Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-56

4 Az országgyűlés képviselőházának 5i kajhegyalján egy katasztrális holdon száz hektoliter s még ennél több is termett és Tokajhegyalján a borok az. idén tudvalevőleg kilenc fokosnál gyengébb borok lesznek, a must cukortartalmát véve figyelembe. Igen t. Ház! En lennék a legboldogabb, ha az egri borvidékről megállapíthatnám, hogy ott ilyen remek szüret veit, mert egy másik borViidéktől^ nem sajnálom azt, ha ott jó termés, bő termés volt, azonban az, hogy ilyen számokkal éppen egy szakember foglalkozott, az teljesen megtéveszti a, közvéleményt* (Ügy van! jobb felől.) Tckajhegyalján más esztendőkben is kétségtelenül voltak gyengébb és jobb minőségű borok, — bátor leszek erre is kitérni még felszólalásom későbbi részében — azonban, hogy kilencfokos, vagy kilencfokosnál gyengébb borok lennének Tokajhegyalján, ezt még az úgynevezett másodtermésnél sem tapasztalhattuk soha. (Igaz! Ügy van!) Ilyet nem lehet állítani, mert ez a tokaj hegyalj ai borok hírnevét nemcsak idehaza rontja, dé ha az ilyen hír megjelenik a Pester Lloydban és azon keresztül a külföldi szaklapokban, ez a külföldön is árt a tokaji boroknak, amelyek exportja érdekében a kormány olyan végtelen sok munkát végez és amelyre oly sok fáradságot fordít. Csák nem fogjuk ezeknek a boroknak a renoméját mi magunk a külföldön lerontani! Már most Petro t. képviselőtársam felszólalásában, amikor kritizálta a törvényjavaslatot, azt is kifogásolta, hogy a törvényjavaslat túlsók felhatalmazást tartalmaz a földmívelésügyi miniszter részére és ennélfogva — nem lévén bizalommal a kormány iránt — nem látja, hogy a^ földmívelésügyi miniszter miképpen fog a törvényben részére biztosított ezekkel a felhatalmazásokkal élni és ennélfogva nem tartja a törvényjavaslatot megfelelőnek — emiatt. Erre vonatkozólag csak egyre vagyok bátor utalni: a, háború után a törvényhozás már kétízben foglalkozott a bortörvénnyel, még pedig az 1924 :IX. tc.-be és az alig négy-öt évre rá az 1929.-X. tc.-be foglalt két törvényjavaslattal. Az első volt az alaptörvény, amely ma is érvényben van, a másik volt a kiegészítő novelláris módosításokat . tartalmazó törvény. 1929 óta alig múlt el öt esztendő és újból konstatáljuk azt, — nemcsak én, hanem Petro Kálmán t. képviselőtársam is konstatálja — hogy nemcsak annyira fejlődött a bortermelés, a borminőség és a pincekezelés technikája, hanem az értékesítési viszonyok is annyira eltolódtak, időközben tömérdek módosító törvényt léptettek életbe a külföldi bortermelő államok, amelyekkel a külföldi versenypiacokon meg kell küzdenünk magyar márkáinkkal, hogy ennélfogva, — mint mondom ő maga is elismeri — szükség van újabb intézkedésekre, revízióra. Különösnek találom ezek után, hogy mégis azt mondja, hogy nem ad felhatalmazást a földmívelésügyi miniszternek. Éppen a törvényhozás munkájának lassúsága miatt, ha mi az élettel, a fejlődéssel együtt akarunk haladni, ha nem akarjuk, hogy elavult paragrafusok legyenek kodifikálva, amelyeket az élet egyik napról a másikra megváltoztat, feltétlenül mentől több felhatalmazást kell adnunk. Akik itt törvényhozók vagyunk, tapasztalatból tudjuk, hogy azok a törvényeink voltak a legjobbak, amelyek rugalmasak voltak. Merev törvényeinket a legritkább esetben tudtuk használni. (Úgy van! a jobboldalon.) A törvény árra való, hogy alapot, keretet adjon, hogy benne le legyenek