Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-56

6 Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1935 november 12-én, kedden. egyedülálló bőrtípust jelentenek, és az ahho? csatlakozó édes szamorodni, úgynevezett máslás borokat, és hogy ezek édességüket fenntart sák, időnkint ugyancsak állandóan avinálni kell őket, mert különben beáll az a processzus, amelyet az előbb a száraz szamorodni boroknál említettem, hogy a bor az állás következtében mindig feldolgoz a saját szeszebői egy bizonyos mennyiséget, és itt a cukor rovására, mivel cukortartalma van, fog egy bizonyos mennyiséget feldolgozni és lassankint teljesen elveszti édességét s ha láttunk a pincékben régi aszuborokat, amelyeket nem kezeltek megfelelően, azt láttuk, hogy az aszuborok édességüket elveszítették, hiszen egy ilyen régi aszubor nagyon szépen szamorodni borrá válik először és ha tovább áll, akkor lassanként pecsenyeborrá lesz, és — ahogy szakszerűen mondják — teljesen kiegyenesedik, elveszíti minden illatát, minden zamatát. A tokajhegyaljai boroknál tehát különösen elengedhetetlen kelléke a- szakszerű pincekezelésnek az, hogy azokat időnkint borpárlattal feljavítsák. De ugyancsak igen fontosak az úgynevezett csemegeborok is. Nekünk bortermelőknek és borkereskedőknek mindenkor a mindenkori ízlésnek megfelelő borokat kell a fogyasztókhoz eljuttatnunk. Az ízlés pedig nemcsak időszakonként változik, hanem országonként és vidékenként is. Amíg egyes országokban, ©gyes vidékeken szeretik a savanyúborokat, a magas savtartalommal bíró savanyú, könnyű borokat, más helyeken szeretik az édesebb borokat és az utóbbi időkben azt kell tapasztalni az egész világon, hogy inkább az édesebb borok iránt van kereslet. Minthogy pedig természetesen az édesborok a Hegyalján is csak ritka jó esztendőben, más borvidékeken pedig csak egészen kivételes években teremnek, természetesen nemcsak Magyarországon, hanem a külföldi bortermelő államokban is, ezt az édességet különféle más eszközökkel hozzák létre a borban. Vannak olyan országok, amelyek a legdurvábban nyúlnak hozzá a kérdéshez. Itt van például a szomszédság ban Csehszlovákia, amely egyszerűen répacukorral engedi megédesíteni a bort. De itt vannak m

,ás országok is, amelyek a szeszezést és cukrozást, sajnos, igen liberálisan kezelik. Azért kell mondani, hogy sajnos, inert ezáltal exportpiacainknak mérhetetlen károkat okoznak. Amikor tehát látjuk hogy Franciaországban, Olaszországban mindenütt vannak bizonyos rendelkezések, mi sem zárkózhatunk el az elől, hogy igenis a fejlődéshez képest mi is ilyen típusú borokat és csemegeborokat állítsunk elő. Az 1929. évi X. te. errevonatkozólag eléggé liberális rendelkezéseket tartalmaz. Az azóta eltelt öt esztendő azt igazolja,, hogy annakidején túlmessze mentünk el, mert amikor lehetővé tettük azt, hogy sűrítménnyel, már tudniillik sűrített musttal borokat édesítsünk, nem gondoltunk arra, hogy egyrészt hozzá nem értés, másrészt lelkiismeretlenség következtében sokszor hogyan jár el eladó, aki — akár termelő, akár kereskedő lett légyen — minta alapján adja el borát és örül, hogy szabadul a bortól. Hordós boreladás esetén tudvalevőleg az az usance, hogy csak 8 napig felelős az eladó a bor minőségéért, sokszor előfordult tehát, hogy elszállították a borokat, a vevő megvette azt az édes bort édes bor a hordójában elkezdett erjedni, megtört, megzavarodott