Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-60
Az országgyűlés képviselőházának 60. szagtalanítsa, vagy finomítsa, ami a kistermelőnek nem áll mindig módjában. A kistermelő érdekében vagyok bátor a miniszter úr figyelmét felhívni a 43. ^-nak is ezerintem felette igazságtalan rendelkezésére, amely a törkölyből való borkisajtolást öt hektoliterre redukálja. Igen t. Ház! A törkölyből készített bort munkásbornak nevezik, tehát a neve szerint is azt célozza, hogy nyáron, amikor a munkás dolgozik, ne igyék vizet, hanem ezt a könnyű bort adhassuk neki, amely sokkal alkalmasabb szomjának oltására. Ezt a pontot a régi törvényből nem módosítva venném át, hanem meghagynám legalább is a régi törvény értelmezését. Én azonban négy katasztrális holdra maximálnám a törkölybor előállítási lehetőségét és ott is korlátoznám katasztrális holdanként három hektoliterre, illetőleg a legmagasabb törkölyborprodukciót 12 hektoliterre. Ez egyes szőlősgazdáknál nagyon fontos kérdés, mert különben ezek a kisgazdák, akik abban a mennyiségben, ahogy a törvény előírja, nem képesek munkásaikat nyáron át ellátni a szükséges itallal. Mélyen t. Ház! Viszont a 21. ^->nak azt a rendelkezését, amellyel 4000 hektoliterhez köti azt, hogy köteles legyen az illető pincészet a szakszerű kezelés végett szőlészeti és borászati szakiskolát végzett pincemestert alkalmazni, túlságosan szűknek találom, hiszen a földmívelésügyi kormány itt nagyszerűen törekszik a szőlészeti és borászati szakiskolát végzett pincemesterek elhelyezésére. Háromezer, kétezer, sőt úgy érzem, hogy még ezer hektoliter forgalom mellett is szívesen akceptálnák ezt az illető pincészetek. (Darányi Kálmán földmi velésügyi miniszter: Megvan a lehetőség!) Kötelezőleg mondanám ezt ki, így nagy rétegeket juttatna a földmívelésügyi miniszter úr keresethez. Most áttérek a 49. $ taglalására, amely valóban a borhamisítások netovábbját igyekszik korlátok közt megtartani. Nemcsak három hónapot, hanem, ha többet méltóztatott volna megállapítani, még fegyházat is akceptálnék ezen a téren, de nem tudom elfogadni az 50. | büntetését, amely egy hónapban szabja ki mindazoknak a megtévedt embereknek szabadságvesztését, akik talán nem is tudatosan, talán véletlenül, talán az emberi egészségre nem ártalmas vegyszereknek, vagy kezelőszereknek alkalmazásával jutottak abba a helyzetbe, hogy egy hónapra lecsukják őket. Igen t. miniszter úr, ez roppant súlyos büntetés. Hogyan lehet szabadságvesztésre ítélni azt, aki a törvényt talán nem kellőkép értelmezi. Nem borhamisítóról beszélek, hanem arról, aki az első pont szerint a jelen törvény rendelkezései alá eső, í'orgalombahozatalra szánt ital előállításához vagy kezeléséhez a jelen törvényben vagy ennek alapján kibocsátott rendeletben megengedett anyagot, a megengedett mértéken felül, vagy a megengedettől eltérő minőségben használ, hozzáad. Ilyet egy hónapra lezárni, túlságosan szigorú büntetés. A második pont ugyanígy bünteti azt, aki a jelen törvény rendelkezései alá eső, forgalombahozatalra szánt ital előállításánál vagy kezelésénél meg nem engedett eljárást alkalmaz. Szerintem a »tudatosan«, »szándékosan« szót okvetlenül bele kellene iktatni ebbe az öD. §-ba. A büntetés maximumát 600 pengőben állapítanám meg és csak a behajthatatlanság esetében, mint a közigazgatási büntetéseknél, lehetne megfelelő elzárásra átváltoztatni ezeket a büntetéseket. A harmadik KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése 1935 november 19-én, kedden. 