya az orvosi társadalom nagyrészének, de az én érzésem az, hogy ezt az orvosi kamarát másnak képzeltük el, mint amilyen az e tör­vény életbeléptetése után lesz. Mélyen t. Ház! Végtelenül nélkülöztem a mélyen t. előadó urnák előadásában azt, hogy ő egyáltalában nem emlékezett meg az orvos­nak a társadalomban betöltött szerepéről, már pedig ha mi a különféle társadalmi osztályok­nak a nemzet életében betöltött szerepét vizs­gálat tárgyává tesszük, akkor kétségtelenül meg kell állapítanunk azt a tényt, hogy a legelső helyek egyike a társadalomban az orvosi ren­ülése, 1935 november 21-én, csütörtökön. det illeti meg. (Ügy van! balfelől.) Nines és nem is lehet ember, aki élete folyamán hasznát ne látná úgy az orvosoknak, mint az orvosok által végzett kutatások eredményeinek. (Ügy van! Ügy van!) Hogy csak egy példát mond­jak, azoknak az óriási járványoknak, amelyek­ről nekünk már biztos feljegyzéseink vannak és amelyek a középkortól kezdve egészen a múlt század elejéig, végigvonulva az egész vi­lágon, az embereknek millióit pusztítva el. amelyek sokszor egy esztendő alatt több ember­áldozatot szedtek, mint amennyi ember a négy­esztendős világháború alatt elesett, megszűné­süket az orvosi rend önfeláldozó munkájának köszönhetik. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mert mindig akadtak orvo­sok, akik fontolgatás nélkül mentek a^sokszor biztos halál elé és életük kockáztatásával ke­resték a betegségek okait, a gyógyításnak mód­jait, a védekezésnek lehetőségeit. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A magyar orvosi kar ebből a nemzetmentő munkából becsülettel kivette a maga részét. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Örök dicsősége a magyar orvosi karnak, hogy Semmelweisnek lángelméje mutatott rá a helyes útra, amelyen tovahaladva, sikerült az emberiség legnagyobb ellenségeinek, a járványok tovaterjedésének és pusztításának gátat vetni. Mélyen t. Ház! Az orvosi hivatás tulaj don­képen olyan régi, mint az emberiség. Alapja a részvét, amelynek meg kell lennie minden ne­mesen érző ember szívében akkor, ha ember­társát szenvedni látja. Segíteni a bajban lévőn, törekedni a fájdalmak és szenvedések meg­szüntetésére, iparkodni a beteget meggyógyí­tani és az egészséget visszaadni: mind olyan törekvések, melyek a léleknek a mélyéből tör­nek elő, s ellenállhatatlan erővel űzik, hajtják az embert, hogy bajtársának segítségére sies­sen. Tehát az orvosi rend kialakulásánál és az orvosi hivatás kialakulásánál nem gazdasági érdekek, nem pénz- és vagyonszerzés, nem ha­talomhoz és befolyáshoz való jutás játszották a főszerepet, tehát nem önző anyagi érdekek, hanem a részvét által parancsolóan előírt se­gélynyújtás lehetőségeinek minél tökéletesebb elsajátítása. Tehát az^ orvosi hivatás igazi i'ilantropikus tevékenység. Az orvosi rend tagjai ezt a szép altruista vonást csekély kivételektől eltekintve, jófor­mán maradék nélkül megőrizték. Nem hiszem, hogy legyen a t. Háznak csak egy tagja is, aki a maga életében ne győződött volna meg arról, hogy orvosok milyen önfeláldozó, lelkiismere­tes munkát végeznek, akárhányszor minden el­lenszolgáltatásnak a reménye nélkül is, (Igaz! Ügy van! balfelől.) tisztán azért, hogy egy szenvedő embertársunknak a baján segítsenek és őt visszaadják az életnek. Tehát az orvos ma is igazi homosoeialis. T. Ház! Amikor ennek a társadalmi osz­tálynak a jövőjéről törvény útján akarunk gondoskodni, úgy érzem, hogy hiba volna, ha minderről megfeledkeznénk. Itt nem egy olyan társadalmi osztályról van szó, amely harcban áll az államhatalommal vagy szemben áll a társadalommal és amelynek megrendszabályoz kell törekedni, ellenkezőleg, itt a mai túlprodukció és a nehéz gazdasági helyzet által bekövetkezett körülmények kényszerítő hatása alatt kell cselekedni. Ezeknek az intézkedések­nek pedig, véleményem szerint, elsősorban en­nek a társadalmi osztálynak a megélhetését, boldogulását kellene biztosítani, hogy a maga áldásos feladatát a jövőben maradék nélkül teljesíteni tudja. Ezeknek az intencióknak a

Next

/
Thumbnails
Contents