s ha lepalackozták, akkor még súlyosabb következmények voltak, mert eltört a palack; egymásután jöttek a reklamációk és főleg külföldi relációban — én magam is tapasztalatból állíthatom — ez mérhetetlen sokat ártott a magyar hornak. Tehát igenis egy olyan expedienst kellett találni, — ás ezt az előttünk fekvő törvényjavaslat igen helyesen oldja meg — amely a divatnak engedve, minthogy édes borokban igenis szükséglet van, lehetővé tegye azt, hogy must besürítése által édes borok állíttassanak elő, illetve a mustok édessége megtartassák, megakadályozza azonban azt, hogy ezen <a címen a magyar bor hírnevének ártsunk. Ezt a kérdést a törvényjavaslat úgy oldja meg, hogy szűkíti azt a kört és azt a lehetőséget, ahol sűrített must felhasználását engedélyezi, nevezetesen kimondja, hogy csakis musthoz, tehát szüret után szűrt musthoz vagy pedig még seprőn lévő borhoz szabad a sűrített mustot hozzáadni. Ez esetben ugyanis még csak egy nyers áruhoz adom a sűrítményt, az a sűrített must azzal az áruval együtt fog kierjedni, annyi szesz fog tehát kierjedni, hogy magas szesztartalmú, 13:—14%-os bor lesz be* lőle, a többi felesleges cukor megmarad cukor alakjában. Ugyancsak igen helyesen prevideál a törvényjavaslat a tekintetben is, hogy az eladó köteles megmondani a vevőnek azt, hogy mit ad el neki. Ez nézetem szerint legfontosabb paragrafusa a törvényjavaslatnak, mert a becsapást, a félrevezetést lehetetlenné jfogja tenni és ha a földművelésügyi minisztérium illetékes szervei ezeket a rendelkezéseket tényleg szigorúan fogják ellenőrizni, akkor valóban lehetetlenné fog válni az, — ami a múltban, sajnos,^ oly sok esetben fordult elő — hogy perek és mindenféle differenciák támadjanak az átvett bor minőségét illetőleg. Ugyancsak meg kell állapítanom a következőt is. Bár ebben a tekintetben — teljes nyíltsággal meg kell mondanom — meglehetősen különfélék a vélemények, de nekem, mint tokajhegyalj ai bortermelő kereskedőnek, éppen személyes külföldi tapasztalataim alapján meg kell állapítanom, hogy igenis nagyon helyénvaló e törvényjavaslatnak az a rendelkezése, illetve helyénvalók azok a sorozatos rendelkezései, amelyek^ a tokajhegyaljai boroknak fokozott ellenőrzésére és fokozott védelmére irányulnak. Tájékoztatásul meg kell említenem a tokajhegyaljai speciális borproblémát illetőleg, hogy — mint méltóztatnak tudni — a Tokajhegyalját már a háború előtt úgynevezett zárt területté jelölte ki a Darányi-féle bortörvény. Ennek a zárt területté való kijelölésnek kétségtelenül vannak bizonyos hátrányai is, amennyiben ez megkötöttséget jelent a borforgalomban, azonban ez indokolt egy olyan kis területnél, — majd leszek bátor rátérni a törvényjavaslatnak arra a rendelkezésére is, amely ezt szükség esetén más borvidékekre is lehetővé kívánja, tenni, — mint a Tokajhegyalja, ahol a hivatalos nyilvántartások szerint, összesen nyolcezer katasztrális hold szőlőterület van. Ennek a 8000 katasztrális holdnak a legnagyobb része hegyi szőlő, tehát gyengén termő, nehezen megművelhető, sokkal költségesebben megművelhető terület. Ezeken a hegyi szőlőkön terem és itt sem minden évben, az az igazi jó bor, amelyet külföldön tokaji szamorodninak, vagy tokaji aszúnak neveznek. Ezeken a területeken a legjobb esztendőben nem terem több 100.000 hektoliternél, nem úgy, mint Petro igen t. képviselőtársam mondja, hogy egy holdon 100 hek-