117 pontnál az a kérésem, hogy a »tudva« szót legyenek szívesek beiktatni. t Azt büntetessék, aki »tudva« hoz forgalomba más elnevezéssel vagy megjelöléssel bort, mint ami igaz, mert hiszen végeredményben a termelő a hibás, ha ezt a paragrafust nem alkalmazzák a törvény szellemének megfelelően. A 4. pont szinté« egy hónapi börtönt helyez kilátásba arra, aki a jelen törvény rendelkezései alá eső italt a jelen törvényben, vagy az ennek alapján kibocsátott rendeletben megállapított kellékeknek meg nem felelő hibás állapotban hoz forgalomba. Ennek a szigorú büntetésnek akkor volna helye, ha az italt az emberi egészségre ártalmas állapotban hozná forgalomba. Ennek módosítását is kérném. S mint az 50. §-ra nézve általában, — 600 pengő maximális büntetés állapíttassák meg, de úgy, hogy csak az emberi egészségre ártalmas állapotban forgalomba hozott borokra vonatkozzék ez. Ugyancsak kifogásolom, hogy a miniszter úr fontosnak tartja a büntetések hírlapi közlését. A hírlapi közlés ugyanis soha sem, vagy csak nagyon ritkán árt annak, aki a bor pancsolását tényleg elkövette, hanem ez általánosságban a vendéglős ipar becsületébe gázol. A hírlapi közlésnek -már csak azért sincs helye ebben az esetben, mert hiszen a hamisítást azzal is el lehet követni» ha az alkalmazott a fröocsöt visszaönti a kannába, vagy pedig »pótol«, mert — amint mondani szokták — »gebind«-ben kapja a bort kimérésre. A büntetésnek hírlapi közlését tehát teljesen mellőzendőnek tartom. Fenti módosítást kérném keresztülvinni az 51. §-ban, ahol nem 15 napi elzárást alkalmaznék, mint büntetési maximumot, hanem 300 pengőig terjedhető pénzbüntetést, ami nem zárja ki azt, hogy a konstatáló pénzügyi közeg a büntetéseket az úgynevezett szemleíven feljegyezze és ismétlődés esetén a borkimérés joga megvonható lenne azoktól, akik a törvény szellemével, vagy rendelkezéseivel többször ellenkezésbe kerülnek. En tehát már a törvényben magában okvetlenül törölni vélem a 15 napi börtönbüntetést és az 51. §-nál a 300 pengős maximumot, az 50. §-nál pedig a 600 pengős maximumot kérem felvétetni. T. Ház! Az 52. §. módosítását az előbb említett italmérési szemleívre korlátoznám:. Az 52. §-t tudniillik akként értelmezném, hogy kihágást követ el és amennyiben nem vétkes hanyagságról van szó, a 2. és 3. pontok eseteiben első ízben megintendő az illető, amely intés az italmérőknél az »italmérési szemleíven« fel jegyzendő, egyébként pénzbüntetéssel büntetendő. Általában a súlyos börtönbüntetésnek nem lehetek híve, mert az italmérést fokozni kell és nem szabad börtönbüntetésekkel csökkenteni. Az 55. $-hoz az lenne a kérésem, hogy az akként módosíttassák, hogy a meg nem engedett módon kezelt must, vagy bor esetében, ha ezek fogyasztása az egészségre nem ártalmas, az elkobzás mellőztessék és csupán pénzbüntetés állapíttassék meg a meg nem engedett kezelés miatt. T. Ház! A javaslat lényegét illetőleg ezekben voltam bátor észrevételeimet előadni. Tekintettel arra, hogy amúgy sem remélhetem, hogy ezeket a lényeges módosításokat a t. földmívelésügyi kormányzat keresztülviszi és mivel a javaslat szellemével sem értek egyet, ennélfogva a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Drózdy Győző képviselő urat illeti a szó. ltí