Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-56

Az országgyűlés képviselőházainak 5ö s úgynevezett konjunkturális esztendőkben. De tegyük fel, hogy 40—50 ezer hektoliter szeszt tudnánk borból előállítani, 10%-os boralapanyagot véve számításba, ez még mindig csak 500.000 hektoliter bornak felelne meg, tehát még mindig azt látom, hogy körülbelül 1—1*5 millió hektoliter az a felesleg, ami normális termés esetében ezt az országot, ezt a piacot nyomja és ilyen felesleg feltétlenül katasztrofális áralakulást von maga után. (Ügy van! jobb felől.) Az export marad, a második debouchèt. Amint méltóztatik tudni, a kormány, — nem tudok jobb kifejezést használni erre — emberfeletti küzdelmet folytat a tekintetben, hogy minden kereskedelmi szerződésnél lehetőleg biztosítsa a magyar bor exportját az illető államokba, amelyekkel sikerül kereskedelmi szerződéseket kötni. Ennek ellenére azonban azt látjuk, hogy 200—300 ezer hektoliternél többet képtelenek vagyunk kivinni, s annak ellenére, hogy különböző kedvezményekkel, különböző szállítási és egyéb kiviteli prémiumokkal igyekszik a magyar kormány a borkivitel szolgálatába állni, mégis azt tapasztaljuk, — és én magam is egyike vagyok azoknak, akik személyesen járják az összes külföldi országokat és kutatják a lehetőségeket, hogy hol lehet nagyobb mennyiségű magyar bort elhelyezni — hogy bizony nagyon nehéz és mondhatni egyre nehezebb akadályok gördülnek a borexport elé, úgyhogy nagyon optimistának kellene lennem, ha azt mondanám, hogy 300—400 ezer hektoliter bort fogunk tudni évente kivinni, akármilyen jó szerződéseket is fogunk kötni s akármilyen kiviteli támogatást fogunk is nyújtani. Figyelembe veszem ezenkívül azt a nem lekicsinylendő mennyiséget, — ez szintén összefügg a szeszkérdés problémájával — mely az által állana elő, ha ecet helyett minél nagyobb mértékben használnánk borecetet. Itt is volna egy bizonyos mennyiség, melyet mi borral tudnánk pótolni s ez a mennyiség mintegy százezer hektoliterre tehető. Ha mindezeket egybe is vetem, ha a belföldi fogyasztást is fokoznánk, amennyire lehet s még ha tegyük fel, keresztül is tudnánk vinni a bortermelő érdekeltségnek azt a régi óhaját, hogy a még mindig fennálló, bár két esztendővel ezelőtt már ötven százalékkal csökkentett borfogyasztási adót teljesen eltörölje a kormány és ennek következtében a belföldi borfogyasztás is emelkednék, mondom, bármiképpen is kalkuláljunk, ha legoptimistábban is fogjuk a számokat öszszeállítani és Összeadni, még mindig azt fogjuk találni, hogy körülbelül ötszázezer hektoliter az a borfelesleg, melyet semmiképpen sem tudunk már elhelyezni. Ha erre a megállapításra jutottam ezen az oldalon, akkor nagy örömmel kell üdvözölnöm a törvényjavaslatot mint eiső lépést a tekintetben, hogy az amerikai direkttermő szőlőket fokozatosan úgy akarja áttelepíteni, hogy azok a kisgazdák és azok a szőlőtulajdonosok, akik ma ilyen direkttermő szőlőket művelnek, lehetőleg ne ka rosodjanak. Érdekes, hogy amint a törvényjavaslat indokolásában is bennefoglaltatik, a direkttermő szőlőknek kereken 28.000 kataszerá lis holdat kitevő területéből körül belül 8000 katasztrális hold esik az »othello« szőlőfajtákra amelyeket bizonyos szempontokból, főleg azért, mert a vörös boroknak igen szép élénk szint adnak, meg kellene továbbra is türm. Marad ezenkívül kereken húszezer katasztrális hóid direkttermő, úgynevezett nob a-szőlő, amely nyomja az egész magyar borpiacot. Ennek a csekély 20.000 katasztrális holdat kitevő direkttermő szőlőnek évi produkciója lése 1935 november 12-én, kedden. 