Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-56

10 Az országgyűlés képviselőházának ód. dorn, hogy ez a legritkább esetben történik meg, csak akkor, ha a jegyző véletlenül magától minősíti át a földeket, de akkor sem javítja át a kataszteri tiszta jövedelmeket- Azok a szőlők tehát, amelyek nem kívánatos területekre települtek át, sokkal kevesebb adót jelentenek az államkincstárnak, — erre a körülményre a pénzügyminiszter úr figyelmét is felhívom — viszont az illető borvidék borainak átlagminőségét rontják, mert éppen a Tokajhegyalján, de más borvidékeken is, ezek a területek is élvezik a zárt területnek minden előnyét, és ezek a silányminőségű borok rontják azután az egész borvidék borainak átlag minőségét. Én tehát azt a gondolatot vagyok bátor itt felvetni, hogy aki azokat a hegyi parlagokat, amelyek ma be vannak bozótosodva, és amelyeket még legelőnek sem lehet használni, feltöri és visszamegy oda, ahol a legjobb, a leghíresebb és a legtüzesebb bor termett, kapjon egy hosszú, több évre terjedő adómentességet, éppen úgy, mint az, aki új házat épít. Az ilyen gazda ugyanis új területet nyer meg a mezőgazdasági termelés számára ebben az országban. Mussolini a tengerből teremt elő városokat és termelésre alkalmas területeket. Mi is igyekezzünk ezeket az elkarsztosított vidékeket újból betelepíteni, ha kevesebb is fog ott teremni. Csak akkor tudom erre rávenni a gazdát, ha különböző kedvezményekkel jutalmazom. Viszont méltóztassék azokkal a területekkel szemben, amelyek más gazdasági művelésre felhasználhatók, ha zárt területen vannak is, éppen úgy eljárni, mint a direkttermő nohaszőlőkkel szemben, és méltóztassék ezeket visszatelepíteni, illetve áttelepíteni. Igen t. Ház! Azt hiszem, több elmondanivalóm nincs a törvényjavaslattal kapcsolatosan. Mivel egy olyan törvényjavaslat van előttünk, amely szakszerűségénél és gazdasági kihatásainál fogva hivatott arra, hogy előbbre vigye a mi szőlőművelésünket és borgazdaságunkat, ezért a törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm és úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Ház! Görgey t. képviselőtársunknak nagyszabású, tartalmas előadása mindnyájunkat, akik szeretjük a bort, meggyőzött arról, hogy ez a törvényjavaslat nagyon jó. Engem is meggyőzött Görgey t. képviselőtársam előadása arról, hogy ez a törvényjavaslat igen jó, de egyúttal meggyőzött arról ás, hogy annak ellenére, hogy ez a törvényjavaslat ilyen jó, most nem szabad elfogadnunk és nem szabad törvénybe iktatnunk. {Felkiáltások jobbfelől: Miért? — Egy hang a baloldalon: Mindjárt megmondja!) Jó a törvényjavaslat, helyes •intézkedéseket tartalmaz, ami érthető is, mert hiszen az 1924:IX. te. és az 1929 :X. te. rendelkezéseit írja át 80—90%-baní Maga a törvényjavaslat indokolása megállapítja, hogy a jelen törvényjavaslat túlnyomórészben az előbbi két bortör vény javaslat intézkedéseit írja át. Azt, hogy a Gömbös-kormány átírni tud, úgy is tapasztaltuk már máskor is, tehát ez a javaslat j is helyes lehet. Nem vagyok egészen igazságtalan, elismerem azt, hogy új intézkedések is vannak ebben a törvényjavaslatbaín, de éppen ezek a szintén jó, új intézkedések azck, amelyek I ülése 1935 november 12-én, kedden. egyedül okozzák azt, hogy nem lehet ezt a törvényjavaslatot most elfogadná. Ha