fektetve azok az irányelvek, amelyeknek felhasználásával a törvény végreí>. ülése 1935 november 12-én, kedden. hajtásával megbízott szakminiszter azt a törvényt tényleg végre is tudja hajtani. A magam részéről végtelenül örülök annak, hogy ez a törvényjavaslat ilyen rugalmasan van megkonstruálva, hogy számol azzal, hogy itt a jövő fejlődéséhez képest új és új rendelkezéseket kell majd életbeléptetni és ez a törvény igenis provideál már arra, hogy szükség ecetén a földmívelésügyi minisztériumnak kezében Je gyen egy eszköz ezzel a törvénnyel, amellyel tényleg fog is tudni segíteni, ha bajba jut az a borgazdaság. Itt van mindjárt a zárolásról rendelkező 24. § a zárolásra való felhatalmazás. Petro t. képviselőtársam megjegyezte, hogy nagyon szép ez a felhatalmazás, amely felhatalmazza a földmívelésügyi minisztert, hogy abban az esetben, ha igen nagy termés van valamelyik esztendőben az országban és ezek a termésfeleslegek a piacot nyomnák, ő a termés egy részét zárolja, ugyanúgy, mint ahogyan ezt a francia bortörvényben már keresztül is vitték. Ez a gondolat nem új, — mondja Petro képviselőtársam — azonban kérdést intéz a földmívelésügyi miniszterhez, hogy miképpen gondolja ezt keresztülvinni a gyakorlatban. Ezen ma nem gondolkodom. Adja Isten, hogy erre egyáltalában soha ne legyen szükség, mert ez a rendelkezés, ez a felhatalmazási rendelkezés már csak igazán akkor fog végrehajtásra kerülni, amikor olyan katasztrofális helyzetbe kerül a borgazdaság és akkor fogjuk tudni csak megítélni azt, hogy milyen intézkedésekre lesz szükség. Braziliában nagy termés esetén a kávétermés feleslegeit a tengerbe öntik, sőt ezt az abszurdumnak tetsző gazdasági ideát azóta már más államok más termények tekintetében is követték és hogy ez nem egészen abszurd dolog, azt legyen szabad megint csak két számmal illusztrálnom éppen a bornál. Amint előbbi adataimat méltóztattak hallani, normális termés esetén 4 millió hektoliter terméssel kell számolni. Azt is tudjuk, hogyha ilyen termés van, akkor örülnek a gazdák, ha tíz-filléres áron tudnak szabadulni boruktól, sőt azon alul is kénytelenek eladni, mert hatfilléres árak is vannak, sőt egy üres hordóért adnak egy hektoliter mustot. Emlékezünk ezekre az esztendőkre. Én tízfilléres árat akceptálok. Akkor ez azt jelenti, hogy 4 millió hektoliter bor értéke 40 millió pengőt jelent az ország részére. Már most, ha ebből a 4 millió hektoliterből 2 millió hektolitert zárolok, vagy eltüntetek, feldolgozom szesszé, ecetté — nem akarok most a részletekre kitérni' — és csak kétmillió hektolitert hagyok a piacon, akkor — megint csak a tapasztalatok alapján beszélhetek, mint a múlt évi termés és az idei termés alapján — el lehet érni 30— 40 filléres, sőt magasabb árakat is. Kétmillió nektoliter 40 fillérjével már 80 millió pengőt tesz ki, tehát a duplájára tudom fokozni a nemzet vagyonát azzal, hogy a termelt bormennyiség felét nem megiszom, hanem kiöntöm a Dunába, hogy csak egy krassz példával illusztráljam ennek az állításnak a helyesAkármilyen paradoxnak és abszurdumnak látszik is tehát egy közgazdász előtt az az újabb teória, amely a termelt feleslegeket elpusztítja, megsemmisíti s a természetnek viszszaadja azt, amit az Üristen segélyével az ember munkája nagy nehezen kitermelt, én ezt mégsem tartom ilyen abszurdumnak. Eszembe jutott egy másik példa is. Azt hiszem, sokan vannak gyümölcstermelők itt a