3 az az 500.000 hektoliter, amely mint plusz jelentkezik előbbi fejtegetéseim szerint. Érdekes,'— csak példának említem meg — hogy az idén, amikor az ország legnagyobb részében alig volt termés, vagy igen gyenge termés volt, egyes hegyvidéki szőlőkben, ahol hála az égnek, nem várt jó szüreti eredményekről számolhatunk be, pl. Zala vármegyében, ahol tízezer hold noha-szőlő van nyilvántartva, a szüreti mennyiségnek több, mint a fele, 300.000 hektoliter esik noha-szőlőkből szűrt borokra. Ha tehát a kormány tényleg végre fogja hajtani azt a tervbevett akcióját, hogy egyrészt a direkttermő szőlőkből szűrt bort csak ipari célokra lehet felhasználni, ez megnyugtató lesz. Be kell vallanom, hogy a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása alkalmával, őszinte sajnálatomra, éppen én voltam az, aki ennél a szakasznál módosító javaslatot adtam be, amelyet a bizottság elfogadott, szemben a törvényjavaslat eredeti szövegével. Utólag magam is sokat gondolkoztam felette és minden érvet pro és kontra mérlegelve arra a megállapításra jutottam, hogy sokkal megnyugtatóbb az a határozott rendelkezés, amely az eredeti törvényjavaslatban volt, amely expressis verbis kimondja, hogy a direkttermő szőlőkből szűrt mustot csakis ipari célokra lehet felhasználni és a felhasználás módozatait a földmívelésügyi miniszter rendeletileg fogja szabályozni, mintsem az a generálisabb, az az általánosabb érvényű felhatalmazás, melyet a módosítás folytán elfogadott a bizottság s amely felhatalmazza a földmívelésügyi minisztert arra, hogy rendeletileg szabályozza ezeknek a boroknak mikénti értékesítését. Amíg a jelen levő földmívelésügyi miniszter úr ül a helyén, teljesen elegendő nekem ez a generálisabb, általánosabb érvényű felhatalmazás is, azonban félek attól, — éppen azért, mert legnagyobbrészt csupa kisember van érdekelve, kisgazdák vannak érdekelve a direkttermő szőlőterületeknél — hogy olyan befolyások találnak a jövőben érvényesülni, amelyek miatt nem fogjuk tudni végrehajtani azt a szép elgondolást, amelyet mindnyájan helyeselnek, akik, mint mondottam, szőlő- és borkérdésekkel foglalkoznak. Miután a hegyközségi törvényjavaslatban, értesülésem és tudomásom szerint, kontemplálva van az, hogy ezek a területek tíz év alatt átoltandók, áttelepítendők, félünk attól, hogy esetleg a hegyközségi törvényt sem fogják végrehajtani olyan szigorúan, és akkor az egész magyar problémának ez a rákfenéje továbbra is fenn fog maradni. Igen kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ebben a kérdésben eredeti elgondolásától ne térjen el, tartson ki mellette, mert nézetem szerint a jövőt illetően ez az alfája és ómegája az egész borértékesítési problémának. (Ügy van! jobbfelől.) Igen t. Képviselőház! Mint említettem, az idei szüreti eredmények alatta maradtak a várakozásnak a legtöbb területen, egyes hegyvidéki szőlőkben azonban a várakozáson felül jól sikerültek. Csodálkoznom kell azonban azon, hogy egy olyan szakember, mint Petro igen t. képviselőtársam, olyan elszólást engedhetett meg itt magának, amelyet vissza kell utasítanom, éppen, mint tokajhegyaljai szőlőbirtokosnak, mert meglehetősen részletesen ismerem az ottani szüreti eredményeket, úgy mennyiségileg, mint minőségileg. Amikor a 9%-osnál gyöngébb borok mikénti felhasználásáról és értékesítéséről beszélt, ő a,zt mondotta, hogy to1*