Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-60

Az országgyűlés képviselőházának 60. van!) Ezt nekünk tudnunk kell és ha egyszer az ipari szeszgyárak nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket szociális, gazdasági és más tereken is, akkor ne méltóztassék rossz néven venni a kormányzattól, ha ennek megfelelően cselekszik, — innen az ellenzéki oldalról mondom — mert egyenesen kötelessége az ipari szeszkartel kérdését mielőbb rendezni. Elismerem a kar tel létjogosultságát akkor, hr szociális és gazdasági nemzetmentési és nemzetgazdasági téren is megteszi kötelességét. Eddig azonban szerte az országban — egy-két illusztris úr kivételével — mást nem hallottam, mint azt, hogy a szeszkartel ilyen káros, annyira hátrányos, a szeszkartelt meg kell rendszabályozni. (Br. Berg Miksa: Szentesen is védték a karteleket! — Zaj.) Engem tehát igen t. képviselőtársam végeredményben arról győzött meg, hogy a szeszkartelnek az ellenzéki padokról felemlegetett jövedelme valóban annyi és éppen azért, mert az erről az üzleti jövedelmezőségről elhangzott adatok ennyire helytállók, elvágom és remélem, hogy ismét tényleg összefogunk és nemzeti egységet fogunk alkotni jobb- és baloldalon ebben a kérdésben, hogy a szeszre vonatkozó törvényjavaslatot a tevékenységi naptár alapján méltóztassék minél előbb idehozni a Ház asztalára. (Élénk helyeslés és taps a jobbés a baloldalon.) és hozzátehetem, hogy ezekben a súlyos és nagyfontosságú gazdasági kérdésekben a t. miniszter úr erről az oldalról és a t. túloldalról is a legtárgyilagosabb kritikát fogja kapni. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben egyek leszünk valamennyien. Knob igen t. képviselőtársam kivételével. (Derültség.) Végtelenül sajnálom, hogy ő, aki egy vidéki agnárkerület képviselője, csak a szeszkar; tel védőügyvédjeként méltóztatott elmondani felszólalását, amelyet élvezettel hallgattam végig, különösen abból a szempontból, mert tényleg a szeszértékesítés kérdése, amelyet előttem már többen megvilágítottak, szorosan öszszetartozik a borértékesítéssel. Az a sokat emlegetett kisüst, amely az 1920-as nemzetgyűlés óta folytonosan kísér bennünket és amelyet különféle körök tendenciózusan tréfa tárgyává tettek és amellyel kapcsolatban különféle aggályaikat fejtették ki, bizonyos mértékben nekünk agrárállamnak szimbolikus kérdésünk. Az 1920 : XLI. törvénycikkre méltóztatott célozni. Meg kell állapítanom, hogy 1920-ban a kisüst jobban dolgozott, mint most. (Felkiáltások a középen: Adózási szempontból is sokkal jobban!) Nagyobb volt ebből az államháztartás jövedelme is s a magyar agrárnépességnek, a falusi népnek helyzete sokkal jobb volt. Nem kellett a győri és a Leipziger-féle szeszgyárakkal ebben a mértékben kalkulálni. (Ügy van! a középen.) Most is sokkal jobbnak tartottam volna, ha az a jövedelem, amelyre azt méltóztatott mondani, hogy nem 60 millió, — én 40 milliónak is elfogadom — a kis, apró emberek között oszlik szét, a különböző kis magyar parasztexisztenciák kezébe és zsebébe jut, mint a különböző családok birtokába hitbizomáaryként. (Knob Sándor: 1921-ben a szesztermelés összeomlás előtt állott, azért kellett megcsinálni az 1921 : XLI. tc.-et! Nincs informálva!) Méltóztassék megengedni, hogy most rátérjek magára a törvényjavaslatra. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Az előttünk fekvő törvényjavaslat arról győzött meg, hogy ezen a téren tényleg válság van és a magyar bortermelés kérdése nehéz órákat és nehéz napokat él. Ezt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése 1935 november 19-én, kedden. 