Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-61

136 * Az országgyűlés képviselőházának 61 bau nem, és amikor a mezőgazdasági szeszérdekeltség abban a reményben élt volt, hogy idővel mégis csak hozzálátnak az illetékes minisztériumok a kérdésnek az ő felfogásuk szerint való megfelelő rendezéséhez, akkor következett be az — úgy emlékszem, 4—5 éve lesz annak idestova —, hogy a válságba jutott szőlő- és bortermelés előállt avval a kérésével és avval a megoldási tervével, hogy részükre biztosíttassák a jövőben az italszesznek [kifőzése. Méltóztatnak tudni, hogy két éven keresztül történt is erre nézve bizonyos átmeneti megoldás, amely azonban nem látszott továbbra is fenntarthatónak és nem is hozta meg azt az eredményt, amelyet az illetékesek akkor ehhez a megoldáshoz fűztek

% Nagyon érthető, hogy amikor a mezőgazdasági szesztermelési érdekeltség egy, a legjobb meggyőződése szerint őt ért súlyos sérelem orvoslása és a maga életlehetőségeinek a biztosítása érdekében küzdött és harcolt — sajnos, eredmény nélkül — akkor ez az óhaj, amely a szőlő- és bortermelő érdekeltség részéről elhangzott, nála nem találhatott visszhangra, mert hiszen a mezőgazdasági szesztermelő-érdekeltségnek meggyőződése számokkal és kalkulációkkal alátámasztva az, hogy a mezőgazdasági szesztermelés az itali szesszel áll vagy bukik. Nagyon természetei, hogy ilyen körülmények között nem tudták ezt a kérdést avval a megértéssel fogadni, amelyet — megengedem — a másik oldalról a válságba jutott szőlőgazda-társadalom és borértékesítés kérdése megérdemelt volna. Legyen szabad ezzel kapcsolatban egészen röviden a szeszértékesítés jelenlegi konstrukciójára nézve pár szót mondanom. (Halljuk! Halljuk!) Az Országos Szeszértékesítő K. T. — amelyet az én megítélésem szerint bátran lehetne szövetkezetnek nevezni és sokkal helyesebb is volna, ha azzá lehetne idővel átváltoztatni — létét ugyancsak az 1921 :XLI. t.cikknek köszönheti, amely a szeszértékesítés feladatát erre a szervre bízta rá. Ennek a szervnek a pénzügyminiszter által jóváhagyott ügyrendje az 1. pontjában azt mondja (Olvasna): »Az Országos Szeszértékesítő Ê. T. feladata a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdékben termelt, továbbá a külföldről esetleg behozandó összes szesznek a mezőgazdasági és ipari szesztermelők közös számlájára rendes kereskedői gondossággal történő bizományi értékesítése.« Itt, t. K ér) vi se 3 oh a >; a -bizományi« szón van a hangsúly. Az Országos Szeszértékesítő R. T. nem egyéb, mint egy kényszertársulási alapon létrejött értékesítési szerv, amely tulajdonképpen a mezőgazdasági és az ipari szeszgyárak által kitermelt szesz bizományi értékesítésével van megbízva, amely nem törekszik üzleti nyereségre, nem törekszik tartalékolásokra. (Gr. Festetics Domonkos: Ez tévedés!) Méltóztassék az üzleti zárszámadást figyelmesen átnézni és abból méltóztatik látni, hogy a Szeszértékesítő igenis az állam ellenőrzése alatt, a pénzügyminiszter úr, valamint a földmívelésügyi és a kereskedelemügyi miniszter úr kiküldötteinek jelenlétében és az ő ellenőrzésük mellett állapítja meg a szesz értékesítési árait és tulajdonéppen semmiféle befolyással a szeszkeret nagyságára nem rendelkezik, mert hiszen a szeszkeret felemelése vagy szűkítése — mint méltóztatik tudni — úgy történik, hogy a két érdekeltség meghallgattatik a miniszter úr által és a pénzügyminiszter úr, dönti el, hogy mennyi legyen abban az idényben a szesztermelési keret. 