Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. az utóbbin van a hangsúly, t. Ház — nem fog rendelkezésre állni. Már a bizottsági tárgyalás során is elhangzott, — ha jól emlékszem — Czermann t. képviselőtársam részéről az a javaslat, hogy használjuk fel avinálási célokra a. törkölypálinkát is. Én aggályomnak adtam kifejezést abban a tekintetben, hogy ha a legtisztábban állítják is elő azt a legalább 92 százalékos koncentrált törkölyszeszt, és ebben a koncentrációban tényleg nem is lehet sem szaglás utján, még kevésbé kémiailag, kellemetlen kozmás anyagok jelenlétét, illetve nyomait kimutatni, mégis tapasztalati tény, — és ez nemcsak a törköly szeszből készült pálinkára, vagy a törkölyszeszre, hanem a direkttermő szőlőkből előállított borpárlatra is vonatkozik — hogy amikor ezek a borpárlatok belekerülnek abba a drága, értékés, — ahogy mondani szokták: harmonikus — aszúborba, akkor a hígításból, még a nagyfokú higításból is néha, idegenszerű szeszszag ütközik ki, amely a bor értékét valóban rontja. A háború utáni években, amikor a borpárlat előállítása még nem volt olyan tökéletes, mint ma, két esetben nekem is volt szomorú tapasztalatom, a tekintetben, hogy borpárlattal feljavított aszúboraimnak kellemetlen mellékízük támadt azért, meri a borpárlat nem volt elég finom. De in concreto: itt van az idei esztendő. Az idén — éppúgy, mint a múlt évben — kevéti bor termett, ennélfogva a borárak — hála az Égnek — örvendetesen eléggé magasak. A legtöbb gyár, amely borpárlat előállításával foglalkozott, beszüntette, vagy el sem kezdte a borpárlat gyártását, azok a gyárak pedig, amelyek ma is gyártanak borpárlatot, kizárólag direkttermő szőlőkből gyártanak, mert ez az egyedüli bor, amelyet még aránylag elég olcsón beszerezhetnek, hiszen — mint mondottam — a borárak meglehetősen magasak. Ez tehát kalkuláció kérdése. Lehet, hogy ez felesleges aggály részemről, mégis attól félek, hogy be fog következni olyan esztendő, amikor nem lesz megfelelő minőségű borpárlat, Kernelem, hogy ez nem fog bekövetkezni, mégis számítani kell erre az eshetőségre is, mert a tokajhegyaljai bornak nem lehet azt mondani: »Várj, te aszúbor, egy év múlva adnak majd borpárlatot«, hiszen addig elveszti édességét. Akkor kell hozzányúlnom ahhoz a borhoz, amikor itt van az ideje. Éppen ezért vagy arról kell gondoskodni, — hiszen egyáltalán nem nagy kvantumokról, mindössze néhány ezer hektoliterről van s£o — hogy mindenkor tartalékoljunk megfelelő mennyiségű prímaminőségű borpárlatot, vagy pedig a legszívesebbe]] venném azt, ha Petro Kálmán. t. képviselőtársam felfogásával ellentétben, ebben a paragrafusban újból felhatalmazást adnánk a földmívelésügyi miniszter úrnak arra, hogy rendkívüli esetekben rendkívüli intézkedéseket tehessen, ha. felhatalmazást adnánk neki erre egy ilyen, mondattal: »Ezenfelül a tokajhegyaljai szamorodni, máslás és aszú kezelésére nézve 3 földmívelésügyi minisztérium még külön rendelkezéseket is írhat elő.« Ebben a mondattan nézetem szerint minden bennfoglaltatik, és ha valóban rendkívüli körülmények állnak elő, akkor a földmívelésügyi miniszter úrnak ezzel á felhatalmazással egy instrumentumot adtunk a kézébe arra, hogy megmenthesse ezt a nemzeti kincsünket. A részletes tárgyalás során bátor leszek majd (beterjeszteni ezt a javaslatot, de már most kérem a miniszter urat, legyen szíves ezt konszideráció tárgyává tenni. * Igen t. Képviselőház! Szíves elnézésüket KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése 1935 november 12-én, kedden. 9 kérem, hogy részleteiben talán kissé túl sokáig foglalkoztam ezzel a kérdéssel, (Rupert Rezső: Halljuk! Nagyon érdekes!), de meggyőződésem az, hogy a bortermelés a gabonatermelés után a második legfontosabb mezőgazdasági termelési águnk az országban. A magyar áldás is azt mondja: bort, búzát, békességet. Es mivel — mint ahogy^ említettem r