109 — ha nem is foglalkoztam volna ezzel a kérdéssel — már a törvényjavaslat megjelenéséből észre kellett volna vennem, mert, valljuk be, mi magyarok olyan nemzet vagyunk, hogy amikor valamely kérdéssel, pl. a fizetési eszközökkel, vagy pedig a hitelélettel valami baj van, akkor hozunk egy a fizetési eszközök forgalmának szabályozásáról szóló rendeletet, vagy a hitelélet rendjét szabályozó rendelkezést — amikor nincsen hitel. Most pedig, amikor^ a borral van baj, organizáljuk a bortermelést és értékesítést. Teljes tárgyilagossággal elismerem,^ innen az ellenzéki oldalról, hogy erre a törvényjavaslatra, mint alapra, már régen szükségünk lett volna és e téren a minisztérium^ illetékes ügyosztályának bizonyos szemrehányásokat teszek azért, hogy nem hamarabb hozta ide ezt a törvényjavaslatot, (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Az ügyosztály nem hozhatta.) amelyet kerettörvénynek, alaptörvénynek nevezhetünk majd, azzal a kiegészítéssel, hogy bizonyos mértékben viszont azt nehezményezem, hogy csupán csak a tokajhegyaljai borvidék kérdését méltóztatott ebben a törvényjavaslatban — különben nagyon helyeseji, mert hiszen ez mindennek a koronája — rendezni. Ami az előttem felszólalt képviselő urak beszédéből a területi kérdést illeti, köztudomású statisztikai tények, hogy hegyi szőlőterületünk 137.000 hold. homoki szőlőterületünk 200.000 hold körül van és a más művelési ágra is alkalmas, nem direkt szőlőterület 32.000 hold van az országban. Sokan jöttek azzal az észrevétellel, hogy ezeken a más művelési ágakra is alkalmas területeken a szőlőt mesterségesen ki kell irtani, illetve ezeken a területeken át kell térni j az illető földtulajdonosnak más mezőgazdasági művelési ágra. En, aki mindenütt járok az országban és magam is szőlővidéken lakom, megállapíthatom, hogy az események és a bor árának válsásra miatt már intézkedtek e téren, mert az illető érdekeltek, akiknek nem fizetődött ki azon a területen a szőlőtermelésük, már maguktól, a saját józan paraszt eszüktől kidobták a szőlőt onnan és a rozstermelésre, burgonyatermelésre vagy más mezőgazdasági termelésre alkalmas földeket valóban rozs- vagy burgonyatermelésre, vagy más mezőgazdasági termelésre használják fel. A statisztikai adatok szerint már körülbelül 17.000 hold az a földterület, amit pár esztendő alatt így mint szőlőterületet megszűntettek. A falusi nép azonban bizonyos^ mértékben irtózik a statisztikai felvételeknél^ A művelési ág megváltoztatásának bejelentésétől, mert azt kissé körülményesnek tartja, úgyhogy az ilyen terület a valóságban már sokkal több, mint 17.000 katasztrális hold és en úgy látom, hogy ha így folytatódik a bor árának alakulása és továbbra is ilyen lesz a helyzet, mint most, akkor azon az egész 32.000 holdon

% amely szőlővel beültetett, de más művelési ágra is alkalmas terület volt, rövidesen át fognak térni a szőlőtermelésről más mezőgazdasági termelésre. Ami _a szőlőtermést illeti, elhangzottak olyan kijelentések, hogy a katasztrális holdankénti termésátlagot Magyarországon 15—20 hektoliterrel lehet számítani. Ez is lehetséges, én azonban nem vagyok ennyire optimista, mert én a mi vidékünkön, a Duna—Tisza közben egy jó 10 hektoliteres katasztrális holdankinti átlagterméssel a homoki szőlők nagyrészében nagyon meg lennék elégedve. Éppen ezért nem tudom megérteni Görgey István képviselőtársam adatait, aki a téglahordó és 15