Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-56

Az országgyűlés képviselőházának ;'.€. Házban, akiket ez érdekelni fog. Gyümölcstermesztő kísérleteknél láttunk egy nagy céget, amely elhanyagolt kerteket szokott kibérelni és ezeket az elhanyagolt gyümölcsösöket rendbehozza, szakszerűen kezeli és permetezi. Az elmúlt esztendőben egy ilyen kísérleti gyümölcsös volt Bodrogolasziban, a herceg Lónyay-féle gyümölcsöst bérelték ki és igen nagy almatermés mutatkozott. Most a cég maga is kíváncsi volt arra, hogy mi történnék, hogyha az almatermés felét leszedné még kiskorában és csak a felét hagyná meg az ágakon. Minden második fáról leszedték az almatermés felét és minden második fán meghagyták a teljes almatermést, egyébként egyformán kezelték a fákat, egyformán permetezték. És ilyen körülmények között az a különös eset adódott elő, hogy azokon a fákon, amelyek rogyásik tele voltak almával, úgyhogy alá kellett támasztani az ágaikat, kis gubicsok termettek, rengetek alma volt a fákon, de amikor az ezeken a fákon termett almák.súlyát lemérték, 27% kai kevesebbet nyomtak, mint az azokon a gyümölcsfákon termett almák, amelyekről a termés felét kiskorában leszedték, mert ezeken a fákon gyönyörű nagy almák termettek, egészségesek; tehát súly tekintetében is jobban jártak, arról nem is beszélve, hogy mennyivel magasabb áron lehetett ilyen almákat értékesíteni. Ezek a példák tehát azt mutatják, hogy igenis, bele kell nyúlni a termelésbe, igenis, az emberi bölcseségnek irányítania kell azt a termelést. Ha ezt, mint hitvallást megállapítom, akkor meg kell állapítanom azt is, hogy az irányított termelés, az irányított gazdálkodás ott kezdődött, amikor az őstermelő évezredekkel ezelőtt szárazság idején mesterségesen kezdte locsolni az ő veteményeit, vagy ott kezdődött az irányított termelés, amikor a csendőrökkel előíratták, hogy az arankát tessék a lóherékből kiirtani, mert az megakasztja az egészséges lóhereképződést. Irányított termelés tehát minden olyan ténykedés, amellyel akár cserebogarak irtását írom elő, akár fák permetezését, továbbmenőleg irányított gazdálkodás az is, amikor előírom azt, hogy mit hol és hogyan kell termelni és főképpen miképpen kell értékesíteni. T. Ház! Rátérek most ennek a javaslatnak nézetem szerint a legfontosabb részére, a bor kezelésének és ezzel kapcsolatosan a bor értékesítésének kérdésére. Bár azt mondja a régi magyar közmondás, hogy: »A jő bornak nem kell cégér«, de a bort bizony nem elég csak megtermelni, a legnagyobb tudomány a- bort olyan szakszerűen kezelni, hogy abból tényleg piaci áru legyen és pedig versenyképes áru legyen. Nálunk évszázados mulasztások voltak ezen a téren, mert a gazda rendszerint megtermelte a bort, de még hordója sem volt. Szüretkor jött a borkereskedő, vagy a vendéglős, megvette a mustot, a sajót hordóiba töltötte, elvitte és hogy mi lett abból a borból, azzal a gazda nem törődött tovább. Az idők változtak és éppen a nehéz értékesítési körülmények kényszerítették a gazdákat, a termelőket arra, hogy igyekezzenek minőségileg jobb bort termelni, ami elérhető a szőlők szakszerű kezelésével, a szüreti idő kitolásával, a fajok kiválasztásával és főleg a metszéssel. Nem akarom itt felsorolni mindazt a körülményt, amely hozzájárul ahhoz, hogy az a szőlőbirtok tényleg minőségileg is jó árut termel. Ez azonban még nem elég. Nem elég azért, mert akármilyen jó minőségű is az a jól megtermelt áru, ülése 1935 november 12-én, kedden. 