Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-60

Az országgyűlés képviselőházának 60. ülése 1935 november 19-én, kedden. 125 esszencia, az aszú, a máslás, a szamorodni — amelyeknek márkázásáról szó van és amelyek­nek elsősorban külföldi értékesítése jön figye­lembe. Vannak olyan esztendők, — ilyen volt a ta­valyi esztendő is — amikor a Tokajhegyalján termett bor jóformán mind márkázható. Nem hiszem, hogy volna borvidék, amely Tokajhegy­aljának ezt a kedvező fekvését vagy hogy úgy fejezzem ki magamat, ezt a melegházi hely­zetét felmutatni tudná s termése ilyen na#y százalékban — némely évben majdnem száz­százalékban exportálható volna. Az export pangásával kapcsolatban így, sajnos, ismét csak Tokajhegyalja az, amely többet^ szenved bármely más borvidéknél, borainak éppen ki­váló minőségénél fogva. Hozzájárulnak ehhez még a művelési ne­hézségek, az ottani nehéz nyiroktalaj a műve­lést szerfelett megnehezíti. Rontja a helyzetet a trianoni határ közelében fekvés is, ami nagyobb szállítási költséget okoz az illető bo­rokra nézve. Erre a kérdésre még külön rá akarok térni. Hozzájárul ehhez az is, hogy a piac visszaszerzésének lehetősége „igen cse­kély és mindenesetre olyan tényezőktől függ, amelyek talán a kormány beavatkozásával kapcsolatosak, de amelyek érdekében Tokaj­hegyalja, sajnos, csak igen keveset tehet. Mindezek a kérdések világossá teszik, hogy Tokajhegyalja problémája, mint ilyen, a bor­vidékek között is egészen külön probléma. Ez a törvényjavaslat a Tokajhegyaljának ezt a különállását respektálja, a Tokaj hegyalj a számára -egészen különleges intézkedéseket léptet életbe. Ezek kétségtelenül kezdeményező lépések, amelyekre igen nagy szükség volt. Azon intézkedések sorában, amelyek a Tokaj­hegyalja helyzetének megjavítására szüksége­sek, számos intézkedés van, amely kizárólag a Tokajhegyalja sorsával foglalkozik; közü­lük különleges jelentőségük van azoknak, amelyek a magyar bor régi hírnevének vissza­állítását célozzák. Minőségborokról szólva, a Tokajhegyalját különösen érdekli a többi borvidék közt is az az intézkedés, amely a direkttermő szőlőből szűrt must értékesítését igyekszik megnehezí­teni, amely a sűrített must felhasználására vo­natkozólag tartalmaz racionális intézkedése­ket, amely a borseprő és törkölybor felhaszná­lása elé korlátokat von. Ezen a téren én, mint a Hegyalja képviselője, arra kell, hogy kér­jem a miniszter urat, hogy maradjon meg amellett az elhatározása mellett, hogy a két holdon felüli gazdákra vonatkozólag ezeket a korlátozásokat tartsa fenn a. törvényben és igyekezzék esetleg a végrehajtási utasításban ki is szélesíteni. Minthogy a legkisebb gaz­dák, a legfeljebb két holdon termelő szőlősgaz­dák érdekei érintve nincsenek, ezen a téren nem látok nehézséget és szükségesnek tar­tom, hogy a belső fogyasztást ezen az úton is növeljük. Igen kedvező intézkedés a gyenge borok elvonása a piaci forgalomból. Sokak előtt ta­lán kissé ijesztő benyomást kelt ez az intézke­dés, ha az ember például a gabona-poolokra gondol; hiszen végeredményben a gabona­poolok kanadai vagy amerikai bevezetése sem volt más intézkedés, mint az, ami most itt a, borral kapcsolatban történik. A poolok törté­nete szomorú volt, nem tudták zárolni, nem tudták tartani a nagy termelés mellett a ga­bonaárakat, úgyhogy a végén ezek a pooioK KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. nagy kudarccal végződtek. Szerintem azonban itt ez az összehasonlítás nem állja meg a he­lyét. Tudniillik először is a mi borviszonyla­tunkban sokkal kisebb mennyiségről van szó, azonkívül ha a miniszter úr már beleveL'e ezt a törvényjavaslatba, akkor kétségtelenül meg­van és meglesz az a szándéka ia, hogy azt a felesleget el is helyezze. Sokan beszéltek arról, mennyire fontos volna, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcso­latban és ezzel egyidejűleg tegyék a Ház asz­talára a szesztörvény javaslatát is. En azt hi­szem, nem lehet annak semmi akadálya, hogy a miniszter úr a borpárlat számára ezzel a meghozandó szesztörvénnyel kapcsolatban egy bizonyos kontingenst biztosítson és afcban az esetben, ha a borok értékesítését ennek a tör­vényjavaslatnak vonatkozó szakasza alapján majd letiltaná, bizonyára ehhez az eszközhöz fordulna és rövid időn belül megint vissza tudná állítani a bor megfelelő árát a borpár­lat nagyobb mennyiségben való készítésének elrendelésével. Ami a büntető szankciókat illeti, lehetsé­ges, hogy egyes részletekben a gyakorlati em­berek helyes kisebb módosításokat javasolnak; és én örömmel veszem, ha ezeknek megfelelően a Ház a részletes tárgyalás során megváltoz.­tatja a törvényjavaslat egyik-másik részét; nagyjából a„onbain ezek a büntető szankciók is kétségtelenül a Tokajhegyalja érdekét képvise­lik, mert hiszen köztudomású, hogy éppen a királyok bora, a borok királya volt igen nagy­mértékű hamisításnak tárgya. Csodálatos, de talán ez a tény igazolja azt a nagy hírt, amely­lyel ez a bor valamikor régen bírt, hogy ma is, annyi évtized hamisítása t után, még mindig célszerűnek és jónak tartják éppen ezt a disz­kreditált tokajhegyaljai bort hamisítani, még­pedig minden országban és a külföldi piaco­kon szabadon, úgyhogy a hamisítás szempont­jából valóban igen nagy szükség van a szigorú büntető rendelkezésekre. Fontosak ezenkívül a Tokajhegyalja szempontjából mindazok az in­tézkedések is, amelyek a zárt területet védel­mezik a más helyen termelt borok inváziója ellen. Természetesen sok panasz van a törvény­javaslattal szemben. A panaszok között talán első helyen áll az, amely ezt a törvényjavasla­tot kereskedőellenesnek akarja minősíteni. Ha az ellenkező álláspontokat is figyelembe vesz­szük, ha figyelembe vesszük a termelői szem­pontot, amely a kereskedelem, a közvetítő ke­reskedelem túltengésének minden téren elejét igyekszik venni — éspedig annál az egyszerű oknál fogva, mert a rentabilitás a mezőgazda­sági cikkeknél az egész vonalon, de különösen a borárunál erősen csökkent — akkor figye­lembe kell vennünk, hogy szinte természet­szerű, hogy a termelő a maga borát közvetlen kimérés útiján akarja értékesíteni és amennyi­ben így nem tudná értékesíteni, akkor a még mindig rendszerint olcsóbb fogyasztási szövet­kezetek útján való értékesítés terére tolódik a termelő bora. Ezáltal kétségtelenül olyan fej­lődés előtt állunk, amely a borkereskedelmet a maga eddigi nagy dimenziójából visszafej­leszti, de nem a törvényjavaslat az., amely in­tézkedéseivel ezt eléri, hanem maga az élet, amely ebben az irányban halad. Kifogást emelnek a rendeleti hatáskör ki­szélesítése miatt. Általában mi ellenzéki kép­viselők természetszerűen nem szeretjük a ren­17

Next

/
Thumbnails
Contents