Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-60

102 Az országgyűlés képviselőházá/n&k 60 résztvenni. Két okból nem akartam. Először azért, mert ez a probléma 'meglehetősen távolesik attól a munkaterülettől, amelyen eddig majdnem egy fél életet eltöltöttem; másodszor nem akartam résztvenni a vitában azért sem, mert a törvényjavaslat alapvető rendelkezéseivel mindemben egyetértek. Egyetértek a fö kiírnivelésügyi miniszter úrna'k azzal a törekvésével, hogy azt a nagy nemzeti és nemzetközi értéket, amelyet számunkra a tokajhegyaljai borvidék jelent, az eddiginél fokozottabb védelemben kell részesíteni. Egyetértek a miniszter úrnak azzal a célkitűzésével is, hogy típus-borokat termeljünk ebben az országiban. Egyetértek a márkázásra vonatkozó rendelkezéseivel is a törvényjavaslatnak, továbbá azzal a rendelkezésével is, amely az amerikai direkt termő szőlőknek borgazdaságunk szempontjából jelentkező súlyos hátrányait akarja ellensúlyozni és kiküszöbölni. Egyetlenegy olyan rendelkezése van ennek a törvényjavaslatnak, amelyre vonatkozólag szükségesnek tartanám, ha az igen t. földművelésügyi miniszter úr szíves volna bizonyos mértékig helyt adni annak a kritikának, amely ebben a vonatkozásban a vita során már több felszólaló részéről elhangzott. TJgy érzem ugyanis, hogy a cégek védelme rendkívül nagy gazdasági érdekű kérdés és e tekintetben a törvényjavaslatnak az egyik pontja olyan gyakorlati alkalmazásra ad lehetőséget, amely a meglevő értékes cégek védelme szempontjából talán aggodalomra adhat okot. Én, aki a gazdasági gyakorlati életben élek, tudom, hogy egy meglevő cég milyen nagy gazdasági és erkölcsi értéket jelent. Ismerek olyan meglevő nagy cégeket, amelyek nincsenek már azoknak a családoknak a tulajdonában és birtokában, amelyek azokat megalapították, s amely cégek többé nem azokat a cikkeket gyártják, amelyekkel világhírüket megalapozták, de ennek ellenére egy percig sem gondolhat senki arra, hogy ezeket a vállalatokat cégük, nevük használatában korlátozzuk, vagy ezeket a vállalatokat megfoszszuk eddigi cégük használatától. Ennélfogva szeretném a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani azt, hogy a törvényjavaslatnak a céghasználatra vonatkozó részét újból megfontolás tárgyává méltóztatnék tenni és esetleg helyt adni olyan módosításoknak, amelyek a kérdésnek kissé rugalmasabb kezelését tennék lehetővé. Már most, ha azt méltóztatott hallani tőlem, hogy én a törvényjavaslat minden alapvető rendelkezésével egyetértek, s idevonatkozólag kritikai megjegyzéseim nincsenek, akkor ennek bejelentése után immár el is állhatnék a szótól. Hogy ezt nem teszem, annak aa a magyarázata, hogy a törvényjavaslat vitája, amelyet röviden borvitának nevezhetnénk, majdnem az első ülésnaptól kezdve a szeszkérdés vitájává szélesedett ki (Halljuk! Halljuk!) és e vita keretében számos olyan feltevés jutott szóhoz, számos olyan megállapítást hallottunk, számos olyan inszinuáció történt, amelyek meggyőződésem szerint nem maradhatnak megjegyzés és szó nélkül az ipari érdekeltség, az ipari szeszgyárak részéről. A t. Ház szíves engedelmével ezek közül a megjegyzések közül talán kezdem a polémiát azzal, hogy áz egyik t. képviselőtársunk megkockáztatta azt az állítást, hogy a magyar bortermelés áldozatul esett a kormány iparvédelmi politikájának. Méltóztassék megengedni, hogy a