Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-60

Az országgyűlés képviselőházának 60. hesse. Nem tudom, t. miniszter úr, hogyan méltóztatik ennek a végrehajtását elképzelni

1

? Ha a miniszter úr örökké miniszter maradna, nem lenne ez az aggályom, de a miniszterek jönnek, a miniszterek mennek, ha 5 vagy 10 évi időközökben is, de mennek. (Horváth Zoltán: Nehezen! — Derültség.) Ebben nem méltóztatik precizirozni és biztosan körülírni, hogy mikor lehet a felesleges borkészletet zár alá venni. Errenézve biztos, megbízható statisztikai adatok kellenének; tudni kellene, hogy mennyi az export, mennyit tudunk elhelyezni és mennyi a belső fogyasztás. A következőkben rá akarok mutatni, hogy van egy másik szakasz is, amelyet szintén aggályosnak tartok, mert nem tartom kielégítőnek az ellenőrzés módját. A 46. §-ban azt méltóztatik mondani, hogy (olvassa): »A jelen törvény rendelkezéseinek megtartása felett az ellenőrzést a közigazgatási hatóságok és a földmívelésügyi miniszter által közvetlenül megbízott közegek gyakorolják. Az ellenőrző hatóságok és közegek jogosultak bármely olyan helyiségben, amely a jelen törvény rendelkezései alái eső italok előállítására,« stb. szolgál, helyszíni szemlét tartani. A cár messze van, mondotta a régi orosz közmondás. Ez az a törvényszakasz, amelybe a hatósági közeg azt magyarázhatja »bele, amit akar. Belemagyarázhatja azt, hogy joga van neki éjjel-nappal, joga van vasárnap, de különösen joga van választáskor esetleges helyszíni szemlét tartani. (Ügy van! a baloldalon.) A közigazgatási hatóságok már rendkívül túl vannak terhelve és én a legteljesebb mértékben bizalmatlansággal viseltetem a közigazgatási hatóságok iránt. (Horváth Zoltán: Indokolt!) Aggályosnak tartom, hogy egy mezőgazdasági szakkérdést megint odalőcsöljünk a közigazgatási hatóságokhoz. (Gr. Festetics Domonkos: Baj lesz, én is félek!) Kedves képviselőtársam, hodie mihi, eras tibi, mondja a latin közmondás, ön is lehet még nem hivatalos jelölt, hanem ellenzéki jelölt. (Gr. Festetics Domonkos: Engem sem szeret a közigazgatás, biztosítom! — Friedrieh István: Miért! — Gr. Festetics Domonkos: Nem tudom, meg kell kérdezni a vármegyét!) — Friedrich István: Ki kell békülni! — Derültség.) Itt van még egy rendelkezés, amely az utólagos bejelentés kötelezettségéről szól. Mondom, ha a miniszter úr örökre miniszter maradna, nem szólnék egy szót sem, de a miniszterek jönnek, a miniszterek mennek. Én ezt a kérdést aggályosnak tartom. Hasonlóképpen, amint már beszédem legelején kifejtettem, noha — mondom — elismerem a tokaji bor kiválóságát, elismerem azt, hogy a magyar borok királya a tokajhegyaljavidéki bor, szívesebben láttam volna, ha Magyarország összes szőlőterületét ilyen különböző tájakra méltóztatott volna osztani, hiszen balatoni boraink is megütik azt a mértéket, amely jogosulttá teszi azokat arra, hogy európai hírük legyen. Ilyenek: Szekszárd vidéke és más borvidékek, de nem akarok etekintetben részletekbe bocsátkozni. Sokkal helyesebbnek és indokoltabbnak láttam volna, ha nemcsak a Tokajhegyaljai borvidéket méltóztatnék törvénybe iktatni, hanem azzal egyidejűleg különböző más borvidékeket is, mert ezáltal tényleg megállapodhattunk volna, a kezdet nehézségein túlestünk volna s a kereskedelem rögtön berendezkedhetett volna ilyen típusborok, hegyaljai borok eladására, illetőleg vagy erre vagy arra, és így a magyar szőlőbirtokosok mindenülése 1935 november 19-én, kedden. 