jól meg tudtam figyelni Görgey t. képviselőtársunk előadását, ő úgy csoportosította az előttünk fekvő törvényjavaslat indokolását, hogy az először is az ócska, gyenge borok forgalmától vagy nyomásától meg fogja szabadítani a jó és erre érdemes borokat. Másodszor lehetővé teszi azt, hogy a bor forgalmából a zavaró momentumok kiküszöbölődjenek. Egyúttal azonban felhozott olyan kívánságokat is, amelyeknek teljesítése szükséges volna ahhoz, hogy ez a bortörvény a maga teljes hatásában megfelelően érvényesüljön. így említette a szeszkérdés szabályozását, a hegyközségi kérdést és a borfogyasztási adót. A szesztörvénynek a bortörvénnyel való vonatkozását Petro Kálmán t. képviselőtársam a múlt ülésen már kifejtette és én ezt nem akarom részletesebben magyarázni. Egy példával azonban kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy menynyivel fontosabb a szesztörvény meghozatala,, mint e törvényjavaslat törvényerőre emelése, vagyis ezt a törvényjavaslatot a szesztörvény rendezése nélkül nem szabad megcsinálni. Azt mindnyájan konoedáljuk, hogy a mezőgazdaságot és ennekfolytán a mezőgazdasági szeszipart is támogatnunk kell. Ezzel szemben azt kell látnunk, hogy a jelenleg érvényben lévő szesztörvény mellett csak a nagyipari szeszgyárak boldogulnak, ezek vannak túlsúlyban. Hogy ezt az állításomat igazoljam, egy, a közelmúltban történt szomorú esetet kell előhoznom. Tudjuk, hogy a, mezőgazdasági szeszgyárak rostos anyagot dolgoznak fel, az ipari szeszgyárak pedig lisztes anyagot, melaszt és más cukoripari hulladékot. A nyersanyagárak emelkedése folytán ezidő szerint a kissé drágább szesztermelés kevésbbé fizetődik ki. Mit csináltak ebben a helyzetben az ipari szeszgyárak? Tudomásom szerint 500 vágón vámmentes melasz behozatala forog szóban ipari szeszfőzés céljaira. Akkor, amikor a mezőgazdaság és általában a külkereskedelmi élet más szükségletei nehezen nyerhetnek kielégítést, megengedhetetlennek kell tartani azt, hogy az ipari szeszgyárak vámmentesen melaszt hozhassanak be. De ezen túlmenőleg van egy másik súlyosabb dolog is. Ugyanis tudomásom van arról, hogy az ipari szeszgyárak hárommillió kg cukorból akarnak szeszt főzni és pedig úgy, hogy hárommillió kg 10 filléres áru exportcukrot használhassanak fel szeszfőzésre. Akkor, amikor a fogyasztóközönség 1 pengő 40 fillért fizet a cukorért, amikor a proletarság és a parasztnép gyermekei nem tudnak cukorhoz jutni, megengedhetetlen, hogy 300 vágón 10 filléres áru exportcukrot főzhessenek fel az ipari szeszgyárak szesszé. Minthogy ilyen törekvések vannak, éppen azért szükséges, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak kérdése és általában az egész szeszkérdés előbb rendeztessék, mint ahogyan ez a törvényjavaslat letárgyaltatik, még pedig azért, mert míg az egyik oldalról a, szeszipar kezében tartja a hatalmat, a másik oldalon ennek a törvénynek rendelkezéseivel a gyenge borokat, a törkölyt és általában a többi szesszé főzhető anyangokat, amelyek ipari feldolgozásra szorulnak, ki akarják vonni a forgalomból, abba a helyzetbe kerülnek a bortermelők, hogy az ő gyenge borukat és ipari szeszfőzésre alkalmas anyagaikat nem tudják kellőképpen értékesíteni. Hiszen ^ az ipari szeszgyárak nem fogják azokat felvásárolni» hanem cukorból, búzából, rozsból, első-