1 . ülése, 1935 november 20-án, szerdán. Nem érek most rá evvel a kérdéssel bővebben foglalkozni, nagyon szívesen állok azonban rendelkezésére bárkinek e tekintetben és talán más alkalommal majd lesz még módom erről a kérdésről beszélni. Az italszesz problémájára visszatérve, nem akarom most azokat a kalkulációs adatokat sem ismertetni, amelyeket iparkodtunk a kérdésnek kielégítő és közmegelégedést keltő megoldása céljából összeállítani a bor- és szőlöérdekeltség álláspontjából kiindulva, vagyis, hogy a jövőben expjrtszesz nem termeltetnék, az italszesz pedig borból és gyümölcsből lenne kifőzve. A mi számításunk szerint — mert itt számokról van szó, ez árkalkuláció, áranalízis kérdése —, ha az italszesz elvétetik és az exportszesz megszűnik, amely ma ugyan veszteség mellett értékesül, ez esetben egy olyan átlagár jön ki, amely mellett arnezőgazdasági szeszgyártás a maga kalkulációját többé nem találja meg. Én azonban ezt a számítást — erre talán nem is alkalmas hely a Ház plénuma — most nem akarom behatóan és a részletekbe menően ismertetni. A mi megítélésünk szerint más megoldás volna keresendő a borértékesítés válságának leküzdésére, amely megoldáshoz véleményünk szerint igenis bizonyos áldozatok árán is hozzá kellene járulniok elsősorban az ipari szeszgyáraknak, de esetleg, ha van miből, a mezőgazdasági szesztermelésnek is. Mi, mezőgazdasági szesztermelők készek vagyunk baráti és testvéri jobbot nyújtani a válságban levő szőlő- és bortermelésnek, csak azt az egyet kérjük, hogy ez a megoldás olyan legyen, mely tényleg meghozza a szőlő- és borérdekeltség részére azt, amit ők kívánnak, és viszont ugyanakkor ne tegye tönbr;e a mezőgazdasági szesztermelést. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi ilyen megoldás mellett kész örömest hajlandók vagyunk barátságos tárgyalásokra, eszmecserékre, mert hiszen a magyar sorsközösséget és a magyar szolidaritást mi, mezőgazdasági szesztermelők teljes mértékben akarjuk, valljuk és a magunk csekély erőivel, amennyiben ez lehetséges, szolgálni is óhajtjuk. Talán lehetne a direkttermő szőlők tulajdonosainak kártalanítására, e szőlők átoltására és az átoltás premizálására valamiféle alapot létesíteni, amelyhez a szeszérdekeltség is esetleg képes és hajlandó lenne hozzájárulni. Befejezésül egy kéréssel vagyok bátor a mélyen tisztelt földmívelésügyi miniszter úrhoz fordulni, megjegyezvén, hogy az előttünk fekvő .bortörvényjavaslatot, miután látom azt, hogy ez hivatva van a bortermelés és értékesítés tekintetében lényeges és hasznos intézkedéseket statuálni, örömmel elfogadom. Kérésem a miniszter úrhoz: méltóztassék ennek a bor- és szeszvitának megfelelő megoldhatása végettlehetővé tenni, hogy a két érdekeltség öisszeülhessen és egymást iparkodjék nem szenvedélyektől fűtve és nem politikai nézőpontból kezelve a kérdést, de reális, higgadt számadatok számbavételével álláspontjáról kölcsönösen meggyőzni és talán egy olyan megoldást kitermelni közö ; jóakarattal és közös munkával, amely mindkét érdekeltségnek megadja azt, amire jogosan számíthat. Ezzel az elgondolással zárom is szavaimat és ismétlem, hogy a fcörvényjiavaslatot örömmel elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!)