113 képpen egy alapot kaphattak volna, amelyre jövőjüket felépíthették volna. Kernelem, hogy a miniszter úr élni fog azzal a jogával, amely őt megilleti és ezt a törvényjavaslatot ki fogja egészíteni, különösen a borvidékek kérdésére vonatkozóan. Hiszen már a Darányi-féle 1908-as törvény is nagyjából körvonalazta ezt a problémát, de ez a törvény kiegészítésre szorul, hiszen a tokaji hegyvidéken kívül is vannak más nevezetes borvidékek, amelyek tetemes bormennyiséget termelnek s amelyek a bor szempontjából is mindenképpen fontosak és mindenképpen jogosultak arra, hogy róluk itt megemlékezzünk. Ezekben voltam bátor a jelenlegi törvényjavaslathoz észrevételeimet megtenni. Mondom, örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, mert az alapot megadja, de legyünk tisztában azzal, hogy ez nem olyan falrengető javaslat. En örülök, hogy a Háznak volt alkalma és módja ezzel a kérdéssel foglalkozni és nagyon örülök annak, hogy a magyar mezőgazdaság helyzetét — ellentétben Knob képviselőtársam megalapításával — szakszerűen és tárgyilagosan, magas nívón bírálták el itt a plénumban, akár innen, akár a túloldalról hangzottak is el a felszólalások. Legyünk tisztában azzal, hogy mi a magyar mezőgazdasággal élünk vagy halunk. Mi végeredttnényiben, kimondottam, agrárország, vagyunk és ha a magyar mezőgazdaság, amelynek egyik fontos ága a szőlőtermelés, válságba kerül, bajokkal küzd és nem tud megélni, akkor az egész állami szervezet és állami élet is zavarba jut. és nehézségekkel küzd. Remélem, hogy azokat az észrevételeket, amelyeket innen, ellenzéki oldalról a javaslattal szemben megtettünk, a miniszter úr akceptálja, különösen azokra a részekre nézve, amelyeket politikai szempontból lehet felfogni. Ezeket expressis verbis méltóztassék kiküszöbölni. Ne méltóztassék azt 'mondani, hogy ez vesszőparipája az ellenzéknek, hiszen a legjobb indulatot is, amelyet a miniszter úr ebbe a javaslatba belefektetett, az alsóbb hatóságok félremagyarázhatják és kellemetlenkedhetnek, indokolatlan molesztálásoknak tehetik ki a földművelő népet. En örömmel üdvözlöm a javaslatot, mint alapot, amelynek folytatása következik, de a kormánnyal szemben táplált politikai bizalmatlanságomnál fogva nem fogadom el a javaslatot. (Elénk helyeslés a balodalon.) Elnök: Szólásra következik gróf Esterházy Móric képviselő úr! • . Gr. Esterházy Móric: T. Képviselőház! Sajnálatomra nem voltam abban a helyzetben, hogy a szakszerű és kimerítő vita korábbi szakában részt vehessek. S ha most egészen röviden igénybeveszem a Ház idejét, engedelmet kérek, hogy eddig felszólalt képviselőtársaim részletes fejtegetése ellenére én is egypár megjegyzést tegyek, elsősorban természetesen a tárgyalás alatt álló és napirendre kitűzött javaslatra nézve. Ez a javaslat, hogy úgy fejezzem ki magamat, tulajdonképpen egy trilógia egyik része, de a hegyközségi törvény és a szesztöryény nélkül, azt hiszem, sokat veszít jelentőségéből. Viszont elismerem azt, hogy az igen t. kormány helyesen cselekedett akkor, amikor nem novelláris úton változtatta meg az 1924 :IX., illetőleg 1929 :X. tcikkeket, a ma fennálló bortörvényeket,