— a bortermelésnél, szőlőművelésnél leginkább kisembeI rek, kisexisztenciák vannak érdekelve, de eltekintve ettől, a mi nagy népsűrűségünk következtében is azokat a termelési ágakat kell nekünk minden erőnkkel támogatnunk, amelyek lehetőleg sok munkáskéznek adnak kenyeret, a szőlőművelés pedig a legelső ezek között, mert a szőlő megmunkálása, a bor kezelése a legtöbb embernek ad kenyeret és munkát, éppen ezért tartottam fontosnak ezzel a javaslattal ilyen részletesen foglalkozni. Örömmel elfogadom ezt a javaslatot, mert ez előhírnöke a hegyközségi törvényjavaslatnak. A hegyközségi törvényjavaslat szervcsen összefügg a bortörvényjavaslattal és termelés szempontjából a hegyközségi törvényjavaslat sok kérdésben talán még fontosabb és nagyobb jelentőséggel is bír. Éppen ezért méltóztassanak nekem megengedni, hogy befejezésül felhívjam a földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmét egypár körülményre, egypár olyan kérdésre, amely a hegyközségi törvényjavaslatban kell, hogy majd rendezést nyerjen. Itt még visszatérek egy percre a jelen törvényjavaslatnak arra a rendelkezésére, amely felhatalmazást ad újból a földmívelésügyi miniszter úrnak arra, hogy szükség esetén egyes szőlőterületeket zárt területekké nyilváníthasson. Legyen szabad rámutatnom arra a jelenségre, hogy történelmi borvidékeken is azt tapasztaljuk, hogy a szőlő a hegyekről levándorol a völgyekbe. A hegyvidéki szőlőterületeken is_ találunk évről-évre olyan új szőlőket, olyan újrigolirozásokat, amikor szántóföldeket, vagy más mezőgazdaságig művelés alatt álló területeket vesznek el s így a hegyoldalak, főleg a felsőbb területek, egyre jobban parlagon maradnak. A Tokajhegyalján aggasztó mérveket kezd ölteni a szőlőknek a hegyoldalakról a völgyekbe való lecsúszása, de ugyanezt tapasztaljuk más borvidékeken is, pl. Pécs környékén, ahol legutóbb jártam. Talán legkevésbbé ta-* pasztaiható ez a jelenség a balatonmenti szőlőknél,, még pedig azért, mert azok nem mehetnek lejjebb, a tóba nem mehetnek. Ez az egyszerű oka annak, hogy ezek a szőlők kénytelenek a vulkanikus eredetű hegyoldalakon maradni. Másutt azonban mindenütt lecsúsznak a szőlők -a hegyoldalakról annál az egyszerű oknál fogva, mert ott lejjebb sokkal olcsóbb és könnyebb a művelés, a trágyázás' és így sokkal nagyobb a terméshozam. Igaz, hogy ez a bor minőségének erősen a rovására megy. De van még egy momentum, amelyet szintén figyelembe kell venni. Az országnak a kataszteri felmérése a hetvenes években történt. Akkor tudvalevőleg igen jó szőlő- és borkonjunktúra volt, és* a hegyvidéki szőlőterületek kataszteri tiszta jövedelme elég magasan, sőt mondhatnám túlzottan lett megállapítva. Hogy özt számokkal illusztráljam, megemlítem, hogy Tokajhegyalján 40—50 aranykoronás kataszteri tiszta jövedelmek vannak megállapítva a hegyi szőlőkre, viszont a prima szántóföldekre 8—10 aranykoronás kataszteri tiszta jövedelmek. Elő van ugyan írva, hogy be kell jelenteni, ha az illető kisgazdák más művelési ágra térnek át, de tapasztalatból tu2