kérdés ilyen beállítását, illetve ülése 1935 november 19-én, kedden. e beállítás jogosultságát teljes egészében tagadásba vegyem. Az igen t. képviselő úr arra hivatkozott, hogy amíg a korábbi évtizedekben a háború előtt a magyar bortermelés legfontosabb piacai Ausztria és Csehország voltak, addig az utolsó években ebbe a két országba kiment bormennyiség lényegesen kevesebb, sőt olyan kevés, hogy tulajdonképpen nem játszik komoly szerepet a magyar borkivitelben. Állítom azonban, hogy ez a körülmény semmiféle összefüggésben a magyar kormány iparvédelmi politikájával nincs, de azzal az iparfejlesztési politikával sem, amelyet inaugurált, nincs pedig azért, mert ezek az országok akkor, amikor egy kimondottan, majdnem azt mondhatnám, szélsőségesen agrárvédelmi gazdaságpolitikára rendezkedtek be, ezt azért tették, mert a maguk politikai és nemzeti önállóságának igyekeznek a gazdasági feltételeit is megteremteni. (Petro Kálmán: Jugoszláviából és Olaszországból hordják be a bort Ausztriába!) Ebben pedig egészen más körülmények játszanak közre. (Petro Kálmán: Miért nem Magyarországból szerzik be szükségletüket?) Méltóztatik nagyon jól ismerni a cseh-jugoszláv barátságnak a politikai hátterét. Ott hagytam abba, hogy © két kérdés között szerintem semmi néven nevezendő szerves öszszefüggés nincs. Ezt a szélsőséges agrárvédelmi irányzatot elkezdték volna és következetesen tovább folytatnák ezek az országok akkor is, ha mi nem inauguráltuk volna az iparfejlesztésnek azt a módját, amelyet itt a legutóbbi években egyesek olyan erősen kifogásoltak. Csak méltóztassék megnézni, megvizsgálni egy kicsit közelebbről a Csehországban lefolyt legutóbbi kormányváltozást kísérő jelenségeket, a Hodzsa-kabinet megalakulásával kapcsolatos politikai mozzanatokat, és méltóztassék megnézni, hogy ott a politikai erők milyen küzdelme folyt a kormányváltozás kérdése körül éppen az agrárérdekek védelmében, és akkor méltóztatik meggyőződni arról, hogy az az öszszefüggés, amelyet mesterségesen méltóztatott konstruálni e két kérdés között, tényleg nem áll fenn. Schandl Károly t. barátom nagyon érdekes adatokat ismertetett velünk arról, hogy minő komoly propaganda folyik ezidŐszerint Svájcban a belföldi bortermelés érdekében. EzidŐszerint a magyar bortermelésnek két legfontosabb piaca Németország és Svájc. Németországba tudomásom szerint a múlt évben megközelítően ezer vagon bor ment ki, Svájcba pedig majdnem 800 vagon és ezek az országok, amelyekre mi ezidŐszerint leginkább vagyunk ráutalva, a velünk való politikai barátság ellenére is ezekben a kérdésekben egészen függetlenítik magukat a mi érdekeinktől. Éppen az utóbbi hetekben voltam ebben a két országban és volt alkalmam személyesen meggyőződni arról, hogy úgy Svájcban, mint Németországban milyen nagyszabású, céltudatos, következetes propaganda folyik a belföldi bortermelés érdekében a külföldről behozott borok kiszorítása céljából. (Felkiáltások a balközépen: Minden országban!) Ha azt méltóztatik gondolni, hogy ez magától értetődik és minden ország így cselekszik, akkor ne méltóztassék a cseh és osztrák viszonylatban a szemünkre vetni azt, hogy onnan a magyar bor a mi kormányunk iparvédelmi politikája miatt szorult ki. (Gr. Festetics Domonkos: A legjobb magyar propagandát a borházak alkották! — Zaj. Elnök csenget.) A vitának abban a részében, amely a szesz-