5 azt csak a legritkább esetben lehet még ma is mindjárt szüretkor must alakjában eladni, hanem azt bizony előbb a pincében kezelni kell. Ez igen nagy és nehéz tudomány, még pedig azért, mert a bor kezelése olyan különleges szakismereteket igényel, amelyeknek legnagyobb részét nem is lehet könyvből, iskolában megtanulni. A borkémia olyan, hogy az, — úgy mondhatom — csak tapasztalati tanulás alapján elsajátítható tudomány. Innen van az, hogy a nagy és régi borcégek pincemestereiknek igen nagy fizetést adnak, s őket nagyon megbecsülik. Tudjuk, hogy a borok kezelésén felül a pincei borok kezelésének igen nagy tudománya a boroknak mikénti házasítása. Minden borban az illanó olajoknak és a savaknak egész légiója van és ha én kétféle bort, egy nagyon jó leányka- vagy rizlingbort és egy szintén nagyon jó, más típusú bort szaktudás nélkül házasítok össze, olyan ihatatlan és kellemetlen ízű bort kapok, amelyet azután nem lehet a piacon értékesíteni. Ez az a tudomány, amelyet, — mint már említettem — nem lehet könyvből megtanulni. Ugyancsak nélkülözhetetlen kelléke ma már a szakszerű pincekezelésnek egy másik dolog, nevezetesen az, hogy a borokat sűrített musttal és bizonyos faj- és csemegeborokat azonfelül még szesszel, éspedig borpárlatból készült finom szesszel feljavítják. A tokajhegyaljai borok ebből a szempontból egészen különleges elbírálást igényelnek, már csak azért is, mert a tokajhegyaljai boroknak az a sajátságuk, hogy amíg egy más fajta bor szüretelés után kiforr és félév múlva már iható, élvezhető s egy vagy két év múlva már mint óbor teljesen készen van, — ahogy ezt borászati nyelven mondják — sőt amikor 5—6 eves lesz, akkor egyszerre gyorsan kezdi illatanyagait és egyéb jótulajdonságait elveszíteni, addig a tokajhegyaljai boroknak hosszabb ászokolás kell saját pincéikben, sőt, ahogy arra őseink, apáink, nagyapáink rájöttek, le ^ kell őket fejteni saját kisebb hordóikba s ezesben érik meg, fejlődik ki tulajdonképpen a tokajhegyaljai borok igazi karaktere, az a zamat, amely ezeket a borokat világhírűvé tette. Már most apáink és nagyapáink tudták és minden autodidakta tokajhegyaljai bortermelő is tudja, hogy a tokajhegyaljai borok csak akkor lesznek igazán értékesek, csak akkor íehet a bennük rejlő nemes illatanyagokat és zamatanyagokat kiváltani, ha őket időnként szeszszel feljavítják. Ennek a szesszel való feljavításnak, az »avinálás«-nak több célja van. Az első célja az, hogy ezek a magas szesztartalmú borok, amelyeknek szesztartalma általában 13 fok felett, 13 és 15 fok között van, amikor a pincében állanak a hordón, az ászokhordon, idővel állandóan veszítenek szesztartalmukból, úgyhogy egy öreg tokaji bor, akármilyen erős szamorodni vagy aszubor is, idővel feldolgozza magát, a szesz vegyi termelés következtében átalakul szénsavvá és a bor szesztartalmából mindig veszít. Amikor szesztartalma már bizonyos fokon alul lemegy, akkor különböző betegségek, ecetsavas erjedés, könnyen megtámadják a bort, tehát a bor könnyen tönkremegy a pincében. Állandóan fenn kell tartani tehát a tokajhegyaljai borok-szesztartalmát, hogy azok az értékes illat- és zamat anyagok el ne párologjanak, és ez áll az eUenállóképesség fenntartása szempontjából ia. De emellett fenn kell tartani az édes tokaji borokat is, és így az aszuborokat elsősorban, amelyek az egész világon specialitást, páratlanul