Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-62

Az országgyűlés képviselőházának 62. javaslat szerint a közgyűlésen minden tag személyesen vesz rsézt. Az új javaslat alapján szervezhető képviseleti közgyűlés nem gyakorolhatja azokat a jogokat, melyek a tagok legszemélyesebb jogai, tehát tagválasztást az •országos közgyűlésbe, az országos választmányba, a törvényhatósági bizottságba, stb. 5. Az új javaslat megengedi közegészségügyi és orvosi szakkérdések megvitatása céljából helyi bizottságok szervezését olyan területen, mely a kamarai székhely területén kívül esik. 6. Az új javaslat létesíti az Összeférhetetlenségi bizottságot, .mely többek között az orvosi álláshalmozás kérdésében lesz hivatva dönteni. (Friedrich István: Ahá! — Helyeslés a jobboldalon.) Ez a -bizottság az eléje kerülő kérdésekben végérvényesen határoz. (Friedrich István: Ez jó lesz!) Ha a tag a bizottság határozatának nem tesz eleget, — ellene fegyelmi eljárásnak van helye. {Helyeslés jobbfelől.) 7. Az új javaslat a fegyelmi ügyek másodfokú elbírálását a közigazgatási bíróság orvosi tanácsára bízza. A régi javaslat az ilyen ügyek elbírálását az országos orvosi kamara fegyelmi bíróságára bízta, mely az országos kamara választmányának két tagjából, valamint a közigazgatási bíróság két bírájából állott. r Az új javaslat szerint az Országos Kamarának, valamint a kerületi kamaráknak a közgyűlés által választott elnökeit a belügyminiszter erősíti meg. A régi javaslat szerint a kormánynak^ befolyása r csupán az Országom Kamara elnökének megválasztásánál volt biztosítva azáltal, hogy az Országos Kamara közgyűlése elnökét csak a belügyminiszter által kijelölt három tag közül választhatja. A javaslat tartalmának ismertetésébe nem bocsátkozom;, mivel az a t. Ház előtt amúgy if ismeretes és csak a következőkről akarok megemlékezni: 1. a csúcsszervezetről, 2. a önkormányzatról, 3. a kamarai tagságról és 4. a jogorvoslati eljárásról. Ezeket kívánom még röviden érinteni. Kétségtelenül felvethető a kérdés, hogy az Országos Orvosi Kamarának mint csúcsszervezetnek felállítása feltétlenül szükséges-e. vájjon nem jelent-e az az orvosi karra felesleges anyagi megterhelést, vájjon nem. jelentheti-e az az adminisztráció felesleges megnövekedését? E kérdések vizsgálata során azonban arra a megállapításra jutottam, hogy az Országos Orvosi Kamarára szükség van, mert ennek kell foglalkoznia azokkal a nagyfontosságú s az orvosi kar egyetemét érintő kérdésekkel, amelyeknek a köz szempontjából történő kielégítő megoldása az egyes kamarák keretében nem képzelhető. A kerületi kamarák ügyrendjének megállapítása, az orvosi gyakorlatra vonatkozó és a fegyelmi szabályzat megalkotása,^ az országos orvosi vonatkozású ügyekben határozathozatal, orvos jóléti országos intézmények létesítése, amelyek az országos közgyűlés feladatai, úgyszintén a közigazgatási bíróság orvosi tanácsa orvostagjainak kinevezésére vonatkozó javaslattétel, ami az országos választmány feladata: az egyes kerületi kamarákban különkülön egyáltalán el nem láthatók. (Rupert Rezső: Hát az ügyvédeknél?) Egyébként bizonyos, hogy mindezeket a feladatokat az Országos Orvosi Kamara nélkül is el kellene látni, s így az Országos Orvosi Kamara nem jelenti az adminisztrációnak, vagy a kiadásoknak kellően nem indokolható felesleges megnövesztését. ése, 1935 november 21-én, csütörtökön. 181 A második kérdés az Önkormányzattal kapcsolatban merül fel és ez abban áll, hogy vájjon a kormányhatalom érvényesülése az orvosi érdekképviselet ez autonóm szervénél nem haladja-e meg azt a mértéket, melyet a dolgok természeti rendje, a szükségesség szab meg. Es a felelet e kérdésre csak megnyugtató lehet. A javaslat lényegileg teljesen az autonom szervezkedés alapján nyugszik, mindenesetre kényszerszervezkedés alapján, (Propper Sándor: Minden hatalom a belügyminiszteré!) mert hiszen minden .orvos, aki orvosi diplomához kötött tevékenységet folytat, tagja kell, hogy^ legyen az orvosi kamarának. (Rupert Rezső: Hogy fizessen!) Hogy a kormány részére bizonyos ingerenciát kell-e biztosítani bizonyos kérdésekben olymódon, hogy miniszteri jóváhagyás alá vonják a szervezetnek egyes határozatait, ebbe ne méltóztassanak politikát belemagyarázni. (Rupert Rezső: Isten ments!) Ez magának a orvosi karnak is, de feltétlenül megkövetelendő érdeke az államhatalomnak is. (Propper Sándor: A világért sem magyarázunk bele ilyet! — Rupert Rezső: Hogy képzel ilyet!) Ha méltóztatnak átnézni a javaslatot, hogy melyek azok a témák, amelyek miniszteri jóváhagyáshoz vannak kötve, akkor méltóztatnak megállapítani, hogy ezek anyagi természetű kérdések, tagdíjkérdések, zárszámadás, költségvetés kérdése, másfelől kormányzati jellegű dolgok. Az orvosok státusát, egyéni jogait illető kérdésekben óvatosan kikapcsolja a javaslat az államhatalom beavatkozását és amennyiben itt jogorvoslatot enged, annak fórumául a közigazgatási bíróság orvosi tanácsát jelöli meg, úgyhogy ebből a szempontból az autonom érdek tekintetében kifogást a javaslat ellen emelni nem lehet. Lehetséges, hogy akadnak a t. képviselőtársaim között egyesek, akik súlyos kifogásokat emelnek a javaslat ama rendelkezése ellen, hogy az országos kamara és a kerületi kamarák elnöki tisztségének betöltésében a kormány bizonyos közvetett ingerenciát követel a maga számára. Ennek szükségességét röviden megmondom. Az orvosi kamarák, illetőleg az azokat reprezentáló elnökök arra is hivatva vannak, hogy az orvosi hivatást űzőknek úgy helyi, mint egyetemes, országos vonatkozású kérdéseivelis foglalkozzanak és megteremtsék ' a kormány, az önkormányzati testek és hatóságok, egyszóval az államhatalom és az orvosi társadalom között az az Összhangot, amely nélkül nem lehet az orvosi hivatást megfelelően teljesíteni. Hogy a consenzus, az együttmunkálkodás biztosíttassák az orvosi kar, a közegészségügy, az egészségvédelem nagyhorderejű kérdéseiben, éppen ezért látom a magam részéről feltétlenül szükségesnek azt, hogy a kormány közvetve hizonyos befolyást gyakoroljon azoknak a személyeknek kiválasztásában, akik az orvosi kart úgy egészében, mint részleteiben képviselik, úgy az egyesekkel, mint a közhatalommal szemben. A bizottsági tárgyalás során sok szó esett a honvédorvosok külön bánásmódban részesítését illetően és kifogás tárgyává tették, hogy ők a többi orvossal szetmjben más jogállást élveznek a kamara keretén belül, amennyiben az ő privátpraxisuk tekintetében sem adja meg a javaslat a kamarának a fegyelmi jogot. Ez azért történik így, mert a honvédség tagjai mindenféle vonatkozásban külön törvényeri