Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-60

124 Az országgyűlés képviselőházának 60 selőtársam mondott el, és kérem, hogy az ebben az előadásában foglalt szempontokat kegyeskedjék mérlegelés tárgyává tenni. Arra kérem különösen a földmívelésügyi miniszter urat, hogy kollégájánál, a pénzügyminiszter úrnál is kérjen jóindulatot azon italmérő-társadalom számára, amely a polgári öntudat és nemzeti érzés tekintetében soha semmi kívánnivalót nem hagyott maga után, mely az államnak hűséges adófizetője, de olyan adókkal és terhekkel van megrakva,.. amelyek lassanként elviselhetetlenné teszik számára az életet. Éppen egy ma megjelent cikkből tűnik ki világosan, hogy az italmérő-társadalom 23 különböző fajtájú adót fizet. Ez a 23 különböző fajtájú adó, "teljesén lehetetlenné teszi, hogy ez a társadalom fennmaradhasson s teljesíthesse azt a kötelességét, amely a magyar bor propagandája szempontjából rája is hárul. A harmadik érdekeltség, amelynek szempontjából szólni kívánok, — és itt talán hoszszasabban, néhány mondattal kívánom a miniszter úr figyelmét felhívni erre a kérdésre — a borkereskedő-érdekeltség, kapcsolatosan a 22. és 23. 4-sal, amellyel előttem szólott képviselőtársaim közül már többen foglalkoztak. T. Képviselőház ! Én nem a, vállalkozás és nem egyes kereskedők szempontjából nézem ezt a kérdést, de szeretném, ha át méltóztatnának érezni ennek nemcsak közgazdasági és nemzetgazdasági, hanem . egyúttal • szociális jelentőségét is. Szeretném, ha itt, ebben a javaslatban is érvényesülhetne az a szellem, amely sajnos, az utóbbi időkben mind ritkábban érvényesül 'minden egyes javaslatban és minden egyes törvényben: a szerzett jogoknak védelmét szeretném ismét látni, szemben a meghonosodott új stílussal, amely a szerzett jogokat nem respektálja. Amikor egy vállalatról, illetve egy borkereskedő-cégről szólottak t. képviselőtársaim, az. ú. n. váci püspöki bérpincéről, akkor ebből a szempontból szólaltak fel, a szerzett jogok szempontjából. Felszólaltak azonkívül a borkereskedői érdekek megvédése szempontjából is és azért is, hogy egy olyan cég^ amely hosszú idők óta ilyen név alatt megy és ilyen név alatt a magyar borért külföldön is nagy propagandát fejtett ki, e propaganda folytán a magyar bornak piacot szerzett és a magyar 'borexportot szolgálta, meg ne szűnjék. En nem ebből a szempontból taglalom ezt a kérdést. Engem ez a kérdés abból a szempontból érdekel, hogy amikor a f borkereskedő-cégek hosszú sora ment tönkre és szűnt meg az elmúlt évek során, nemzetgazdasági és közgazdasági, szempontból nem szeretném, ha ismét egy ismert márkájú régi cég kerülne a megszűnt cégek sorába. Elegendő, ha felsorolom, hogy a mostoha viszonyok folytán számos régi borkereskedő-cég között a legutóbbi esztendőkben megszüntette üzemét a Palugyay József és Fiai cég, a Pátria Borkereskedelmi K. T., a Villányi Borkereskedelmi E. T., a Magyar Agrár és Járadékbank .' horosztálya, a Zimmermann Lipót és Fia cég és még számos más cég, amelyek azelőtt mind közismert márkájú cégek voltak a piacon és a magyar bornak propagandájában igen jelentős szolgálatot és. missziót teljesítettek. Közgazdasági és nemzetgazdasági szempontból nem szeretném, ha ezek sorába tartoznék ez a cég is, de különösen nem szeretném ezt — és ez a főoka felszólalásomnak — szociális szempontból. Szociális szempontból azért, mert a cég megszűnése e cég tisztviselőiülése 19B5 november 19-én, kedden. nek, munkásainak, egész alkalmazotti sorának elpusztulását jelentené, hogy ismét egy nagy csomó ember, közel száz exisztencia a hozzájuk kapcsolódó száz családdal, maradna kenyér nélkül, vesztené el kenyerét, exisztenciáját. Ezért arra kérem a miniszter urat, hogy a 22. és 23. §-nál legyen tekintettel arra, hogy szociális szempontok is irányadók ebben a kérdésben a közgazdasági szempontok mellett és hogy nem szabad, hogy száz család ismét kenyerét veszítse, elveszítse exisztenciáját. Minden esetben, ahányszor mi erről az oldalról alkotmányjogi reformokat sürgetünk, amikor^ a titkos választójogot, amelyet a képviselőház feloszlatása előtt a régi képviselőházban a miniszterelnök úr sürgősnek tartott (Br. Berg Miksa: Es megigért!) és megígért, most az újabb képviselőházban szóvátesszük, állandóan azt szögezik velünk szembe, hogy első a kenyérkérdés. T. Ház! Ha már a kormányzat nem tud kenyeret adni, — kivéve egyes élharcosokat — akkor ne vegye el száz család, száz exisztencia kenyerét. Ezt kérem a miniszter úrtól, a kormánytól, ennek megszívlelését kérem a képviselőháztól és mert ezt nem látom, ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadjam. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Rakovszky Tibor jegyző: Gróf Széchenyi György! Elnök: Gróf Széchenyi György képviselő urat illeti a szó. Gróf Széchenyi György: T. Képviselőház! Utolsónak vagy^ legalább is az utolsók között szólalok fel a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat vitájában, aki a legnagyobb borvidéknek, a Tokajhegyaljának vagyok a képviselő je^. Ennek a ténynek bizonyos képletes jelentősége is van, amire legyen szabad a t. Házat figyelmeztetnem. Tény és való, hogy mindazon borvidék között, amelyeknek érdekében képviselőtársaim a törvényjavaslat vitájában felszólaltak, Tokajhegy alja és a borvidék, amely a sors mostohasága következtében, saját hibáján kívül a legtöbbet szenvedett, elsősorban Trianon révén. Egyéb tényezők révén is, de kétségtelen, hogy Trianon ezt a borvidéket sújtotta a legérzékenyebben. Legyen szabad illusztrálnom és beigazolnom ezt az állításomat egynémely egyébként eléggé ismert ténnyel. Tokajhegyaljának is, mint minden más borvidéknek, van egy távolabbi exportpiaca. Minden jó bor kisebb-nagyobb mennyiségben, így a tokaj hegyalj ai bor is exportra törekszik kifelé — és mint minden bornak, a tokajhegyaljai bornak is van egy szűkebb értékesítési piaca. De amíg a többi borvidék legalább szűkebb értékesítési piacát tartotta meg, addig Tokajhegyalja ezt a szűkebb értékesítési piacát is elvesztette. A tokaji bor ugyanis nem délfelé, hanem észak felé gravitált, t, i. Felső-Zemplén, Abauj és Sáros vármegyék voltak azok a megyék, ahol minden nadrágos ember meghozatta évenkint a maga egy hordó tokaji borát, aminek révén a tokajhegyaljài bor belső fogyasztása legalább is részben biztosítást nyert. Trianon folytán a tokaj hegyaljai bor ezt a borvidéket, a közvetlenül környező piacát is elvesztette. Ami pedig az exportbort illeti, köztudomású, hogy Tokajhegyaljának ^van a legnagyobb százalékban olyan minőségbora, amely exportképes és ez a törvényjavaslat éppen erről igyekszik gondoskodni a márkázás • révén. Ismeretesek azok a tokajhegyaljai borok, —az